Rush

Lap 16

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Eljött a várva várt nap. Ma van a bál napja. Mindenki teljesen meg van bolondulva senki se figyelt az órákon mindenki csak arra gondolt hogy mit fog felvenni mikor és hogyan fognak készülődni az estére. Én is lebeszéltem Emmával hogy átjön hozzám és együtt fogunk készülődni és Landonak is írtam, hogy mikor jöjjön értünk és hogy legyen nagyon elegáns. Próbáltam elérni Arthurt de nem válaszolt így csak egy rövid üzenetet hagytam neki hogy hol és mikor kell megjelennie és hogy remélem eljön.

Ahogy kicsengettek az utolsó óráról még volt egy utolsó próbánk majd mindenki ment a saját dolgára. Megdumáltuk Emmával hogy mikor is jöjjön át addig én megpróbálok nagyjából elkészülni. Amint haza értem mentem is a fürdőbe és engedni kezdtem a kádba a meleg vizet. Míg a csapból folyt a víz én addig gyorsan összeszedtem azt amit fel szerettem volna venni és már mentem is a fürdőbe hogy összekészülődjek. Nagyjából egy órát áztattam magamat. Hajat mostam, megborotválkoztam majd mikor kiszálltam az kádból először a hajamat szárítottam meg majd fogat mostam és egy arcpakolást tettem fel. Ekkor szólalt meg a csöngő így oda siettem és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Ejha csajszi rettentő vonzó vagy. - nézett rám Emma.

- Hagyjál már most raktam fel ezt a jó kis arcmaszkot. Inkább gyere be mert nincs sok időnk.

- Jól. - ahogy elsétált mellettem egyből a szobámba ment. - Még jó hogy nem csináltad meg a sminked és a hajad.

- Pedig most akartam.

- Hát most már én fogom neked megcsinálni szóval húzzál bele mert addig nem fogom amíg nem vetted fel a rucid. - adta ki a parancsot. Én csak vissza mentem a fürdőbe és lemostam a pofimat. Lassan visszacammogtam a hálószobámba és Emma kérésének eleget téve bújtam bele a már előre kiválasztott ruhámba.

- Atya ég csajos nagyon szép vagy már így is. - nézett végig rajtam a lány. - Na gyere csücsüljél ide. - paskolta meg a széket maga előtt. - Mivel hogy piros ruhába vagy így ahhoz passzoló színeket válogattam neked össze.

- Oké főnök rád bízom magamat.

- Helyes döntés. - Emma ahogy neki látott a munkának nem is tudott máshova figyelni csak a feladatára így nem is szóltam hozzá.

Tíz percet vett igénybe, hogy egy szép sminket rám varázsoljon majd neki látott a hajamnak is. Nagyjából félóra alatt teljesen kész lettem így Emma is neki látott annak ahogy saját magát is úgymond elkészítse. Ő egy kék ruhát választott magának és ennek megfelelő színű sminket rakott fel magának majd egy egyszerű hajat készített magának.

Lassan teljesen elkészült ő is így már csak a fiúkat vártuk. Olyan hat óra magasságában a csengő hangja hasított a levegőbe így oda lépdeltem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam az említett tárgyat. Az ajtó túloldalán állt Lando és Marcus Emma partnere.

- Hódolatom a csinos hölgynek. - hajolt meg előttem Norris.

- Sziasztok fiúk gyertek csak be. - ahogy beléptek a nappaliba a barátnőm egyből fényképezkedni akart így megkezdődött a vége láthatatlan fotózás aminek én vetettem véget. - Oké Emma elég ennyi egy modellről nem készítenek ennyi fényképet.

- Na jó menjünk mert a végén tényleg elkésünk.

Kisétáltunk a házból és beszálltunk a ház előtt parkoló meseszép fekete Mercedesbe. A sulihoz érve már kezdtem nagyon izgulni. Az autóból és lassan a bejárat felé vettük az irányt. Én bele karoltam Landoba és így mentünk be az iskolába. Végig sétáltunk a kidíszített folyosókon végig a tornateremig. Ahogy beléptünk oda elállt a lélegzetem. A terem nagyon szépen fel volt díszítve.

- Úgy izgulok. - néztem Landora.

- Ne aggódj remekek leszünk. Amúgy is senki nem azt fogja nézni, hogy milyen béna leszel-e hanem azt hogy milyen szép vagy.

- Kedves vagy Lando.

- Na gyere mert kezdünk.

Beállt mindenki a helyére és amint megszólalt a zene elkezdtük a már jól begyakorolt táncot. Ahogy végeztünk mindenki megtapsolt minket majd folytatódott a bál.

- Nagyon ügyik voltunk csajszi. - ölelt meg Emma.

- Igen. Annyira izgultam.

- Nem kellett volna nagyon ügyes voltál. - szólalt meg mögöttem valaki. Hátra fordultam és megláttam Arthurt.

- Istenem hát eljöttél. - ugrottam a fiú nyakába.

- Nem hagytam volna ki. Nagyon csinos vagy Lara. - mért végig a monacói fiú.

- Köszi.

- Szia Arthur. - köszönt neki Norris is.

- Helló haver. Reménykedtem benne hogy te megtaposod egy kicsit Larát de sajna csalódnom kellett benned. - nézett rá szomorúan a monacói.

- Bocsika hogy csalódást okoztam de féltem, hogy ha elrontok valamit akkor nem csak Lara ver meg hanem Emma is.

- Abban biztos lehetsz, hogy én megvertelek volna ha bármit is elrontottál volna. - nézett rá szigorúan Emma.

Még beszélgettünk meg táncoltunk egy darabig majd hazafelé vettük az irányt. Engem Norris vitt haza mivel Arthurnak mennie kellett. Lando nem is maradt nálunk csak haza vitt. Kirakott a házunk előtt majd ment is a dolgára. Ahogy a bejárati ajtóhoz közelítettem megpillantottam egy nagyon ismerős embert. Lassan sétáltam oda hozzá ahogy meghallotta a cipőm kopogását felém kapta a fejét.

- Hát te mit keresel itt? - néztem a rá.

- Beszélni szerettem volna veled.

- Most?

- Ha nem gond akkor igen. Fontos lenne.

- Rendben gyere. - kinyitottam az ajtót majd beléptem a lakásba. A nappaliba mentem és leültem a kanapéra. - Na mit szeretnél mondani nekem.

- Először is arra kérlek, hogy nem fogsz se félbeszakítani se kiabálni se kiakadni.

- Legyen. - mentem bele az alkuba kedvtelenül. És akkor belekezdett a mondandójába.