Rush

Lap 7

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Charles fáradt és meggyötört arcával találtam szembe magamat. Szemei szomorúan csillogtak. Olyan volt, mint egy kiskutya, akit az út szélén hagytak.

- Szia. Itt aludhatnék?

- Szia. - köszöntem fáradtan. - Persze gyere be. - álltam arrébb az ajtóból.

- Köszönöm. - bejött mellettem és leült az ágyra.

- Baj van? - kérdeztem tőle majd én is helyet foglaltam az ágyon.

- Giával összevesztünk. Azt állítja, hogy megcsalom. Mindezt hajnalban kellett így megint összevesztünk majd fogta magát és kirakott. A többiek meg olyan mélyen alszanak, hogy őket nem tudtam felkelteni így gondoltam hozzád jövök aludni.

- Sajnálom. - húztam el a számát. Hiszen most igazából én miattam került ebbe a helyzetbe.

- Ugyan ez nem a te hibád. - befeküdtünk az ágyba majd amennyire lehet mind a ketten az ágy szélére húzódtunk. Fura megint valakivel megosztani az ágyamat, hiszen Drake óta senkivel sem osztottam meg az ágyamat.

- Jó éjt Lara. - suttogta álmosan Charles.

- Jó éjt. - ezek után nem tudtam egyhamar elaludni. Hallgattam, hogy szuszog mellettem az alkalmi hálótársam. Egyenletes levegővétele megnyugtatott. Addig hallgattam a szuszogását, míg elaludtam.

A nap meleg sugaraira keltem. Megdörzsöltem a szememet remélve, hogy ami este történt az egy álom volt, de ahogy oldalra pillantottam láttam, hogy nagyon is valóságos volt. Charles békésen aludt mellettem a takaró a derekán volt, míg a pólója kicsit felcsúszott így kilátszott az izmos hasa. Gyorsan elkaptam a szememet és inkább a bőröndömhöz mentem és kiválasztottam, hogy mit fogok aznap viselni és a fürdőszobába belépve rendbe szedtem magamat. Nagyjából félórát voltam bent ám mikor kiléptem láttam, hogy Charles még alszik így úgy döntöttem, hogy felkeltem.

- Charles ébredj. - kezdtem el simogatni az arcát. - Hahó, Charles hasadra süt a nap. - cirógattam még mindig az arcát. Ám még ez is haszontalan próbálkozásnak bizonyult így fogtam a mellette heverő párnát majd arcon vágtam vele. Ez hatásosnak bizonyult mivel hirtelen pattantak ki a szemei és olyan hirtelen ült fel, hogy engem is lefejelt.

- Jézusom ne haragudj. - kért bocsánatot egyből. Én a földön ültem és röhögni kezdtem. Ekkor már Charles se tudta visszatartani a nevetést. - Jó reggelt amúgy. - majd kezet nyújtott nekem és felsegített.

- Köszi. Neked is. Úgy vélem ideje visszamerészkedned a szobátokba. - néztem a telefonom órájára.

- Ne is mondd. Egyébként szeretném megköszönni, hogy itt aludhattam. És remélem nem okoztam nagy gondot.

- Ugyan semmiség. Én szeretnék elnézést kérni, hogy miattam dobott ki a szobából Gia.

- Nem a te hibád ne aggódj. Neki kéne elfogadni, hogy azzal beszélgetek, akivel akarok, és nem ő mondja azt meg, hogy kivel beszélgessek. Majd találkozunk a pályán. Már ha túlélem azt, ami rám vár.

- Sziaaa. - köszöntem el tőle mosolyogva és miután kitessékeltem a hajlékomból. Hirtelen Arthur jelent meg az ajtóban és kérdőn pillantottam rám. - Meg ne szólalj.

- Nem mondtam semmi. Viszont kérdéseim azért akadnak.

- Giával összevesztek és kirakta a szűrét. Mivel ti úgy húzzátok a lóbőrt, mint egy medve, aki téli álmot alszik így nem tudott sehogy se felkelteni ezért hozzám kopogott be. Én megsajnáltam és itt éjszakázott. Ennyi.

- Oké így már értelmet nyert egy csomó minden. Na, gyere, menjünk kajálni éhes, vagyok.

- Te mikor nem vagy az? - kérdeztem tőle, de ezen csak mindketten nevetni tudtunk.

- Egyébként milyen volt a tesómmal aludni? - kérdezte Arthur.

- Hagyjál ezzel békén. - néztem rá nyúzottan.

Nevetve rázta meg a fejét. Gyors reggeli után mentünk is a pályára. A Ferrari garázsába beérve vártuk, hogy a versenykezdetét vegye. Én egy széken foglaltam helyet és néztem, ahogy a szerelők fel alá mászkálnak és készítik elő az autót. Charles beszélgetett a főnökkel. Lassan minden autó a rajtkockákban volt. Megtették a szokásos felvezető kört és várták, hogy a lámpák kialudjanak. Én izgatottan néztem végig az eseményeket, míg a mellettem helyet foglaló Arthur csak vigyorogva nézett rám. Pillantásom Giára terelődött, aki a telefonját nyomkodta ahelyett, hogy a pasijának szurkolna.

Másfélóra múlva a versenyt leintették és a dobogó legfelső fokán Charles állhat majd, mellette foglal helyett a második fokon Valteri Bottas harmadik meg Lewis Hamilton lett. A monacói, ahogy megállt az első helyezettnek feltűntetett helyen kikászálódott az autóból a Ferrari táborának nyakába ugrott. A szokásos mérlegelés letudása után jött a díjátadó ceremónia. Ahogy Charles elfoglalta a helyét megszólalt először a Monacói majd az Olasz himnusz végül pedig a háromdobogós egymást lelocsolta pezsgővel majd pedig mindenki ment a szokásos interjúra. Mi a fiatalabb Leclercel visszamentünk a garázsba majd, ahogy beérkezett Charles mi is megölelgettük. Persze Gia nem nézte jó szemmel, hogy a pasiját ölelgetem, de hát ez van csajszi.

Miután Charles megkapta a neki szánt ölelést mentem is tovább. Riccardo volt a második személy, akit kerestem, hogy jól megszeretgessem. Nem kellett sokat keresnem az ausztrál pilótát a csapata garázsa előtt állt és éppen interjúd adott így vártam, amíg a sajtósok arrébb mennek és oda léptem az óriáshoz. Ahogy megpillantott a száját hatalmas mosolyra húzta és karjait ölelésre tárva várt engem. Mosolyogva öleltem magamhoz őt.

- Ügyes voltál nagyfiú. - néztem fel rá.

- Köszike drágaság. Hogy tetszett életed első formula 1-es versenyhétvégéje?

- Nagyon tetszett. Sose hittem volna, hogy ennyire izgalmas lesz. Ezerszer jobb élőben ilyet látni, mint a tv-ben. Örülök, hogy eljöttem és lehet máskor is elfogok, ha meghívtok, és persze szívesen láttok. - néztem felváltva Danielre és Arthurra.

- Téged mindig szívesen fogunk látni. Amint lehet, hívunk téged is, már ha nem fog bezavarni az iskolás időszakodba.

- Majd maximum elraboljuk. - szólalt meg mögöttem valaki.

- Milyen igazad van Max. - nézett a hátam mögé Daniel.

- Azért abba szerintem nekem is lehetne beleszólásom nem? - kérdeztem rá a srácoknál.

- Nem lehet. Az emberrablás nem úgy működik, hogy az elrablásra váró személyt megkérdezik, hogy szeretné-e hogy elrabolják. - nézett rám kukán Max.

- Igaza van Verstappennek. Te csak szépen várod, hogy mikor is megyünk pontosan érted.

- Ja, hogy ez nálatok így működik. Oké akkor rátok bízok mindent.

Lassan mind visszaszédelegtünk a hotelba ahol én felfedező útra menve megnéztem, hogy pontosan mi is található a hotelban. Ahogy sétáltam a folyosón hirtelen hangokra lettem figyelmes. Lassan közeledtem a hangforrás irányába. A hangok Gia és Charles közös szobájából jöttek. Ahogy hallottam ismételten veszekedtek.