Flightless Bird // l.s. ✔️

II. FELVONÁS: TIZENHARMADIK FEJEZET

LOUIS / JELEN

Mert voltam olyan szerencsés, hogy szenteste születtem, mindig egy héttel korábban ünnepeltem a szülinapomat. Az ünnepség, egy társulati parti is lesz, mivel ez lesz az utolsó alkalom, amikor a legtöbben látjuk egymást a szünet előtt. 

Csak harminc ember jelent meg, mert a lakásom kicsi volt, és már így is tele. Az ablakok bepárásodtak a testek melegségétől. Az emberek ittak, ettek.

Eleanor és Liam a főzőlapon veszekedtek. Liam a híres halas tacoját készített el, El pedig füves brownie-t. Egymás mellett suhantak a kicsi konyhámban, próbálva nem halat tenni a sütibe, és fordítva. 

Én rohangáltam, mint jó házigazda, biztosra véve, mindenkinek van ital a kezében. 

Jeffrey és én még mindig randiztunk. Magától vette, hogy társgazda lesz ma este, elvéve az emberek kabátját, és körbevezetni őket.

- Nézd ezt a kilátást! - dicsekedett, elkísérve a vendégeket a teraszhoz. - Ez az olvasó sarkunk, és itt nézünk TV-t. Várj, hagy rakjam be a DVD-t, amit Louis régi bemutatóiról találtam.

Ne, kérlek ne.

- És így nézett ki Louis kisbabaként. Olyan kis pufóka. 

Ne kérdezd, hogyan találta meg a régi családi albumokat. Azt se tudtam, hogy léteznek. Jeffrey nem volt alapvetően egy kíváncsi ember, de amikor felém került a sor, olyan lett mint egy kibaszott archeológus.

Jeffrey nem állt meg a fotóm mutogatásánál. Egy burgundi színű pulcsit vettem fel ma este, Jeffrey pedig kéket, de azonnal átöltözött egy ugyanolyan pulcsiba, amilyen rajtam volt.

- Ó, Istenem. - mondtam neki. - Mi AZ a páros vagyunk. 

- Fogd be, aranyosak vagyunk.

- Úgy nézünk ki, mint a testvérek. 

- Az összes ember a faluban úgy öltözködik, ahogy a barátjuk.

- De mi nem a faluban, hanem a lakásomban vagyunk. 

- Mindenhol meleg férfiak vagyunk Louis. Az öltözködés a kapcsolatunk szimbóluma, ami szolidaritást mutat az embereknek.

Elvigyorogtam. Annyira imádnivaló volt, ahogyan még több előadást tartott a kommunikációnkról. Mindössze öt perce állt meg előttem...

Zayn és Gigi is megérkezett, halvány hótakaróval a szövet kabátjukon. Megpusziltam őket, ők pedig átadtad nekem egy piros üveget.

Niall és Maurice percekkel később érkezett meg. Szegény Maurice. Ijedten nézett körbe, Harry jelenlétét keresve. A kis fekete szemei vadul pislogtak.

- Ne aggódj Maruice. Nem hívtam meg Harry-t. 

- Ó, köszönöm istenem! - nyúlt a legédesebb italhoz a tálcán. - Harry egész nap üvöltözött velem. Nem bírok ki több időt azzal az emberrel. 

Együttérzően bólogattam. Ismertem az érzést. 

Niall hozott nekem egy könyvet. Nem is csomagolta be. Egy vacak csokrot nyomott az elejére. Egy életrajz a Manchester United alapító tagjáról, Max Ferguson-ról.

- Egészség! Már akartam is ezt olvasni.

- Majd szólj ha elolvastad, hogy kölcsön vehessem. 

- És soha vissza nem adni, mint minden más könyvemmel.

- Pontosan.

A zene hangos, mint mindenki más. Alig hallottam milyen dal szól, a sok beszélgetéstől. Rengeteg arcot sem ismertem fel. Jeffrey és én fényfűzéreket akasztottunk fel, ami bekapcsolva elég sötétet varázsolt, hogy meghitt legyen a beszélgetés, de lásd hova lépsz.