Flightless Bird // l.s. ✔️

II. FELVONÁS: TIZEDIK FEJEZET

FIGYELMEZTETÉS: sexuális bántalmazás!

HARRY / MÚLT 

Egy kisebb hátizsákba pakoltam a Párizsi útra. Útlevél, útiprogram, piperecikkek, zoknik, alsógatyák, egy vékony dzseki, két szövet nadrág, egy farmer, két ing, két póló, egy kardigán, és egy balettos ruha.

Két napom lesz városnézésre. Zayn nekem adta a DSLR kameráját, és meg is tanította használni. - Majd segítek megszerkeszteni a képeket, ha visszajössz. Ha csinálsz nagyon jókat, be is keretezhetjük, és kirakhatjuk a falunkra. 

Zayn rajzai, Louis poszterei mellett ugyanúgy kint voltak a falon. Remélem lesz valami jó nekem is, amit kirakhatok. 

Eleanor adott nekem egy könyvet, az összes bárról  és klubról fel van sorolva, amihez nem kell személyi. 

Gigi nekem adta, az egyik selyemkendőjét, amiket az összes férfi hord Párizsban. 

Louis állította, hogy nem mérges rám, de az elutazás napjáig nem nagyon szólt hozzám. 

- Tessék. - tett a kezembe egy pár arany mandzsettagombot. - A Nagyapám adta nekem, amikor bejutottam a KBI-ba. Az előadásra ezt kéne felvenned. 

Szorosan fogtam őket a kezemben. - Hiányozni fogsz. 

- Nem, nem fogok. Életed legjobb időszakát fogod átélni. 

- Az nem jelenti azt, nem fogsz hiányozni.

- Annyi fontos emberrel fogsz találkozni. Nem leszel ugyanolyan, amikor visszajössz.

- De, az leszek! - nem tudom elképzelni, hogy bármelyik három napos utazás meg tudta engem nagyon változtatni. Ha pedig igen. A Louis felé való érzéseim nem fognak akkor sem változni. 

- Amikor Beauchamp elvitte Hans Faust-ot Párizsba, a képei az újságokba kerültek, és az összes barátjával megszakította a kapcsolatot. 

Lenéztem a kopottas cipőmre, és a khaki színű nadrágomra. - Öh, nem gondolom, hogy a címlapokon fogom végezni a közeljövőben. Nem kell emiatt aggódnod. 

Búcsú ölelést adtam Louis-nak. A homlokát a vállamnak támasztotta, görnyedten állva a kezeim között.

Kint, Beauchamp már várt rám az iskolai sorőrrel.

Louis az ablakon keresztül nézett minket.

Integettem neki. 

***

Még csak egyszer voltam a családommal Spanyolországban. Sosem utaztam egyedül, vagy az anyukám nélkül. Nagyon felnőttnek, és magabiztosnak éreztem magamat Heathrow-nál, az ellenőrzői sorban állva. Felelős voltam a saját adataimért, és poggyászomért.

Beauchamp többnyire magának valónak viselkedett. A kapunál ülve hozott nekem egy szendvicset, és egy gépekről szóló magazint. Érdekes volt, hogy léteznek ilyen magazinok is. Az emberek nem csak a neten néznek meg ilyeneket?  De Beauchamp-nak a fény kora akkor volt, amikor még ilyenek nem léteztek, szóval így neki van értelme. Kedves dolog tőle, hogy vett nekem valamit.

A repülőút rövid ideig tartott, de Párizsban már későre járt az idő, így egyenesen Beauchamp lakásába mentünk.

Párizsban az összes épület olyan, mintha egy képeslapba tartozna. Még a ronda épületek is szépek voltak. Azonnal fényképeket akartam készíteni, de túl sötét volt odakint. 

Az Eleanor-tól kapott füzetet böngésztem nagyban, hogy kiválasszam mit akarok holnap csinálni, amikor Beauchamp az államnál fogva felemelte a fejemet kimutatva az ablakon. Egy óriási hirdetőtábla állt előttünk a Hattyúk Taváról, fehér hattyúként a feleségét ábrázolva. Louis nem régen mondott szavai: nem leszel ugyanolyan, amikor visszajössz kezdték értelmüket nyerni. Azzal a táncossal fogok együtt lenni, akinek az arca ott virított Párizs óriási hirdetésén. Büszkeség töltött el.