Flightless Bird // l.s. ✔️

IV. FELVONÁS: HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

Í/M: Üdv a negyedik felvonásban. 

LOUIS / JELEN

Kinghtsbridge-ből Bankside-ba rohantam. A talpam betonhoz való csapódása, óriási fájdalmat adott, de nem várhattam taxira. Mozognom kell.

Éjfél után érkeztem Harry lakásához. Egy béka ugrott ki a Temzéből. Semmit sem láttam. Hallottam a hullám neki csapódását a töltésnek, és egy távoli komp hangját.

Rányomtam a csengőre. Harry nevének a helye, még mindig fehér. Eszeveszetten nyomtam a gombot. Semmi válasz. Hívtam, és írtam, tudva semmit nem érek el vele, és milyen igaz is. Basszus. Az ajtót ütöttem, reménykedve egy földszinten lakó meghall, és kinyitja nekem. Amikor ez nem működött, a lakás összes csengőjét végig nyomtam, míg valaki nem válaszolt.

Egy nő fáradt hangját, és baba sírást hallottam. - Hello?

- Hello! Harry Styles-t keresem a 10B-ből.

- A táncos?

- Igen! Ő az.

- Ki beszél?

- A barátja, Louis Tomlinson. 

- Nem engedhetek be idegeneket az épületbe. 

- Nem vagyok idegen!

- Akkor miért nem Mr. Styles engedi be önt?

- Nem tudom! Nézze, azt hiszem bajban van. Kérlek, segítsen!

Hallottam a zúgást, és az ajtó kattanását.

Egy harmincas nő találkozott velem lent, kék köntösben és papucsban. - Nem engedtelek volna be. - mondta. - de Mr. Styles nem volt önmaga ma este..valószínűleg semmi, de mindig szokott engem és a babámat köszönteni a folyosón, és ma, mikor ráköszöntem elment mellettem.

Elfutottam előle, fel a lépcsőn. Ő a liftet használta. 

Harry ajtajához érkeztem. Zárva. Dörömböltem, és üvöltöttem. - Harry! Harry! Louis vagyok! Nyisd ki!

Nem nyitotta, vagy válaszolt. Tovább ütöttem a falapot, már felszakítva a bőrömet. Belerúgtam. Berúgom ezt a kibaszott ajtót, ha kell!

A nő kilépett a liftből. - Állj. Ide hozom a házőrt. - már rám hívhatta volna a rendőröket is, de ő mégis bízott bennem, és segített.

Az ellenőr kihasználta rózsás idejét. Egy termetes fiatalember, kusza tincsekkel, és kinyújtott pólóval.

- Ez egy vészhelyzet.

- Épületi szabály.

Elkeseredetten döntöttem neki a fejemet az ajtónak. - Kérlek, valami nagyon rossz dolog van odabent.

- Akkor hívja a rendőrséget. Nincs hatalmam rátörni egy lakóra. 

- De a rendőrség is csak kinyittatja majd magával az ajtót.

- Inkább engedéllyel tenném meg.

- Akkor lehet már túl késő lesz!

A nő leszakította az övéről a kulcscsomót, egyesével próbálgatva a zárba őket. 

- Hé! - üvöltött a férfi. - Nem teheted ezt, Helen!

- Szarom le!

Eltakartam őt. Addig próbálta, míg nem hallottuk a kattanást. 

Betörtem a lakásba. Sötét volt, csak a kívülről besugárzó utcai lámpa adott fényt. Felrohantam a lépcsőn a szobájába. Helen és a férfi addig tovább veszekedett.