Flightless Bird // l.s. ✔️

I FELVONÁS: NYOLCADIK FEJEZET

HARRY / MÚLT

Ma volt a nagy nap. Louis két órával előbb kelt, hogy felöltözhessen, és beállítsa a haját. A tükör előtt egy egész rajongói összeomlása volt, ami után próbálta magát rendbe rakni megint.

Alexander Beauchamp megérkezett az iskolába, és ma reggel tartja a válogatást a Szentivánéji Álomra. 

Louis kis köröket szaladgált konkrétan a szobában, hajtva hogy készüljek el végre én is. - Siess! Siess már! - a válogatás előtt oda akart érni, hogy bemutatkozhasson Beuchamp-nak.

Ma senki sem viselt melegítőket, és kinyúlt pólókat. Mindannyian a legjobb balett szerelésünkben voltunk. Én fekete, Louis szürke harisnyát vett fel, egy fehér dresszel. Olyan puhának, és szépnek tűnt. Hozzáakartam dörgölni az arcom. 

A kötelező viseletet megszegtem azzal, hogy a csuklómon ott pihent a Louis-tól kapott bőr karkötő. A hátam mögé tettem a kezemet, amikor elmentem Madam Lesauvage mellett. 

Beauchamp idősebbnek nézett ki, mint a képen. Ősz haja tökéletesen volt oldalra igazítva, sűrű szemöldöke alatt a szemét egy keret nélküli szemüveg takarta. Az öltönyének a kabátját egy szék támlájára tette, amint belépett a terembe. Fehér ingének ujjait feltekerte minket nézve. Egy esernyő is volt nála, pedig nem esett kint.

Louis oda rohant hozzá a bemelegítésünk előtt egy régi program újsággal az izzadt kezeiben. - Mr. Beauchamp, megtenné, hogy aláírja a papíromat?

- Évek óta nem láttam ezt! - nevetett, hosszú, elegáns ujjaival megsimítva a lapot. - Mi a neved?

- Louis Tomlinson. - mondta Louis, odalapozva, arra az oldalra, amit alá szeretett volna íratni. - Ez volt az első balett előadás amit valaha láttam. Ez ösztönzött a táncra!

- Hány éves voltál?

- Öt. Az anyukám vitt el.

- Öt. - mondta tettetett szigorúsággal. - Öregnek érzem magam miattad, Tomlinson.

- Bocsánat, uram. - mondta Louis bocsánatkérően. Beauchamp megint felnevetett, visszaadva neki az újságot. Louis bőven megköszönte neki.

Beauchamp a korlátnál való helyeinkre utasított minket. Gyorsan megöleltem Louis-t odasúgva - Sok szerencsét.

Megütögette a kezem. - Neked is.

Beauchamp folyamatosan a sorok között járt a táncosokat nézve, esernyőjével adva az ütemet. Louis mellett meg is állt helyeslően bólogatva. Louis könnyedén, és precízen csinálta a feladatokat, mint mindig, de tudtam, hogy belül majd felrobbant.

Egy kevés erősítés után, szünetet kaptunk, mielőtt bemutathattuk volna a rövid szólónkat, amit az elmúlt hetekben gyakoroltunk. Az előcsarnokban várakoztunk, hogy egyesével behívjanak.

Reménytelen voltam, szóval nem nagyon izgultam. Louis remegett. Inkább érte izgultam. Kicsit örültem, hogy ki volt borulva, mert így legalább volt okom hozzáérni. Egymással szemben ültünk a földön. Én a combját simogattam bátorítóan. Ezekben a harisnyákban Louis vastagnak és rendezettnek tűnt...feje a mellkasomra omlott, amit szívesen fogtam meg.

- Minden rendben van. Jól fogod előadni. - simogattam a fejét, ami puha és sima volt, mint egy kiskutyának. 

- Mi van, ha elrontom? Ő a bálványom. Megfogok halni.

- Nem fogod elrontani. A módszereid hibátlanok. - hibátlan vagy, gondoltam magamban.

A nyugtatgatás közben el is felejtkeztem a saját előadásomról. Engem hívtak be először.