Flightless Bird // l.s. ✔️

II. FELVONÁS: TIZENNEGYEDIK FEJEZET

FIGYELMEZTETÉS!

HARRY / MÚLT

Sosem utált ezelőtt még senki. Persze volt olyan aki nem kedvelt. Néhány gyerek Chesire-ben mindig kinevettek a hajam miatt. Egy idősebb unokatesóm elég idegesítőnek talált, de senki sem utált. Főleg olyan ember nem, akit a legjobban szerettem. Ironikus, hogy a személyt, akit a legjobban szerettem a világon, volt az első és igazi ember, aki teljesen gyűlölt engem.

A Beauchamp-val való találkozóm után, kihagytam az óráimat, és visszasétáltam komoran a Jebsen Házba. Próbáltam kitalálni pár magyarázatot, hogy miért én megyek Louis helyett Kijevbe. Hibáztathatnám Beauchamp-ot, amiért megváltoztatta a döntését. Lemondhatnám a fellépést, és mondhatnám, hogy Beauchamp túl fontosnak tartotta Louis-t a téli bemutatóra, így nem hagyhat ki próbákat. Végül is volt szólója. Ez a legjobb kifogásom.

Louis nem volt a szobában, amikor visszaértem csak a bepakolt bőröndje. 

Egy üzenet ült az asztalon, nekem címezve. Egy KBI-ás papíron Louis sietős, lusta toll vonásit láthattam.

Kedves, Lysander,

Elmentem odaadni Beauchamp-nak az engedélyemet, és a útlevelemet. Ha nem látnálak a távozásom előtt, csak köszönetet szeretnék mondani neked. Annyira izgatott voltam tegnap este, hogy elfelejtettem ezt elmondani. Nem lennék most itt nélküled. Mindig hittél bennem, akkor is ha én nem. És most az összes álmom igazzá válik! Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen csodálatos dolog fog velem történni, de a legjobb dolog ami történt velem, az te voltál. Bárcsak tudnád mennyire gyönyörű vagy kívülről, és belülről is. Kérlek ne legyél túl kemény magaddal, amíg nem vagyok itt. Te vagy a kedvenc táncosom, emlékszel?

Mindig szeretlek,

Demetrius. 

Lecsukva a szememet, összegyűrtem a kezemben a levelet.

A szekrényhez lépve, elővettem a hátizsákomat. Össze-vissza dobáltam be ruhákat, gyűrött öltönyöket, és a legjobb pólóimat. Ezen a túrán nem lesz útikönyv, kamera, szép sál, és imádnivaló mandzsettagombok. Nem érdekel hogy fogok kinézni, vagy mit fogok látni Kijevben. Már is elakartam felejteni az ott létemet.

Az éjjeliszekrényen lévő órát néztem percről percre váltva. Nem sok idő van hátra, mire Louis odaadja az igazolványait, és Beauchamp felvilágosítja, hogy nem ő megy vele.

Kiszedtem az útlevelemet a szekrényből. Korábban már email-en keresztül aláírattam az elengedő papírt az anyukámmal. Azt mondta büszke rám. Ha tudná az igazat, nem lenne büszke.

Tudom, hogy Louis mérges lesz. Tudom, hogy talán üvölteni fog, de felkészültem rá.

Összepakolva néztem ki az ablakon Beauchamp fuvarjára várva, amikor Louis betoppant mögöttem.

Megfordulva, könnyek áztatták az arcát.

Az egyik kezében az engedélyes lapot fogta, a másikban pedig az útlevelet. A haja szépen oldalra volt kenve, és a kedvenc ruháit viselte. Egy kék pulóvert, szürke nadrággal és bőr cipővel. A könnyeken kívül, sosem láttam még ilyen jóképűnek. A legjobb ruháiba öltözött az útra, mert a legjobb napjait várta.

- Hogy tehetted? - fulladozott.

- Beauchamp meggondolta magát. - dadogtam. - Túl fontos vagy a műsorra, hogy-

- Hazug. - Louis pillantása borotvaéles. - Beauchamp elmondta, hogy ma reggel odamentél hozzá, és meggyőzted, hogy téged vigyen el.

Reméltem, hogy Beauchamp majd azt mondja ezt az ő döntése, de még ennyi kedvességet sem tudott nekem adni, csak hogy megmentse a barátságomat Louis-val.