Rush

Lap 15

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Jött napra nap és hétre hét és a bál csak egyre közeledett. Lando ígéretéhez híven amikor kellett megjelent és készségesen tanulta velem a táncot. Mindeközben ő helyt állt a versenypályákon így nagyon hálás voltam, hogy jött amikor kellett. Annyira jól szórakoztunk, hogy teljesen elfelejtettem, hogy Arthurék szarnak rám. És hogy pontosan mi is van a kezemmel? Sikeresen helyre állt így már nem kell felkötve lennie és ezerszer könnyebbek lettek ezáltal a napjaim.

Péntek van vagyis az utolsó nap a hétből és holnap már hétvége. De még mielőtt élvezhetnénk a pihenést még túl kell esnünk egy újabb tánc próbán.

- Oké srácok mindenki álljon be a helyére. - utasított minket a tánc tanár.

- Gyere partner hadd vegyelek le a lábáról. - mondta kacéran Norris.

- Mutasd mit tudsz. - mondtam nevetve. Szépen beálltunk a helyünkre és felvettük az alappozíciót. Szépen haladt az osztályunk a tánccal és bár az első alkalmakkal mindenki meglepetten nézte, hogy kivel is vagyok párban mostanra már kicsit hozzászoktak ahhoz hogy egy világhírű autóversenyzővel táncolok.

- Jól van gyerekek kérem előröl az egészet. - mondta panaszosan a tanár. Ma mindenki elrontotta az egészet. Voltak kisebb, valamint nagyobb hibák is. - Ne már fiatalok mi ez a sok rontás? Pár nap és élesben fog menni ott már nem lehet hibázni mert mindenki figyelni fog.

- Tudjuk Mrs. Anderson de nem direkt rontjuk el. Egyszerűen mindenkinek rossz napja van.

- Pamela nekem is sokszor volt rossz napom de mégis képes voltam arra hogy rendesen dolgozzak ez a világ legrosszabb kifogása. Menjetek haza és pihenjetek és próbáljátok meg otthon is gyakorolni a lépéseket.

Mindenki ahogy tudta elhagyta a tornatermet és ment a maga dolgára. Mi is kifelé igyekeztünk Landoval és az iskola előtt váltunk szét. Lando beült a bérelt autójába és már ment is a reptérre mert neki ma még el kell jutni a következő versenyhelyszínére. Nekem még vissza kellett szaladnom az iskolába mert fog kelni egy tankönyv amit bent hagytam a szekrényemben. Mikor ismételten a suli előtt voltam ismerős személyt pillantottam meg az egyik autónak támaszkodva. Közelebb sétáltam az autóhoz, valamint az annak neki dőlő személyhez.

- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem rá.

- Szia Lara. Beszélni szerettem volna veled.

- Tudod létezik olyan hogy telefon. Fel tudtál volna hívni vagy írni tudtál volna. De nem te hetekig szartál a fejemre és még annyit se mondtál nekem hogy fulladjak meg.

- Kérlek Lara hallgass meg.

- Nincs hozzád kedvem Arthur. Hetekig nem tudtam mi van veled hogy élsz-e még. Bocs de szerintem érthető hogy ezek után nem szívesen beszélek veled.

- Lara kérlek ne csináld ezt. Tudom, hogy egy fasz voltam. Tudom, hogy nem kellett volna így viselkednem veled és hogy én vagyok az utolsó ember akivel most beszélnél de egyszerűen muszáj voltam eltűnni. Muszáj voltam mindenkit leszarni és bár nem tudatosan de ellöktem magamtól mindenkit de kellett egy kis pihenés. Távol kellett lennem mindentől és mindenkitől, hogy tisztázzak magamban egy-két dolgot.

- Én ezt megértettem volna ha leírod. De te nem ezt tetted helyette hirtelen eltűntél nem válaszoltál. Volt annyi lehetőséged elmondani, hogy mi is a baj. Nagyon szarul esett ez.

- Tudom. - mondta és közelebb lépet hozzám. Ahogy elém ért szorosan magához húzott. Én viszonoztam az ölelését és amennyire lehetett hozzábújtam. - Sajnálom. Mindent sajnálok.

- Tudod, hogy nem tudok rád haragudni.

- Haza vigyelek?

- Azt megköszönném. - beültem mellé az autóba és hazafelé vettük az irányt. Otthon mindent átbeszéltünk. Elmondta, hogy mennyire kellett neki ez a kis netmentes idő és hogy mennyire nyugodtabb lett.

- Képzeld Norrissal fogok táncolni a szalagavató bálon. - újságoltam neki boldogan.

- Tényleg hogy hogy?

- Először téged szerettelek volna megkérni, hogy táncolj velem de mivel téged nem tudtalak elérni és pont akkor beszéltem vele és felajánlotta, hogy akkor táncol velem. Bár az elején tartottam tőle mert féltem, hogy állandóan bénázni fogunk de hálaégnek nem így lett.

- Ennek nagyon örülök. A botlábú Norrist még nem is láttam normálisan táncolni.

- Gyere el és akkor látni fogod.

- Jól van. Szabaddá teszem magam addigra. És amúgy mi van köztetek Norrissal?

- Semmi olyan amire gondolnál.

- Mért szerinted mire gondolok?

- Barátságon kívül nincs közöttünk semmi. Nem érzek iránta semmi komolyat és ő se irántam. Olyan nekem mintha a bátyám lenne. De ha már szerelmi élet. Neked van valaki aki tetszik?

- Nem nagyon. Vagyis igazából van valaki aki tetszik de most nem tudom hányadán állunk. - mondta.

- Uuu ki a lány?

- Az nem fontos úgyse ismered.

- Nem baj de lehet, hogy tudnék segíteni.

- Isten mentsen meg a te segítségedtől. - nézett rám a barátom.

- Ne legyél már ilyen genyó velem. Semmi rosszat nem akarok se neked se a lánynak csak segíteni szeretnék.

- Mondom nem kell nekem a segítséged de azért köszi. Hidd el meg fogom valahogy oldani.

- És hogy hogy nem tudod hogy hányadán álltok?

- Volt ez az internet mentes időszakom és akkor vele se beszéltem és ő is mint te megsértődött rám. De már nagyjából rendeződött a helyzet de még nem tudom, hogy mi lesz velünk.

- Hát én remélem, hogy összejön neked.

- Köszi. Amúgy milyen lesz a ruhád? Mondta a srác témát váltva.

- Nem tudom még nem döntöttem el de majd Emmával elmegyünk vásárolni. De ha megkérhetlek akkor eljönnél velünk majd mert kéne egy fiú véleménye.

- Ne már Lara tudod, hogy utálok vásárolni pláne lányokkal.

- Kérlek Arthuur legyél aranyos. - néztem rá boci szemekkel.

- Ne nézzél így rám. Lara kérlek hadd ne keljen.

- Kérlek.

- Rendben legyen. Elmegyek veletek de sokkal fogsz majd ez miatt jönni nekem.

- Juuuj köszi. Annyira imádlak. - ugrottam a nyakába.

- Én is téged de most már szállj le rólam mert megfojtasz.

- Bocsi. - még beszélgettünk pár dologról majd neki mennie kellett és ahogy egyedül maradtam neki álltam tanulni hogy a hétvégém szabad legyen és ne az utolsó pillanatba kelljen leckét írnom.

Sziasztok. Most hogy megint online lett az oktatás valószínűleg sűrűbben lesznek részek.

Ti hogy bírjátok a digitális oktatást? 

By: bvirag2001