Flightless Bird // l.s. ✔️

IV. FELVONÁS: HARMINCADIK FEJEZET

LOUIS / JELEN

Beauchamp ideiglenesen Liam régi irodájában maradt. Asztalra feltett lábakkal olvasott valami újságot. A fekete esernyője a bútornak támasztva állt, mint egy alvó denevér.

Az Opera Ház felé lejátszottam az agyamban, hogy is fog menni ez a beszélgetés, de most már nem vagyok biztos abban, hogy tudom kontrollálni magamat. Látva, ahogyan hátradőlve, kényelmesen üldögél azok után, amiket Harry-vel tett, vak dühbe kerített. Miért ilyen kényelmes, mikor Harry egy kórházi ágyban fekszik, Hans pedig a földben? 

Az újság fölött rám pillantott, szétnyitva bokáit. - Azért jöttél, hogy bocsánatot kérj?

Becsaptam magam mögött az ajtót. - Nem.

Beauchamp oldalra döntve a fejét állt fel. Megkerülte kecsesen az asztalt, leülve a szélére.

- Hova futottál el tegnap este?

- Harry-vel voltam.

Elvigyorodott. - Szóval Siegfried és Von Rothbart kibékült

Megfogtam az előttem lévő széknek a támláját. - El kell hagynod a társulatot.

- Micsoda?

- Harry és én nem dolgozunk veled többet.

Rosszallóan tette össze kezet, mint mikor tanított. - Ez Harry ötlete? Ellenem fordít téged hazugságokkal, mint az összes többi barátodat? Komolyan Louis, azt hittem ennél okosabb vagy.

Majdnem elreccsent a szék, olyan erősen szorítottam. - Harry-nek hiszek.

- Azt gondolod, Harry őszinte veled? - rázta meg a fejét. - Ő nem tud erről, de pár hónappal ezelőtt elutaztam Moszkvába, ezzel meglátogatva a régi kollégáit is. Amit mondtak nekem érdekes. Nagyon érdekes. Tudod az igazi okát, amiért Harry ott hagyta a Bolshoi-t?

Nem engedem, hogy az agyamba férkőzzön. - Nem érdekel semmi, amit mondani szeretnél. Menj el most, vagy az egész társulat, és Kenneth tudni fogja ki is vagy valójában.

Szemöldökei leestek, és az arcán lévő aggodalom, egy ronda gúnyba fordult. Ez az igazi Beauchamp. A stúdióból ismert férfi csak egy illúzió, mint a Palemon alakítása, vagy más szerepei a színpadon.

- Nem tetszik a hangnemed kicsim. Nagyon tiszteletlen vagy.

- Mit gondolsz, kivel beszélsz most? Nem egy kisfiú vagyok.

- Pedig tudtál az is lenni. - kacsintott.

Összeszorítottam fogaimat. - A tegnap este egy hiba volt.

- A hiba az, hogy elhagytál érte. Én és te jók vagyunk együtt. Harry egy kész káosz. Alig tud magáról gondoskodni. 

Ledobtam a széket a földre. - És ki hibája is ez?

A szívére tette a kezét, tudatlanságot színlelve. - Nem tudom mire utalsz.

Vége van az udvariasságnak. Neki támadtam. - Tizenöt éves volt! Tizenöt!

Beauchamp szánakozóan nézett végig rajtam. - Erről szól az egész? Féltékeny vagy, hogy őt basztam meg helyetted?

Hátra hőköltem. 

Azt hittem dühös lesz. Dehogyis. Teljesen alábecsültem. Nem szégyenkezett a tettei miatt, és nem félt, hogy megtudja bárki. Nem szenvedélybűntett volt. Hidegvérű az egész. Megfontolt. A pozíciója, a pénze, a kapcsolatai megfoghatatlanná tették, és ő ezt tudta. Kiélvezte.

- Adhatok néhány tanácsot, ha akarsz. - nevetett. - Teljesen meg vagyok lepődve, hogy nem engedte, hogy megkapd. Akkoriban egy kis ribanc volt.