Rush

Lap 11

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Egy ideig néztük a tévét majd ahogy erőt vettem magamon felkeltem az ágyról és átöltöztem egy kicsit kényelmesebb ruhába. Este hat órakor indultunk útnak Arthurral a belvárosi temető felé. Egyikünk se szólt egy árva szót se. Én azért mert nem szerettem volna beszélgetni Arthur meg valószínűleg azért mert érzete, hogy most nem vagyok valami beszédes kedvemben. A temető előtti parkolóba beállva szálltunk ki az autóból. Az út túloldalán volt egy kis virágos bolt így át sétáltam oda és készítettem egy szép csokrot rózsából és pár szál liliomból.

– Kinek lesz ez a szép kis csokor kedvesem? – kérdezett rá a kedves idős hölgy.

- Édesapámnak a sírjára lesz. Mindig is szerette a virágokat. Az egész kert tele volt liliomokkal és rózsabokrokkal. - mosolyodtam el könnyes szemekkel.

- Ez nagyon aranyos kis történet. Biztos nagyon hiányzik az apukád.

- Minden nap gondolok rá. Tudja olyan volt nekem mint egy hős aki bármitől.

- Igen minden apuka ilyen. Parancsolj kedvesem. - nyújtotta át a meseszép csokrot. Én készséges adtam oda a megfelelő összeget a néninek.

- Viszont látásra. -köszöntem el mosolyogva a kedves nénitől.

– További szép napot aranyom.

Vissza sétáltam Arthurhoz és egymás mellett sétáltunk a temetőben egészen addig míg oda nem értünk apa sírjához ahol a fiú kicsit hátrébb ment hogy egyedül tudjak lenni egy kicsit. Rendbe raktam apa sírját és elhelyeztem a csokrot majd egy kicsit ott maradtam majd vissza ballagtam a fiatal barátomhoz és az autó felé vettük az irányt.

- Lara nem vagy éhes? - kérdezte a monacói fiú.

- Tudnék enni valamit. Hová menjünk enni?

– Tudok egy jó kis kajádát. Isteni ott a csirke szárny főleg csípős szósszal.

- Tudod, hogy nem szeretem a csípős kajákat.

– Tudod, hogy rohadtul nem érdekel, hogy mit szeretsz és mit nem. Enni fogsz abból a csípős csirke szárnyból mert ha nem én nyomom le a torkodon.

- Úgy utállak Arthur. - néztem rá szenvedő arccal.

- Ugyan dehogy utálsz. Imádod a csini pofimat. - paskolta meg magának az arcát a barátom.

- Nincs olyan nő aki ne imádna téged babi de én ellen tudok állni a kísértésnek, hogy ne vessem magam rád itt helyben. - néztem rá kacéran.

- De csak azért mert a bátyám hálójába kerültél.

- El ne kezdjed ez babi mert kivetem magamat az autóból. - ekkor kattanást hallottam majd láttam, hogy bezárta az ajtókat.

- Csak tessék próbáld meg.

- Olyan szemét vagy. - durcásan fordultam el és az ablakon kezdetem kifelé bámulni. Annyira elbambultam, hogy észre se vettem, hogy megérkeztünk.

-A hercegnő hajlandó kiszállni a hintóból vagy még durcizol itt egy darabig? - nézet rám kérdőn a kis barátom.

- Nem is durcáskodom. - fontam össze a karomat magam előtt miután kiszálltam a járműből.

- Aha én meg a pápa vagyok. - mondta majd elindult a gyors étkezde felé. Belépve az étkezde ajtaján egy kis aranyos retro kajáda tárult a szemeim elé. Minden asztalnál retro autó ülések voltak. Led díszek voltak a falakon. Retro de mégis otthonos hangulat uralkodott. Helyet foglaltunk az egyik asztalnál az étlapot végig pásztázva kerestem a magamnak megfelelő ételt

– Sziasztok. Mit hozhatok? - állt meg az asztalunk mellett egy pincér lány egyik kezében egy tollat fogott másik kezében egy kis jegyzettömb pihent.

- Szia. Én egy négy sajátos hamburgert kérek fűszeres krumplival és mellé egy kis jeges teát. - néztem kedvesen a lányra.

-Én pedig egy adag csípős szószos csirke szárnyat hasábburgonyával és egy pohár narancs levet. - adta le a rendelését a velem szemben ülő fiú. A lány ahogy felírta a rendeléseket majd elsétált.

– Ahogy kihozzák a kajákat meg fogod kóstolni a szárnyat ha akarod ha nem.

- Csak és kizárólag azért megyek bele mert így békén hagysz engem.

Lassan kihozták a kért ételeket majd csendben falatozni kezdtünk. Arthur az egyik szárnyat bele mártotta a szószba majd felém nyújtotta. Én egy nagy levegőt vettem majd beleharaptam a felém tartott ételbe. Ahogy lenyeltem a falatot egyből nyúltam is a poharam után.

– Csíp csíp csíííp. - kezdtem bele a kis hisztimbe. A jeges teás poharat a számhoz emeltem majd egy nagyot kortyoltam a hűsítő italba. - Ne röhögj te szemét. Ez miattad van. - néztem szúrósan a barátomra aki úgy nevetett, hogy majdnem leesett a székről.

- Tudod, hogy szeretlek Lara de az a fej amit vágtál az valami eszméletlen. Kérlek egyél még egyet mert nem tudtam felvenni.

- Na jól van te nagyon szemét vagy ember. - próbáltam rá mérgesen nézni de valahogy nem ment és énis elnevettem magamat. Majd ismét csönd telepedett közénk. Szépen falatoztunk és amint végeztünk Arthur fizetett és elhagytuk a helyet. Haza felé vettük az irányt.

Otthon Arthur gyorsan tusolt le én meg ahogy a kezem engedte. Már egyre gyakorlottabb vagyok az egy kezes mutatványokban. A pizsamámba belebújtam és vissza ballagtam a lakó területembe és végig dőltem az ágyon. Már majdnem bealudtam amikor kopogtak az ajtón.

– Gyere. - szólaltam meg álmos hangon.

– Zavarok? - hallottam meg barátom hangját.

- Dehogy gyere csak be. - szépen lassan ülő helyzetbe tornáztam magamat. Arthur bejött becsukta maga mögött az ajtót majd helyet foglalt a jobb oldalamon az ágyban. - Hogy hogy átjöttél? - érdeklődtem.

- Beszéltem az előbb Charlessal. Szakított Giával nagy nehezen. Most viszont senki sem sérült meg.

- Most nem haltak meg ártatlan poharak.

- Most kivételesen mind életben maradt.

-És hogy van?

- Megtörten de valahogy mégis boldogabb mint volt. Oké öt éve voltak együtt Giával de az utóbbi időben már nem voltak boldogok együtt. Bírom Giát tényleg amúgy egy rendes ember. De jobb lesz a bátyámnak nélküle.

- Hát lehet. Majd kiderül mi lesz. Mert nem hinném, hogy ennék még itt a vége.

- Azt én sem hiszem. De remélem nem lesz veszélyes dolog.

- Reménykedjünk ebben. De most már aludni szeretnék.

– Magadra hagyjalak?

- Maradhatsz nem zavarsz itt senkit.

– Holnap elmondhatod, hogy meg egy Leclerc megjárta az ágyadat.

– Akkora egy gyökér vagy Arthur. – mondtam röhögve. Itt már Arthur is felnevetett. Ahogy csillapodott a nevetésünk hamar elaludtam. Hajnalban rezgésre ébredtem. Ásítás közben meg dörzsöltem a jobb kezemmel először a jobb majd a bal szememet és a telefonomhoz nyúltam. A kódot beírva oldottam fel a készüléket majd egy rövid vakulás után levettem a fényerőt. Meglepődve láttam, hogy egy számomra ismeretlen telefon számról kaptam egy SMS-t. Megnyitottam az üzenetet és meglepődve olvastam a sorokat.

Remélem örülsz. Elérted a célodat. De ne feled a karma dolgozik és elfoglak kapni. És amit tőlem fogsz kapni azt nem teszed majd zsebre. G