Rush

Lap 1

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

A kórházban ülök és várom, hogy a vállamat végre valaki rögzítse, ugyanis voltam olyan ügyes, hogy sikeresen összehoztam magamnak egy szép kis vállficamot. Végre jött egy doki, aki a vállamat megvizsgálta majd egy gyors röntgen után már rögzítette is a vállamat a megfelelő módon. Lassan lépdeltem ki a kórház ajtaján majd hazafelé vettem az irányt. Nem akartam anyának szólni, hogy kórházban vagyok, mert akkor jönne a szokásos dumájával, hogy jobban kéne magamra vigyáznom meg ilyenek.

Fél óra séta után a házunk ajtaja előtt találtam magamat és lassan nagyon lassan nyitottam ki az ajtót. Az előszobában a cipőmet levéve és a kabátomat lerakva mentem be a konyhába. Az említett helyiségben anya tevékenykedett és a zajra az ajtó felé kapta a fejét. Ahogy meglátott rögtön elsápadt és gyorsan oda sietett hozzám.

- Kicsim hát veled meg mi történt? - kérdezte aggódva.

- Tesi órán rosszul estem el és kificamodott a vállam. Most jöttem a kórházból ahol megvizsgáltak és szakszerűen rögzítették a vállamat. - válaszoltam diplomatikusan. Leraktam a táskámat majd elővettem az orvos által írt receptet és anya kezébe nyomtam. - Ezt az orvos adta, hogy majd váltsuk ki. Ez a fájdalomcsillapító, amit a vállam miatt kell majd szednem. - mondtam. Anya elvette a kezemből a receptet és már vette is a kabátját és a táskáját, hogy elmenjen és kiváltsa azt.

Miután anya elrohant gyorsan megkajáltam majd felléptem Messengerre és csekkoltam, hogy kinek is hiányoztam. Csak az osztálycsoportban kérdezték meg, hogy hogyan vagyok gyorsan írtam, hogy megmaradok csak kificamodott a vállam. Majd félre raktam a telefonomat és elkezdtem sorozatokat nézni, hogy ne unatkozzak.

Már egy órája néztem valami hülye szappanoperát mikor a telefonom rezegni kezdett. Felkaptam és láttam, hogy Arthur videó chatezni szeretne. Mivel nagyon régen beszéltünk már így természetesen fogadtam a hívását.

- Szia, Arthur rég beszéltünk. - üdvözöltem a fiatal monacói fiút.

- Szia, Lara. Tudom és bocsánat csak mostanában el voltam habozva. - kezdett bele a mondókájába és mindenre figyelt csak a kamerára nem. Majd ahogy a tekintette rám tévedt elképedve nézte a vállamat. - Mi a szent szart csináltál te balfasz?

- Áh, semmit. - néztem a kezemre. - Sikerült testnevelés órán a vállamra esnem és hát kificamodott. De minden rendben van vele elvileg. Legalábbis a doki ezt mondta. - fejeztem be a mondandómat.

- Jobban kéne magadra vigyáznod. - korholt le.

- Jaaaj ne kezd ezt Arthur elég, ha anyámtól hallok ilyeneket. Inkább azt meséld el, hogy veled mi van?

- Ahh nem sok. Jelenleg itt punnyadok a hotelban Spaban. Nem rég lett vége a második szabadedzésnek és Charles még készülődik, mert pár pilótával megyünk és iszunk valamit meg lehet, hogy kajálni is beülünk valahova. - felelte mosolyogva.

- Aztán csak óvatosan és nehogy leidd itt nekem magadat, mert akkor megütlek és jobban fog az neked fájni, mint nekem a vállam. - néztem rá szigorúan.

- Jól van anya. Jaj, akartam kérdezni, hogy nincs kedved Monzába jönni velem a forma 1-es futamra? - kérdezte.

- Nem tudom. Anya nem hiszem, hogy elenged a suli miatt is meg, mert most van ez a szar a vállammal. De ha rá veszed, hogy elengedjen, akkor elkísérlek. - mondtam és közben egy ravasz mosolyt ejtettem meg.

- Jól van. Vedd elintézettnek a dolgot. Na de megyek. Majd még beszélünk. Puszi Lara.

- Szia-szia, Arthur.

Ahogy véget ért a videó hívás anya lépett be a szobámba és a kezembe nyomta a gyógyszert.

- Vegyél be este egyet, hogy nyugodtan tudjál aludni este.

- Rendben. Köszönöm. - mosolyogtam anyára. Mióta apa nincs az életünkben megromlott a viszonyunk és látom rajta, hogy mennyire hiányzik neki az, hogy nem vagyunk olyan jó kapcsolatban már. - Anya. - szóltam utána. Lassan megfordult és rám emelte a tekintetét.

- Tessék kicsim.

- Szeretlek és köszönök úgy mindent. - néztem a szemébe.

- Én is szeretlek kicsim. - mosolygott rám majd távozott a szobámból.

Anya tanácsát megfogadtam és bevettem egy gyógyszert majd megvártam, hogy hasson és lefeküdtem aludni. Éjjel arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom.

- Halló? - szólaltam meg fáradt rekedtes hangon.

-Sziiijaaa Laraaaaaa. - szólalt meg a vonal másik oldaláról Arthur. - Én, úgy szeretlek, hogy belehalok.

- Na, jó Arthur menjél, feküdj le. Részeg vagy és hagyjál engem aludni. - szólaltam meg mérgesen.

- Naaa most mért vagy velem ilyen?- kérdezte csalódottan.

- Ember hajnal három van és nincs kedvem veled veszekedni. Menjél aludni és engem is hagyjál aludni. - leraktam a telefont és, hogy még véletlenül se zavarjon senki kikapcsoltam a telefonomat és újra visszafeküdtem aludni.