Flightless Bird // l.s. ✔️

III. FELVONÁS: TIZENKILENCEDIK FEJEZET

LOUIS / JELEN

Felébredve azt hittem, megint tizenöt éves vagyok. Harry mélyen aludt mellettem, kócos haja az arcomba omlott, a végtagjai szorosan körém voltak fonta, mint egy koala. Nem tudtam felkelni, ha akartam is volna. Nem akartam. Kissé megmozdulva az orra az arcomhoz bújt. A stúdió hűvös, de mi olyan szorosan összegubóztunk a takaró alatt, hogy a testünk melegségben égett. Megfordultam, hogy rá nézhessek arcára. Szemöldökét összehúzva fogott magához közelebb, csukott szemmel, a pólómba markolva.

- Harry, kelj fel. - suttogtam a fülébe. - Reggel van.

A szemei felcsapódtak, és egy pillanatba telt, mire rájött hol is van. És kivel is.

Azonnal legurult rólam. - Sajnálom.

- Ne aggódj emiatt.

Mogorván felkelt, a szemét dörzsölve. - Sajnálom. - ismételte meg. - Biztos álmodtam. 

- Biztos édes álmaid lehetnek. - egy kicsit tovább akartam megtartani ezt a tüzes közellétet.

Még mindig a takaró alatt feküdtünk, összeért lábakkal. Mit jelent ez? Most barátok lettünk? Barátok voltunk. Nem, talán nem barátok, de nem is voltunk nem barátok. 

Visszafeküdt, és én gyorsan mellé fészkeltem magam.

- Általában szőnyegen alszom. - mondta. - Nem hinném, hogy ez jó a hátunknak.

Megölt a hátam. Úgy éreztem, mintha lovak futottak volna át rajtam. - Jól érzem magam. 

Az ablakokon keresztül a beszűrődő nap kisebb meleg pontokat hozott létre a padlón. A feje fölé emeltem kezemet. - Nem akarok ma próbára menni.

- Ma reggel nincs próba.

Elvigyorodtam. - Kiakarod hagyni? - elvihetném egy csendes reggelire a kávézóba. Leülhetnénk a Regent parkba beszélgetni. Jó lenne.

- Nem. Úgy értem, ma találkozónk van az egész társulattal az A stúdióban.

- Mindig kihagyod ezeket.

Az oldalára fordulva rám nézett. - Liam azt mondta meg kell jelennem most.

Liam. A közbelépés. Harry-nek semmilyen ötlete nincsen mi vár rá. 

- Hagyjuk ki. - sürgettem.

- Nem tehetem. Megígértem neki. - állt fel, magára húzva a pulóvert. Kiengedve hagyta a haját, amit gyorsan a füle mögé is tűrt. 

Hányingerem volt attól, ami történni fog. Figyelmeztetnem kéne, de nem tudom hogyan.

Mindenki már a teremben ült, ránk várva. Nem az egész társaság, csak a vezető táncosok, szólisták, plusz Niall, Liam, és Maurice.

Nem a földön, hanem székeken helyezkedtünk el egy körben. Eleanor mellé ültem le. Hanyagul már az ölében is tartott egy kis papírt összegyűjtve az összes sérelmét. Ő és Gigi adta Harry-nek meg mindig a legtöbb mozgásteret. Babáztak vele az iskolában, és talán azt hitték, most is ilyen lesz, de Eleanor papírjára nézve, nem ez történt.

Gigi, aki mindig közvetlen, és lényegre törő, most úgy tett, mintha valami nagyon érdekes lenne kint. Zayn is. Amikor Harry köszönt neki, lepillantott a telefonjára.

Harry utálta a társaságos gyűléseket. Csak úgy általánosságban utált társaságban lenni. Az itt léte, már most rosszul tette őt. Mindenki furcsa viselkedése először láthatóan összezavarta, aztán izgulva, a lábát rázva leült ő is. 

Nem gondoltam volna, hogy a szituáció lehetne rosszabb. Majd betoppant Jeffrey.

A mellettem lévő szék foglalt, szóval a kört megnagyítva behúzott mellém egy másikat, arrébb lökve aki eddig mellettem ült.