Rush

Lap 26

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Lara:

Valószínűleg alszol, de szerettem volna egyeztetni veled, hogy én mindenféleképpen szeretetnek interjút adni szeretném én tisztára mosni a nevemet.

Amint elküldtem neki az SMS-t, mert tudtam, hogy nincs visszaút és már el is kezdtem agyalni a szövegen, amit mondani szeretnék az embereknek a médián keresztül. Azt hittem, hogy nagyon könnyű lesz magamat megvédenem, de rá kellett jönnöm, hogy nem az. Már vagy húsz perce ülök az üres papírlap fölött és eddig az ötletemet el kellett vetetnem, mert nem volt olyan, ami megállná a helyét. Nem akarom magamat se fényezni se lejáratni ennél jobban. Hiába gondolkodtam egyszerűen semmit nem tudtam papírra vetni ezért úgy döntöttem, hogy majd inkább improvizálok. Percenként néztem a telefonomra hogy hát, ha ír nekem Charles, de semmi. Órákig csak ültem a kanapén és vártam. Vártam, hogy megcsörrenjen a telefon, vártam, hogy csippanjon hogy sms-em érkezett vagy valami. De semmi. Egész nap semmi. Felnéztem a közösségi oldalakra és ott még több engem pocskondiázó cikk jelent meg, Nagyon sok videó szólt arról, hogy én egy aranyásó vagyok, és hogy csak a hírnévért vagyok együtt a világ egyik leghíresebb formula 1-es pilótával.

De akadtak olyan cikkek, videók, akik kiállnak, mellettem engem védenek, hogy hagyjanak minket békén, mert és hogy fogadják el, hogy egy párt alkotunk. Ezek a kommentek és cikkek tartják bennem azt, hogy nem tart mindenki egy gonosz és pénzéhes lánynak. Nem is tudom hány óra telhetett el azóta, hogy szüntelenül vártam azt, hogy megcsörrenjen a telefonom mikor is egyszer csak megszólalt a telefonom. Izgatottan nyúltam a telefonomhoz és néztem rá a képernyőre. A készülék Charles számát írta ki egyből a fogadás felé húztam a kis ikont.

-Szia, kicsim, gondolkodtam én is az interjún és én is jó ötletek tartom, de szeretném, ha akkor készülne el, ha én is ott vagyok veled.

-Szia, szívem. Nézd, nem hiszem, hogy az most jó ötlet lenne, hiszen utána meg az menne, hogy nem tudom magamat egyedül megvédeni meg hasonlók. Nem szeretném, ha többet ócsároljanak.

-Elhiszem, hogy ez most neked nehéz. De hidd, el kell melléd egy támasz az interjú után. Kérlek.

-Ott lesz nekem Emma vagy valaki más. De nem tenne jót az egésznek, ha együtt jelennénk meg.

-Rendben legyen. De bármi van, hívj oké? – kért meg a szerelmem.

-Nyugi te leszel az első, akit hívok, ha bármi történik.

-Ennek örülök. De nekem most mennem kell. Szeretlek vigyázz magadra.

-Jól van én is szeretlek puszi. – amint elköszöntem tőle kinyomtam a hívást. Majd megnyitottam a Messengert és írtam is a legjobb barátnőmnek, Emmának.

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Nem sokkal a telefonhívás után elkezdtem készülődni a találkozóra. Semmi kedvem nincs elmenni, de már egyszer megígértem akkor be is tartom. Ahogy elkészültem útnak is indultam a Red Rose nevű étterembe. Régen nagyon sokat jártam ide. A hely eszméletlen és nagyon finom ételeket készítenek itt. A helyhez érve leültem az étterem egyik eldugottabb zugába és vártam a beszélgető partneremet.

-Charles Leclerc ennél elszeparáltabb helyre le se tudtál volna ülni. – hallottam meg annak a lánynak a hangját, akivel soha többé nem akartam találkozni.

-Gia kérlek, ülj le és fogjuk rövidre a beszélgetést.

-Ejnye, milyen vagy velem. – kihúzta a széket majd helyett foglalt és elkezdte nézegetni az étlapot. Miután kikérte magának az ételt vártunk. Én arra, hogy belekezdjen a mondandójába, és hogy ő mire vára arra fogalmam sincs.

-Na, szóval mért is akartál velem találkozni?

-Beszélni szerettem volna veled.

-Ezt már tudom. Fejtsd ki, mert nincs sok időm rád.

-Jaj de sietős neked az egész. Régen pedig imádtál itt velem sok időt eltölteni.

-Gia ami volt elmúlt. Most már rég nem akarok veled akár egy percet is együtt eltölteni.

-Mégis itt vagy most.

-Azért vagyok itt, mert végre pontot akarok tenni az ügyünk végére és örökre elfelejteni téged.

-Pedig reménykedtem abban, hogy még lehet közöttünk valami. Azért is akartam veled találkozni, mert szeretném újra kezdeni a kapcsolatunkat.

-Jól figyelj Gia. Köztem és közted soha többé nem lesz már semmi. Másba vagyok szerelmes és mással akarok és fogok is együtt lenni. Örülnék neki, ha kiszállnál végleg az életemből. Felejts el én is ezt fogom tenni. – vágtam hozzá dühösen majd elviharzottam. Az eszem megáll.

Otthon felmentem a közösségi oldalakra és ismét egy rakatt cikk valamint videó jött velem szembe, amik Larát mocskolják. Egyre jobban érzem, hogy az interjúknak minél hamarabb el kell készülniük ez már nem, várhat még többet. Úgy döntöttem, hogy felhívom Larát és beszélek vele így tárcsázni kezdtem a számát.

-Szia, kicsim, gondolkodtam az interjún és én is jó ötletek tartom, de szeretném, ha akkor készülne el, ha én is ott vagyok veled.

-Szia, szívem. Nézd, nem hiszem, hogy az most jó ötlet lenne, hiszen utána meg az menne, hogy nem tudom magamat egyedül megvédeni meg hasonlók. Nem szeretném, ha többet ócsároljanak.

-Elhiszem, hogy ez most neked nehéz. De hidd, el kell melléd egy támasz az interjú után. Kérlek.

-Ott lesz nekem Emma vagy valaki más. De nem tenne jót az egésznek, ha együtt jelennénk meg.

-Rendben legyen. De bármi van, hívj oké? – kértem meg lányt.

-Nyugi te leszel az első, akit hívok, ha bármi történik.

-Ennek örülök. De nekem most mennem kell. Szeretlek vigyázz magadra.

-Jól van én is szeretlek puszi.

Amint elköszöntem tőle és le raktuk a telefont hirtelen újra megcsörrent a készülékem. Ezúttal Dan nevét írta ki. Kicsit félve vettem fel a telefont.