Flightless Bird // l.s. ✔️

RÁADÁS KETTŐ

Í/M: Jelenben játszódó fejezet. A Giselle előadás után járunk. Egy új balettra gyakorolnak...

Harry-nek nehéz kedvezni.

Egyedül álltunk a stúdióban. Éppen az egyik kegyetlen próbáját viseltem el. Harry összetett lábakkal ült, csoki trüffelt zabálva, amit az egyik háttértáncos hozott neki. Naponta halmozták el őt ajándékokkal. A társulatnál mindenki az ő kedvében akart járni.

Egyedülálló pozícióban éltem. Mint a szerelme, már eleve a kedvence voltam. Amikor túl messzire ment velem, visszavágtam.

- Csináld újra meg. - utasított. - Összeszorítod a lapockádat a sous-sus-nál. 

Letöröltem arcomról az izzadságot. - Nem, nem szorítom össze!

- De, igen.

Újból végrehajtottam a folyamatot.

- A karjaidnak ötödik pozícióban kéne lenniük a passé után. - mondta, a csokit rágcsálva. - Oh, és terjeszd ki jobban a bal lábadat.

Újra megcsináltam, kinyújtva a bal lábamat

- Nem ennyire! Fókuszálj, Louis!

Frusztrálva dobbantottam a lakkozott padlón. - Nem értem mit akarsz!

- Mert nem figyelsz!

- Nem magyarázod el megfelelően! - kiáltottam. - Ide tudsz jönni, bemutatni?

- Oh, rendben. - morgott, leporolva a morzsákat a gatyájáról.

Felállt belekezdve a koreográfiába. Utánoztam. Kezdtem elhagyni a korábbi hibáimat. Harry a csípőmet fogva javítgatott.

- Így, ez az... - mondta.

Körbefontam karjaimat a nyaka körül, megcsókolva.

- Louis, kérlek, munkában vagyunk!

- Szünetre van szükségem. - nyafogtam, meglazítva nyakkendőjét.

- Százszor megbeszéltük már ezt. Nem hagyhatjuk, hogy a személyes kapcsolatunk beleavatkozzon a munkatársiba.

- Miért nem?

- Mert az szakszerűtlen. - mondta elkeseredetten.

Állandóan ezen veszekszünk. Nem tudtam kikapcsolni az érzelmeimet felé, mikor stúdióban vagyunk. 

A trüffelért nyúlva, végig húztam a krémes csokit az alsó ajkán.

Harry elgyengülve, kinyitotta száját. Etettem őt az édességgel, amit csukott szemmel élvezett.

- Oké. - sóhajtott. - Talán egy rövid szünet.

A földön, összehurkolt lábakkal etettük egymást a csokival csókok közben. Ő egyszerre ette meg a darabokat, míg én kicsi harapásokat vettem belőle. Véletlenül megharaptam, amire felnevetett. - Áú!

Megcsókoltam a mutatóujját. - Bocsi. - Körbefontam ajkaimat az ujján, egészen lemenve a végéig. Visszahúztam a számat, lenyalva az ujjbegyén maradt csokoládét.

Szemei követték ajkaimat.

- Édes. - mondtam.

- Van valami sokkal édesebb, amit a szádba tehetek. - bökött meg.

- Igen? Igazából vissza kell mennem dolgozni. Én egy tökéletes szakember vagyok, ahogyan te is tudod ezt.

- Louis!