Rush

Lap 14

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

- Ember komolyan mondom, hogy te nem vagy normális. Nem érzek semmit Lara iránt. A legjobb barátom.

- Ugyan már öcskös ezt senki nem hiszi el. Nem védenéd ennyire ha nem tetszene neked.

- Azért védem mert barátok vagyunk. És mint a barátja próbálom megvédeni az olyan hülyéktől mint amilyen te vagy. Nem akarom hogy, csak kihasználd Larát. Többet ér annál mint hogy a te játékszered legyen. - üvöltötte Arthur. Már kezdtem megelégelni a kilábalást így közbe vágtam.

- Befejeznétek végre a kiabálást? Az egész ház tőletek zeng. Nem otthon vagytok viselkedjetek felnőttek módjára mert ha nem akkor ellehet menni. Veszekedni otthon is tudtok de én nem vagyok kíváncsi arra hogyan ölitek egymást. Felnőtt férfiak vagytok akkor viselkedjetek úgy. - kiabáltam a két testvérre. Meg se vártam a válaszukat dühösen kimentem a konyhából és visszamentem a szobámba és becsaptam magam után az ajtót. Nem tudom meddig lehettem egyedül és fortyoghattam magamban de kopogás zavarta meg a gondolkodásom.

- Lara bemehetünk? - hallottam meg Arthur hangját.

- Gyertek.

- Szeretnénk bocsánatot kérni tőled. - kezdett bele az idősebbik monacói fiú. - Nem szerettünk volna feldühíteni meg semmi.

- Tényleg ne haragudj Lara teljesen elvesztettük a fejünket. Nem kellett volna ennyire kiborulnunk. - hajtotta le a fejét a barátom bánatosan. Én csak néztem a két szomorú fiút és nem szóltam semmit. Felkeltem a földről és mindkettejüket átöleltem. Ők se mondtak semmit csak szorosan magukhoz öleltek.

- Jaj srácok annyira szeretlek titeket de kérlek többet ne veszekedjetek többet. Legalábbis előttem ne mert azt nem szeretem.

A fiúk lassan összepakoltak és a vártnál korábban mentek haza így én egyedül maradtam a házban a kutyámmal. Egész héten vártam, hogy valamelyik fiú ír nekem vagy hív engem de nem így történt. Ha én írtam vagy hívtam őket arra se reagáltak. Nagyon rosszul esett az hogy nem is keresnek és totál leszarják fejed.

Péntek délután van és a szobámban ülök és a házimat írom mikor megcsörrent a mobilom.

- Szia Landoo. - üdvözöltem vidáman a régi haveromat.

- Laraaa kicsi szíveeem. Hogy vagy mostanában?

- Megvagyok éppen gondolkodom, hogy az emberek mért szarnak rám.

- Na mesélj nekem mi van veled?

- Csak hiába írok meg hívom Arthurt vagy Charlest egyik se veszi fel vagy ír vissza. És fogalmam sincs, hogy mit tettem, hogy ennyire szarnak rám az emberek. - sírtam el magamat.

- Jaaaj drágám biztos sok dolguk van

- Ha olyan sok dolguk lenne akkor nem pakolgatnának az Instagramra képeket, hogy hol nyaralnak éppen. Nem az zavar, hogy elvannak hanem hogy annyira nem méltatnak, hogy azt mondják nekem hogy hagyjál már békén. Vagy valami érted.

- Persze megértem hidd el tudom milyen érzés ez. De ne aggódj lassan biztos beszélni fognak veled.

- Már nem is érdekelnek igazán. Lett volna Arthurhoz egy kérésem de ezek után már tárgytalan lett.

- Na mi lenne az a kérés hát én tudok neked segíteni.

- Csak azt akartam tőle kérni, hogy táncoljon velem a szalagavató bálon. De ezek után megkérek valaki mást.

- Nem kell megkérned mást majd én táncolok veled. - jelentette ki.

- Norris nem kell. Tudom, hogy sok dolgod van és nem akarok még több nyűgöt neked.

- Lara most fejezd be ha nem érnék rá nem mondtam volna azt hogy elvállalom. Csak írd meg hogy mikor és hol kell lennem és én ott leszek.

- Köszönöm Lando. Nagyon aranyos vagy. De megyek mert még sok a házi és sose fogok vele végezni ha dumálunk.

- Jól van Lara puszikaaa a pofidra.

- Puszii. - ahogy leraktam a telefont egyből írtam Emmának hogy meg van a táncpartnerem és, hogy most már biztos fogok táncolni a bálon. Ahogy ezt leírtam neki a telefonom ismét csörögni kezdett csak most Emma nevét írta ki a készülék.

- Istenem annyira jóóóó és kivel fogsz táncolni? Arthurral vagy Charlessal?

- Egyikkel se.

- Akkor kivel? - hallottam a hangján, hogy teljesen összezavarodott.

- Landoval. Elmeséltem neki hogy szarnak a fejemre a fiúk és hogy mire akartam megkérni Arthur és azt mondta, hogy majd akkor ő táncol velem csak írjam meg hogy hol és mikor kell megjelenni és elfog jönni.

- Istenem milyen aranyos egy fiú.

- Figyelj ha jól tudom nincs senkije és ha úgy van tudok szólni pár szót az érdekedbe. - kacérkodtam a lánnyal.

- Jaaaj isten meg a ments. Nem kell.

- Na majd meglátjuk később mint fogsz mondani.

- Na jó hagyjál békén. Megyek is mert még sok dolgot kell elintéznem és nem érek veled fecsegni. Jó legyél sziaaa.

- Szia Emma.

A telefont lerakva dőltem vissza a tanulni valóm fölé és folytattam ott ahol abbahagytam. Pár óra elteltével végeztem mindennel és tudtam foglalkozni a kiskutyámmal és saját magammal. Este felé Jokert megetettem és én is megvacsoráztam és egy gyors fürdés után tértem nyugovóra.

Visszatérteeeem😍😁 bár nem ígérem, hogy nagyon sűrűn lesznek részek mert a suli tényleg minden időmet és energiámat elveszi. De ahogy tudok hozok majd részeket.

Ui: Egy kis író válságban szenvedek szóval várok ötleteket, hogy milyen folytatás legyen vagy milyen fordulatot rakjak bele

By: bvirag2001