Rush

Lap 22

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Másnap reggel mikor felkeltem még mindig élénken élt bennem a hajnalban történtek. Valahogy még mindig nem akarom elhinni, hogy Arthur képes volt így beszélni velem. Főként az miatt bántott ennyire, mert nem tudom, hogy mégis mi baja van velem konkrétan. Elhessegettem a gondolataimat Arthurral kapcsolatban és inkább készültem a suliba. A szokásos reggeli rutinom elvégzése után el is indultam az iskolába. Az iskolában semmi említésre méltó nem történt. Egyedül Emmával beszéltem a mai nap folyamán. Bár Charles is írogatott nekem egész nap nem akartam neki válaszolni. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mennyire rontottam el Arthurral való barátságomat azzal, hogy összejöttem a bátyjával. Olyan érzésem van, mintha tényleg én lennék a közöttük lévő feszültség forrása.

- Mért vágsz ilyen savanyú képet Lara? – kérdezett rá Emma.

- Elgondolkodtam azon, hogy mennyire volt jó döntés az, hogy összejöttem Charlessal.

- Csajszi ezen ne is gondolkodj, szereted őt és ő is téged, annyit küzdöttél az érzéseid ellen, de mégis bevallottad magadnak hogy ő kell, neked ne most gyere azzal, hogy nem volt jó döntés az, hogy egy pár letettek.

- De most nem ez miatt gondoltam ebbe bele. Az érzéseim itt most nem számítanak.

- Akkor meg honnan jött ez a gondolat a fejedbe?

- Bele gondoltam abba, hogy azóta van rosszban Arthur a bátyjával mióta én is megismertem őt és mióta együtt vagyunk azóta Arthur vele is egy fasz és velem is úgy viselkedik.

- Nem lehet, hogy azért viselkedik így a kicsi Leclerc mert többet érez irántad, mint barátság?

- Jaj, Emma ekkora hülyeséget még nem hallottam eddig. – néztem értetlenül a barátnőmre.

- Lara ez nem hülyeség így teljesen értelmet nyer a viselkedése. Az hogy szemét veletek az azért van, mert féltékeny arra, hogy Charles megszerzet magának. Ebbe azért jobb lenne belegondolni.

- Nem hiszem, hogy Arthur szerelmes lenne vagy lett volna belém. Szerintem csak félt engem attól nehogy csalódjak a testvérében és fél attól, hogy ha szakítunk egymással, akkor megharagszom rá is.

- Persze beszéld csak ezt be magadnak. De azért gondolkodj el azon, amit én is mondtam.

- Jó elfogok rajta gondolkodni, de most már megyek haza, mert még tanulni is kell. – miután elköszöntem Emmától úgy döntöttem, hogy felhívom Charlest és beszélek vele. A telefonomat előhalásztam a farzsebemből majd feloldva tárcsáztam a páromat. Sokadik csengésre vette fel a kagylót.

- Szia, Lara. – hallottam álmos hangját a páromnak.

- Szia, felkeltettelek? – kérdeztem aggódva.

- Az őszintét meg vallva igen, de nem baj.

- Akkor jó gondoltam felhívlak, ha már nem válaszoltam neked.

- Most már elmondod, hogy mért is ignoráltál egésznap? – érdeklődött aggódva a párom.

- Őszintén megmondva kicsit elgondolkodtam a kapcsolatunkon. Tegnap este kaptam egy hívást öcsidtől és azután gondolkodtam el azon, hogy mi is van most velünk valamint velem.

- Mit mondott neked a gyökér öcsém? – kérdezte kicsit ingerülten Charles.

- Most nem a lényeg.