Rush

Lap 13

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Lassan kimásztam a puha ágyamból. A folyosóra kilépve a kiabálás forrását kezdtem keresni. Halkan lépkedtem egészen a konyháig. Az ajtón óvatosan benéztem és egy pultnál ülő másnapos Charlest láttam akivel Arthur kiabált. Feje vörös volt.

- Hogy lehetsz akkora idióta hogy leitatod utána meg letámadod? - vonta kérdőre a bátyját.

Nehezen de kezd derengeni a tegnap este. Kisebb kép kockák ugrottak be. Odáig emlékszem tisztán hogy el kezdünk töményet inni és onnantól csak egy két kép foszlány jön a lelki szemeim elé. Először az ahogy nevetünk Charlessal. Utána hogy már vagy nyolc pohár whiskey került belénk. Eszembe jut még hogy egymás szemébe nézünk és megcsókol. Utána már mindig kiesett. Azt se tudom, hogy hogyan jutottam el az ágyamig.

- Arra esetleg nem gondolsz, hogy nem direkt csináltam. Részeg voltam ember. Tudod milyen vagyok ha iszok. Amúgy is milyen jogon vonsz te kérdőre? Tudtommal én vagyok az idősebb.

- Az lehet. De én ilyen fiatalon nem csinálok ilyen faszságokat mint te. De folytasd a sztorit mi történt miután felment?

- Gia hívott hogy megbeszéljük a dolgokat. Majd vele is veszekedtem. Majd ültem mint egy darab fa és gondolkodtam. El akartam felejteni Giát azért jöttem ide.

- Larával akartad elfelejteni azt volt barátnődet? Szóval kihasználtad az hogy szerencsétlen lány részeg. Gratulálok tesó tényleg nagyon ügyes vagy. Mi lesz akkor ha megtudja? Arra nem gondoltál, hogy benne mekkora törés lesz? Hogy padlóra küldöd azzal hogy csak leitattad csak azért hogy neked segítsen elfelejteni valakit akinek már réges-régen a múltad részének kéne lennie? Eszedbe jutott az hogy esetleg Lara érdekét is nézd vagy csak azt tetted ami neked jó? - vonta kérdőre a bátyját az ifjabb Leclerc.

- Nem használtam ki. Csak úgy jött az egész. És sose fogja megtudni mert se te se én nem fogunk erről neki beszélni. Nem kell semmit se tudnia mert semmi komoly dolog nem történt közöttünk.

- Ember hallod te magad? Mivan akkor ha nem csak smároltok hanem több történik? Szerinted szerencsétlen lány, hogy tudna azzal a tudattal megbirkózni, hogy te csak játszottál vele?

- De nem történt semmi több közöttünk. Nem értem mért látsz rémeket.

- Nem rémeket látok csupán reálisan gondolkodom ami neked látszólag nem megy. Úgy beszélsz arról a lányról aki számomra fontos mint egy darab hús lenne. Nem fogom hagyni, hogy összetörd. Elég volt egyszer visszahozni ebbe az életbe. Fogalmad sincs, hogy mi mindent élt meg és nincs szüksége még egy negatív dologra az életében. - kiabálta egyre hangosabban a barátom. Én inkább vissza siettem a szobám biztonságába és bezárkóztam. Ahelyett hogy a két vitatkozó fiúval foglalkoztam le fürödtem felöltöztem majd elővettem a telefonomat és játszottam azon mikor is Lando nevét írta ki a készülék, hogy hív. Elhúztam a zöld kis ikont és a fülemhez emeltem a telefont.

- Szia Norris. - köszöntem vidáman.

- Hello Larus. Beszélgetni támadt kedvem gondoltam hívlak. Remélem nem zavarok. - kíváncsiskodott az új barátom.

- Te sose tudsz zavarni. Mesélj valami izgit? - ahogy ezt kimondtam újra kiabálás hallottam.

- Inkább te mesélj mi ez a nagy hangzavar?

- Itt tölti a hetet Arthur és tegnap ide jött Charles is mert el akarja felejteni Giát. És tegnap én meg Charles sokat ittunk és az lett a vége, hogy csókolóztunk és ez miatt megy a vita.

- Komolyan? Te és Charles? Ooh istenem ez milyen cuki már. - mondta.

- Annyira nem.

– Mért?

- Arra keltem, hogy veszekednek egymással így lementem megnézni, hogy mi a szitu. Majd hallottam, hogy Charles csak azért tette amit mert részeg volt, valamint velem akarta elfelejteni a volt nőjét. Majd jött Arthur azzal hogy foglalkozhatna a bátyja azzal hogy ez nekem hogy eshet és hogy nem akarja, hogy még egyszer padlóra kerüljek. Mert ő már élt át velem mélypontot és nem akarja, hogy vissza kerüljek abba az állapotba amiből anno alig tudod ki rángatni.

- Huha neked sincs egyszerű életed. Akarsz arról a mélypontról beszélni, hogy ne keljen azzal a két hülyével foglalkoznod?

- Volt nekem régen egy barátom. Két évig jártunk. Tiszta rózsaszín köd volt meg minden romantikus szar. Ő volt életem első szerelme és tényleg miatta elhanyagoltam a barátaimat annyira szerelmes voltam. Az akkori legjobb barátnőm mindig azt mondta, hogy neki nem szimpi a srác. Mindig mondta, hogy tuti van rajtam kívül még olyan lány akit dug. Én persze nem hittem neki. Ám mikor eljött a második évfordulónk meg akartam lepni és nem szóltam neki hogy átmegyek hozzá. Mikor nálunk voltam akkor láttam, hogy a legjobb barátnőm fekszik alatta és vadul smárolnak fehérneműben. Én persze egyből eljöttem onnan. Utánam jött és végig bizonygatta, hogy semmi nem volt meg az ilyenkor jövő faszságok. Mikor hazaértem bezárkóztam a szobámba. Alig ettem alig aludtam. Végleg ellöktem magamtól mindenkit. Arthur volt akkor az egyetlen személy aki kitartott mellettem. Hívott meg írogatott. Odáig fajult az egész nem eszek rész, hogy rosszul lettem. Kórházba vittek. Arthur mindent elmondott anyának. Mindig velem voltak. Mikor kijöttem a kórházból ugyan úgy szarul voltam. Egy év kellett ahhoz hogy ki jöjjek a depresszióból. És ez alatt az év alatt Arthur mindig ott volt ha kellett. Támogatott életben tartott. Röviden ennyi. - fejeztem be a mesémet.

- Azta kurva ez nem semmi. Így már értem hogy mért véd annyira téged Arthur mint valami megvadult pitbull. - mondta nevetve.

- Igen.

Még egy darabig beszélgettünk majd elbúcsúztunk egymástól és leraktam a telefont. A hasam korogni kezdett így újra le merészkedtem. A földszintre érve nyugtáztam, hogy még mindig veszekednek egymással a testvérek. Sóhajtva álltam meg ismét a konyha ajtóba.

- Nem hiszem el Charles hogy még mindig nem fogod fel az egészet. Nem tehetsz meg bárkivel azt amit akarsz.

- Fogd már fel hogy itt nem ez történt. Hányszor mondjam el hogy csak smároltunk részegen. Nem jelentett semmit.

- Annyira hülye vagy hogy az már nekem fáj.

- Tudom mi bajod van. - jelentette ki Charles.

- Kötve hiszem de mond.

- Az a bajod, hogy így már világos neked hogy Lara kettőnk közül engem választana és nem téged. Neked bejön Lara. -mondta az idősebbik monacói fiú. Én teljesen ledöbbentem és csak vártam Arthur válaszát.