Rush

Lap 8

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
ʟᴀʀᴀ ʙʟᴀᴄᴋ
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Mivel nem vagyok olyan, aki hallgatózik így hamar eljöttem onnan és inkább visszasétáltam a szobámba. A szobába még alig tettem be a lábamat mikor valaki utánam szólt.

- Laraa.

- Szia Lando. Mit szeretnél?

- Igazából csak beszélgetni szeretnék, ha nem zavarok. – nézett rám.

- Dehogy zavarsz, persze gyere csak be. – félre álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni Norris.

- Mesélj, mi jót csinálsz?

- Pakolni fogok, ugyan is lassan utazok haza. Neked mi lesz a program a következő héten? – érdeklődtem a jövőbeli tervei iránt.

- Most jön egy hét teljes pihenés és majd kéthét múlva kezdődik az a felkészülés a következő verseny hétvége.

- És mivel fogod a szünetet tölteni? – néztem rá miközben pakoltam a cuccaimat a bőröndbe.

- Haza utazok a családomhoz és pihenni fogok. De azért a napi edzéseket meg fogom tartani.

- Tudod, mikor edzenék szünet alatt. – röhögtem el magamat.

- Nekem muszáj, tudod tenni, kell azért, hogy így nézzek ki. – mutatott végig magán.

- Azért ehetnél többet olyan vékony, vagy mint egy bot. – mosolyodtam el.

- Nagyon szenyó egy ember tudsz te, lenni mondták már neked? – nézett rám durcásan.

- Megkaptam már egy párszor, de ne aggódj nálam a szeretett jele.

- Oooh szóval szeretsz? – nézett rám perverzen.

- Maradjunk annyiban, hogy még elvisellek kategóriában vagy.

- Na, jó hagylak pakolni. Majd még beszélünk.

- Már alig várom. Szia Lando. – köszöntem el tőle mosolyogva ő csupán intett, és ahogy kilépet az ajtón majd becsukta maga mögött így már jobban rá tudtam koncentrálni a pakolásra, hiszen lassan indulni kell a repülőtérre. Amint kész lettem a cuccommal együtt lementem a hotel recepciójához és a szobakulcs leadása után Arthurra várva ültem el az egyik fotelba. Tíz perccel később jelent meg a fiatal monacói fiú mögötte pedig sétált a fivére és annak barátnője. Próbálták mutatni, hogy még mindig dúl köztük a szerelem, de lehetett látni, hogy közöttük valami nagyon nincs rendben.

- Sziasztok. – köszöntem illedelmesen.

- Szia. – köszönt a két testvér szinte egyszerre míg Giada csak gúnyos pillantást vetett rám és már arrébb is állt.

- Minden oké? – néztem rájuk kérdőn.

- Nem igazán. Megint veszekedtek. – sóhajtott Arthur.

- Csak a szokásos, de most már téged hibáztat azért, hogy ezen a hétvégén veszekedtünk.

- Oooh istenem. Már ne haragudj Charles, de a barátnőd nem normális. – néztem rá.

- Nyugi én is tudom.

- De ha összevesztetek mégis mért adjátok elő hogy minden rózsaszín meg szép? – értetlenkedtem.

- Mivel a sajtó kint lesz, a reptéren elő kell adnunk a világ legszerelmesebb párját. Bár már egyre nehezebben megy ez az egész.

- Hát akkor ne várakoztassuk, meg a sajtót menjünk is. – mondtam

- Én is bírlak Lara. – nézett rám az idősebbik Leclerc összeszűkült szemekkel.

Egy taxival mentünk a reptérre és amint meg volt a becsekkolás vártuk, hogy mindenki felszállhasson a neki megfelelő repülőre. Bár Arthurral együtt jöttünk mégis egyedül megyek, haza mivel ő visszamegy Monacóba. Nem sokáig vártunk. Az én gépem hamarabb szállt fel így elbúcsúztam a két Leclerc testvértől és intettem Giának és már mentem is.

A repülőre felszállva elfoglaltam a helyemet majd írtam gyorsan egy SMS-t anyának hogy most fog felszállni a gép így pár óra és otthon leszek ki jönne-e elém. Természetesen anya válasza igen volt. Mivel nagyon fáradt voltam hamar elaludtam és már csak arra keltem fel, hogy szállunk le. A repülőről leszállva magamhoz vettem a csomagomat és már mentem is ki. Anya a kezében egy táblát tartott így hamar kiszúrtam a tömegben.

Hazaérve Joker a nyakamba ugrott. Mint ahogy én neki úgy ő nekem is hiányzott. A szennyest kiraktam a fürdőszobába és gyors le is zuhanyoztam. Ahogy mindennel kész lettem már bőven este nyolc óra volt így egy gyors vacsora után mentem is fel a szobába és a tévét bekapcsolva kezdtem neki a holnapi cuccomat összeállítani.

Gyorsan kiválasztottam, hogy mit fogok reggel magamra kapni valamint az iskolai cuccomat is összekészítettem, és ahogy Joker bejött a szobába és elfoglalta az ágy ráeső részét feküdtem le én is mellé és a tévét kikapcsolva merültem álomba.

Reggel, ahogy a nap a horizont fölé ért abban a pillanatban szólalt meg a telefonomon előre beállított ébresztés. Lassan nyitottam ki a szememet és ásítottam egy nagyot és kikászálódtam a puha ágyamból és magamra kaptam a már előre kikészített ruhákat majd az emeletről sétáltam le a konyhába ahol magamhoz vettem egy tálat, egy doboz tejet valamint a müzlit és neki álltam reggelizni. Joker mellettem hisztizet, hogy ő is éhes így adtam neki is egy kis élelmet és az iskolatáskámat a vállamra kapva mentem a buszmegállóba.

Az iskola buszon elfoglalva egy üres helyet kezdtem kifele bámulni az ablakon miközben merengtem a gondolataimban. A sulihoz érve bebaktattam az imádott épületembe és a szekrényemet megcélozva nyitottam ki azt és kivettem az első órámhoz tartozó spanyolkönyvet, a szekrény ajtaját slungossan becsaptam és mentem is a megadott terembe. A helyemet elfoglalva a szememmel kerestem Emmát. Tekintettem gyorsan találkozott az övével majd mosolyogva mellém telepedett.

- Laraaaa. Úristen, de jó újra látni. Mesélj mizujs volt veled?

- Szia, Emma. Elképesztő hétvégém volt. Megismerkedtem egy csomó új emberrel és szereztem új barátokat.

- Jaaaj tényleg te most kint voltál Monzában. Csaknem bemutatott Arthur egy két embernek.

- De megismerkedtem egy pár pilótával. Kedvesek és aranyosak voltak velem. Ha valamikor megyek, jöhetnél velem.

- Tényleg? – nézett rám nagy szemekkel.

- Megdumálom velük. Hidd, el rá fogom őket venni. Vannak ott helyes pasik úgy, hogy lesz kit felszedned.

- Mikor is mondtam én nemet helyes pasik társaságára.

- Ez is igaz. – mosolyogtam rá. A rövid beszélgetésünket az spanyoltanárnő zavarta meg. Hát kezdődjék a negyven öt perc tömény unalom. Nem igazán figyeltem oda az órára a gondolataim Charles körül jártak. Az elmélkedésemet a rezgőtelefonom zavarta meg. Óvatosan nyúltam az asztalon fekvő készülékhez majd amilyen halkan csak lehetett feloldottam és gyorsan lenémítottam, hogy nehogy még egyszer megrezdüljön majd megnéztem, hogy mi miatt szólalt meg a telefonom.

A telefonom képernyőjén felugrott Arthur fényképével a Messenger chat feje. Gyorsan megnyitottam majd elolvastam a hosszú üzenetet, ami rám várt amilyen gyorsan csak lehetett visszaírtam neki leírtam még azt is, hogy jelenleg órán vagyok, de majd délután, ha ráér, akkor felhívom és mindent megbeszélünk. Majd a lenémítottam telefonomat lezártam és elraktam a táskámba majd minden figyelmemet a spanyoltanárnőre irányítottam. Az óra csiga, lassan de eltelt, és ahogy megszólalt a csengő én úgy pattantam fel a helyemről és a cuccomat a kezembe véve rohantam is a szekrényemhez és pakoltam bele az utált spanyol cuccomat.