Flightless Bird // l.s. ✔️

IV. FELVONÁS: HARMINCHARMADIK FEJEZET

Í/M: Itt az ideje a műsornak.

LOUIS / JELEN

Nem számít hány alkalommal léptem fel színpadon, minden előadás előtt ideges vagyok. Mindannyian azok vagyunk, de mindenki máshogy kezeli ezt. Mindenkinek saját műsor előtti rituáléja van.

Zayn összetett lábakkal ül a földön egy könyvet olvasva.

Eleanor Tv-t néz, cukorkát zabálva. 

Gigi hatalmasokat üvöltött, ugrálva az öltözőjében, mint egy bokszoló.

Még sosem léptem fel szakmailag Harry-vel. Fogalmam sincs, ő mit csinálhat ilyenkor. Kíváncsi vagyok.

Én videó játékokat játszottam, viszont előtte már felöltöztem a jelmezbe. Hozzáakartam szokni az anyaghoz, a színpadra felmenés előtt. Az első felvonásban fehér harisnyát, lila zubbonyt, tojáshéj színű szalaggal, és kitömött felsővel hordtam. Swarovski kristályokkal, és arany hímzéssel volt kidíszítve, ami a színpadi fény alatt erősen csillogott.

Harry még nem öltözött be. Egy egyszerű fekete harisnyában járkált a folyosón, irányítgatva a színpadi dolgozókat, és terrorizálva a háttér táncosokat. 

Hevesen állt meg az ajtóm előtt. Hátradőlve ültem a székemen, feltett lábakkal, a combomon pihentetve a kezeimet. Érdeklődéssel telt meg a szeme. - Louis, te olyan...hercegien nézel ki.

Uh oh. Tudtam hova tart

Harry becsapta az ajtót maga mögött. Felálltam. Felkapott a derekamnál, nekidobva a falnak.

- Lágyan Harry! Nem egy játékszer vagyok!

Felcsapta a csuklóimat a fejem fölé, végig szántva a szemét testemen. Megcsókolt.

Nos, azt hiszem rájöttem, mi a műsor előtti rutinja.

Meglágyult a csókja. Körbefonta a karomat a nyaka körül, megbökve gyengéden az arcom. - Szép vagy. 

Elpirultam. Harry tudott édes lenni, ha akart. 

Megmarkolta a combomat. - Fordulj meg.

- Nem leszek képes fellépni!

- Gyengéd leszek, megígérem. - mondta ártatlanul.

Felhúztam a szemöldökömet. - Nem, nem leszel az.

Mindketten elnevettük magunkat.

Megsimította a zubbony arany díszét. - Talán haza hozhatnád a jelmezed ma este?

- Teljesen kizárt. Tönkretennéd. - mondtam gőgösen, kihúzva magamat a tükörben. Sokkal veszélyesebb a hálóban, mint a munkában. Darabokra szaggatná! - Miért nem vagy még jelmezben? Akarom látni a szárnyaidat!

Harry természetesen magának tervezte a jelmezét. Minden Hattyúk Tavában, amit eddig láttam, Von Rotbart szárnya, fátyolszerű anyagból készült, ami könnyű volt, és egyszerűen lehetett benne mozogni. Harry ragaszkodott az igazi tollakhoz. A jelmeztervező erősen ez ellenezte ezt  végig. Azt mondta túl nehezek lennének, de Harry-nek senki sem mondhatott nemet. Három varrónő varrta fel a fekete holló tollait az ember méretű szárnyakra. A jelmezes próbára még nem állt készen így nem láthattam. Senki sem látta még. Csak Harry, aki néhány alkalommal próbált bennük egyedül.

- Negyven percünk még van a kezdésig. - mondta az órát nézve. - Még van időm..

Tudtam miről szól ez. Nem akarta, hogy gyorsan elmenjenek ezek a pillanatok. Az összes része a készülésre, az utolsója lesz. Az utolsó alkalma, sminkbe, és jelmezbe bújni, az utolsó alkalma, hallani a színpadi rendezőt elmondani "táncosok foglaljátok el a helyeteket a színpadon", az utolsó alkalma, érezni a meleg színpadi fényt a bőrén.