Rush

Lap 18

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

- Szia Arthur. - szóltam bele miután rányomtam a hívásfogadásra.

- Szia. Mért volt nálad tegnap este a bátyám?

- Te ezt meg honnan tudod? - értetlenkedtem.

- Nem kell tudnod. De nem válaszoltál a kérdésemre. - hangja egyre dühösebben csenget.

- Addig nem válaszolok míg el nem mondod, hogy honnan tudod, hogy nálam volt a tesód. Talán Daniel mondta el?

- Nem nem is beszéltem Daniellel. Onnan tudom, hogy elmentem hozzátok mert beszélni szerettem volna veled.

- De nekem azt mondtad, hogy dolgod van és leléptél. - értetlenkedtem.

- Igen mert nem szerettem volna azon kicsit agyalni, hogy mit és hogy hogyan mondjam el neked. De még mindig nem válaszoltál. Mért volt nálad a bátyám tegnap este?

- Azért volt itt Charles tegnap hogy megbeszéljünk valamit. De nem értem mért vagy ezen annyira kiakadva.

- Mit mondott neked?

- Ez igazán nem tartozik rád.

- Mit mondott neked a bátyám?

- Azt hogy tetszem neki és hogy ha én is ezt érzem iránta akkor megpróbálhatnánk együtt. Én mondtam neki hogy nekem idő kell ehhez és szeretném átgondolni a dolgot ennyi. De nem értem hogy mért olyan fontos ez.

- Figyelj ne dőlj be a bátyámnak. Nem szeretném ha újra összetörnél.

- Kedves vagy nagyon Arthur és tényleg értékelem, hogy ennyire aggódsz értem de tudok magamra is vigyázni. Lehet, hogy összetörök lehet nem ezt addig nem fogom megtudni meg nem próbálom az egészet. Ha összetörök akkor jöhetsz azzal, hogy én megmondtam és onnantól kezdve hallgatni fogok rád. De ezt most nekem kell egyedül eldöntenem.

- Rendben van de ha rosszul fog végződni akkor többet nem akarok arról hallani se hogy szóba állsz a testvéremmel oké?

- Rendben.

- De megyek nem akarok zavarni és még van egy kis dolgom itt.

- Jól van szia. - köszöntem el a barátomtól majd kinyomtam a hívást.

Nagyon felidegesített az ahogy Arthur megpróbálja irányítani az életemet. Tudom, hogy ez az egész köztem és Charles között nagyon fura lesz és lehet az elején gyenge lábakon fog állni de mindent meg kell próbálni.

Napok teltek el és arra gondoltam, hogy most már ideje lesz meghozni a döntésemet. Annyi időm volt átgondolni az egészet és most hogy döntést hoztam ideje Charles tudtára hozni a választásomat. Elkezdtem egy kis tervet kieszelni. Amint összeállítottam magamban a tervemet lesétáltam anyához és elújságoltam mindent neki és nagy nehezen de belement mindenbe. A tervem egyik része az Danielhez kapcsolódik így felhívtam őt hogy beszámoljak mindenről.

- Itt Daniel. - hallottam meg az ausztrál barátom hangját.

- Szia Daniel Lara vagyok.

- Kicsi lááány. Minek köszönhetem a hívásodat?

- Kellene a segítséged. Meg van a tervem, hogy hogyan adjam Charles tudtára válaszomat és ehhez kellenél nekem.

- Na mesélj mi az a nagy terv? - majd elmeséltem, hogy mit is találtam ki. - Naaa benne vagyok kicsi lány.

- Köszönöm nagy segítség vagy most nekem.

- Akkor neki állok szervezkedni. Szia Lara.

- Szia Danny.

A hét gyorsan eltelt. A péntek hamar elérkezett és ahogy délután haza értem az iskolából átöltöztem és a cuccaimat fogva ültem be az autóba. Anya kivitt a reptérre és onnan egyedül utaztam tovább. Az úti célom nem más mint Abu-Dzabi a Formula 1 szezon záró futama. Úgy döntöttem, hogy meglepem Charlest azzal hogy elmegyek hozzá. Már mindent lebeszéltem. Danny kijön elém és elvisz először a hotelba majd onnan megyünk egyből a pályára.

A pár órás repülőút viszonylag hamar eltelt és mire feleszméltem már szálltunk is le. Ahogy megszereztem a bőröndömet kimentem a reptér elé és megpillantottam Dannyt. Oda sétáltam hozzá majd egy nagy ölelésben részesítettem. Elvette tőlem a bőröndömet és berakta az autó csomagtartójába. Beszálltunk a járműbe és elindultunk a hotel felé. Megérkezve a szállásra elfoglaltam a számomra lefoglalt szobát és gyorsan kipakoltam a bőröndből majd megvártam míg Danny is végez a saját dolgával és elindultunk a pályára.

A pályánál az ausztrál barátom a nyakamba akasztotta a VIP belépőt és már mentünk is be. Kamerák százai vették Danielt és ez által engem is. A barátom a Renaul garázsánál lefordulva ment is a dolgára míg én tovább mentem a Ferrari garázsa felé. Oda érve láttam, hogy Charles nagyon bele van mélyedve a telemetrikai adatokba így fel se tűnt neki, hogy ott vagyok. Pár pillanat elteltével az egyik szerelő megbökte Charlest majd felém mutatott. Leclerc tekintette rám esett és szélesen elmosolyodott és oda sétált hozzám.

- Ez akkor igent jelent? - nézett rám.

- Nem azért jöttem el idáig hogy a szemedbe mondjam mekkora gyökér vagy. - néztem mosolyogva rá.

- Marha vicces vagy mondhatom. - nézett rám unottan a fiú.

- Tudom tiszta vicc gyáros vagyok. - Charles ekkor magához húzott és megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát és teljesen átadtam magamat a csókunknak. A kis intim pillanatunkat a szerelő gárda zavarta meg mikor egyszerre kezdtek el „húúzni". Nevetve váltunk el egymástól. Charles összefűzte az ujjainkat majd így vonszolt ki a garázsból.

- Na jó hova rángatsz? - tettem fel számomra a jelenlegi legfontosabb kérdést.

- Olyan helyre ahol kettesben lehetünk. - majd húzott maga után tovább.

- Megtennéd, hogy lassabban mész? Nem tudom ám tartani ezt a gyors tempót.

- Ja persze bocsi. - majd lassított léptein így végre én is tudtam normálisan menni.

Persze úgy tettünk mintha fel sem tűnt volna az hogy minden létező kamera minket vett. A fotósok csak úgy kattingatták a gépüket. Én egy kicsit feszülten kezdtem érezni magamat abba bele se gondoltam, hogy ezzel felhívom magamra a figyelmet és hogy most már nem leszek annyira láthatatlan. Charles lassan megállt egy kisebb eldugottam helyen ahol már nem vettek minket a kamerák.

- Baj van? - nézett rám kérdőn.

- Nem csak nem gondoltam bele abba hogy mostantól alig lesz magánéletem.

- Tudom, hogy ez most furcsa neked de beszélni fogok a sajtósokkal, hogy ne nagyon szálljanak rád és reménykedjünk benne hogy tiszteletbe fogják tartani. De inkább mesélj, hogy jött azaz ötlet, hogy ide jössz?

- Úgy gondoltam, hogy több kell egy ilyen vallomáshoz mint hogy telefonon elmondom, hogy hogyan is döntöttem így megszerveztem ezt a kis meglepetést.

- És milyen jól tetted, hogy eljöttél. - mondta majd ismételten megcsókolt.

-Az igen gyerekek ti aztán nem vagytok semmik. - hallottunk meg egy számunkra teljesen ismerős hangot.