Flightless Bird // l.s. ✔️

I. FELVONÁS: HATODIK FEJEZET

HARRY / MÚLT

Korán érkeztem Madam Lesauvage órájára, mint mindig. Egy ollóval várt rám. A kezeim azonnal felrepültek a hajamra védekezően. 

Zord tekintettel lépett felém, megfogva a karomnál. Összerezzentem, amikor meghallottam az olló nyisszanó hangját. Féltem kinyitni a szememet, és a tükörbe nézni, de amikor megtettem láthattam, hogy nem a hajamat vágta le. A színes, fonott barátság karkötőimet nyisszantotta le a csuklómról. A Chesire-ben lévő össz-fissz három barátomét. Évekig hordtam őket. A részem volt. Meztelennek éreztem magamat nélkülük. 

- A karkötőim! - sírtam.

Rideg volt, de nem teljesen érzéketlen. - Hamarosan elkezdjük a próbákat a Szentivánéji Álomra. Nem léphetsz fel ezekkel. - Beauchamp-nak sem fog tetszeni. - tette a kezembe őket. - Emlékül megőrizheted őket ettől még. Kösd a táskádra.

Bólintva szipogtam. A táskámra kötögettem őket, amikor Louis és Liam megérkezett a terembe. Lefelé tartottam a fejemet, nehogy sírni lássanak.

- Hé, mi a baj? - kérdezte Louis.

- Semmi. - mondtam, a csuklóm köré tekerve az ujjaimat. 

Louis tudta, hogy valami nincs rendben. Jobban ismert, mint bárki más. Miután egyszer osztoztunk az ágyán, már nem is mentem vissza, hanem minden este így aludtunk, ha ott volt Zayn, ha nem. Nem beszéltünk róla, csak megtörtént. Próbáltunk külön aludni, de valamelyikünk mindig feladta, és átszökött a másikhoz. Általában én voltam, és reggelre, a kezeim, és a lábaim Louis köré csavarodtak, mint egy koalának. Nap közben sem szerettünk külön lenni. A reggeleket, a délutánokat, és az estéket is együtt töltöttük. Amit viszont külön éltünk pár órát a suliban gyötrelem volt. Amikor haza kellett menni hétvégenként az otthonunkba, a szüleinknek fizikailag kellett elválasztani minket. Azt mondták, túlságosan egymáshoz nőttünk, de ez nem érdekelt minket kicsit sem. 

Ezen a napon délután nem működött az üdítő automata Louis-ék emeletén, ami nem volt szokatlan. Felajánlotta, hogy eljön velem a fiúk másik emeletére. Még a legegyszerűbb dolgokat is együtt csináltuk. Most viszont Louis elfoglalt volt egy esszé írásával, és nem akartam elrángatni magammal. Egyedül is megoldom. 

Elmerészkedtem a Jebsen Házba a fiúk emeletére, a zsebemben rázva az apró pénzemet. Nem úgy nézett ki, mint a többi fiú rész. Végül is találtam egy automatát. Tudhattam volna, hogy rossz helyen járok. Tiszta, és minden sampon illatú volt.

A lányok részén voltam. 

Gyorsan vettem egy Pepsit, és rohantam is le a lépcsőn, amikor Gigi toppant elő a szobájuk ajtajából. 

- Nahát, nahát. Ki van itt? Eltévedtél kicsi bárány? 

- Én. - mielőtt megtudtam volna magyarázni már be is húzott a szobába. 

Eleanor a földön volt kiterülve a körmét festve a matek házija felett. Élvezet töltötte el a rettegő kinézetemre.

Nem pocsékoltak időt, mielőtt elkezdték volna a kínzásomat. Gigi egy csillogó kék tütübe rángatott, Eleanor pedig festeni kezdte a körmeimet. Könnyebb volt feladni, mint harcolni velük. Valahogy megkönnyebbülés velük lógni. Nem kellett aggódnom, hogy erekcióm lesz -e , és mindig volt csokijuk. 

- Nem maradhatok sokáig. Louis keresni fog.

- Mi van ti köztetek? - kérdezte ravaszul Eleanor.

- Semmi!

- Ó, hagyd abba. Tudjuk, hogy szerelmes beléd. - mondta Gigi.

- Tényleg? - kérdeztem vissza túl lelkesen.