Rush

Lap 25

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Reggelem a szokásos módon indult már hajnali ötkor felkeltem és elmentem futni, mert az mindig jól esik. Nagyjából egy óráig futhattam ez idő alatt sikerült elgondolkodnom az életemen és sikerült kitisztítanom az agyamat. Bár most nincs verseny a hétvégén még is rengeteg dolgom van interjúk egymás után edzés valamint egy csomó megbeszélés mind a csapattal, mind a szponzor cégjeimmel, így ha akarnék, se tudnék elutazni sehova. Mindig van valami.

Amint hazaértem gyorsan a zuhany alá álltam, mert nagyon megizzadtam. Félóráig áztattam magamat majd a törülközőt a derekam köré tekertem és a háló felé vettem az irányt ahol felöltöztem és már indultam is az első megbeszélésre. Az egész délelőttöm a megbeszélésekkel ment el így nem jutott idő arra, hogy felnézzek a közösségi oldalaimra. Délután egykor szabadultam meg a megbeszélésimtől és egyből hazafelé vettem az irányt. Haza érve először a hűtőszekrénybe néztem be. Szomorúan konstatáltam, hogy bizony kong az ürességtől így kénytelen voltam rendelni valami ebédet. Míg vártam a kaját elővettem a telefonomat és bekapcsoltam rajta az internetet ám még mielőtt szörfölni tudtam volna a neten megcsörrent a telefonom. A hívás kijelzés alapján édesanyám hívott így nem haboztam egyből felvettem a kagylót.

-Szia anyuu. Mért hívtál?

-Szia, kisfiam. Már indok kell, hogy mért hív téged anyád? – kezdődik sóhajtottam. Anyám mindig is ilyen volt. Apa halála óta mindhármunkat félt, és amikor ideje engedi, telefonon ellenőriz minket. A mesterhármas kérdéseket veti be, először vagyis hogy hogyan vagyunk, ettünk-e már, valamint és hogy van-e elég kajánk.

-Nem, nem kell, indok csak csodálkozom, hogy hívsz. Nem vártam a hívásodat.

-Napok, sőt hetek óta nem beszéltünk egymással. Csak azokat tudom, amiket a neten olvasok és már szerettem volna hallani a kedvenc fiam hangját.

-Szóval én vagyok kedvenced?

-Ne örüljél annyira fiam a testvéreidnek is ugyan ezt mondom minden alkalommal. – aucs ez fájt.

-Anya te mindig tudod, hogy mivel tudod az embert megbántani.

-Édesem még nem szoktad meg ezt tőlem?

-Valahogy nem tudom megszokni.

-Na de mesélj, hogy vagy ettél rendesen, és ami fontosabb van mit enned? – na, tessék megmondtam vagy megmondtam. Ezek a kérdések az alap anyacsomag részei.

-Jól vagyok, a héten alig lesz, szabadidőm annyi dolgom van, igen ettem, már sőt eszek rendesen, és jelenpillanatban nincs tele a hűtő, de már tervezem, hogy elmegyek bevásárolni.

-Tudtam, hogy nem fogsz egyedül boldogulni.

-Ezt meg hogy érted?

-Mióta szakítottál Giával nem vagy önmagad. Alig eszel nincs, rendes kaja a hűtődben meg alig van időd a családodra.

-Anya ezeknek semmiköze ahhoz, hogy szétmentem Giával. Azért szakítottunk, mert már nem bírtam elviselni. Az hogy nincs, időm a családra az meg azért van, mert rengeteg dolgom van. Versenyek egymás hegyén, hátán, millió meg egy interjú. Jelenleg a karrieremre próbálok meg koncentrálni.

-Jól van. – puffogodt anyukám. Hát igen a szakításunk Giával anyámat érintette rosszabbul. Anyám az elejétől fogva oda meg vissza volt a lánytól. Ám ami nem tűnt fel neki, hogy én mennyire boldogtalan voltam már a végére. Az hogy sokáig húztam a szakítást az egyik a sok zsarolás volt Gia részéről a másik meg az anyám.