Flightless Bird // l.s. ✔️

III. FELVONÁS: HUSZONHARMADIK FEJEZET

A vihar előtti csend..

LOUIS / JELEN

A kígyózó folyosókon kocogva kerestem Harry-t. A hirdető táblák melletti teremben egy csomó táncos melegített éppen be, vagy töltötte meg vízzel az üvegét. Megálltam köszönni. Mindig is barátságos voltam velük. Sokakkal még iskolába is együtt jártam, és a bulimon is megjelentek.

Hátat fordítottak nekem.

A B stúdióba beérve, ahol Harry-re számítottam, Zayn-t találtam táncolni. A hajlékony alkata könnyedén csapta fel és le a lábait.

- Hol van Harry?

Zayn oldalra igazította a haját. Kikapcsolva a rádiót, nyaka köré csavarta a törölközőt. - Tudhattam volna, hogy nem engem keresel.

Harry cuccait már nem láttam itt, csak Zayn táskája ült a sarokban.

A levegő állott, és izzadt. 

- Sajnálom.

- Mond olyannak, akit érdekel. Talán Gigi, vagy Maurice, vagy Liam, vagy bárki másnak, akiket Harry megsértett a segítségeddel.

Nagyot nyeltem. Nem álltam készen a történtek utóhatásaira. Önzően, nem is akartam velük mit kezdeni. Csak Harry-t akartam. Egy áthatolhatatlan buborékban éltem most.

- Nem hiszem el, hogy hagytad manipulálni magadat. - mondta Zayn, letörölve magáról az izzadságot.

- Tudom, hogy klisésnek hangzik, de megváltozott.

- Nem, ő nem. Te igen. 

- Te mondtad nekem, hogy lépjek túl a múlton, és barátkozzak összes vele.

- Azt mondtam legyél jóba vele. A munkatársa vagy, nem a rabszolgája!

Nem annak éreztem. Csodálatos érzés, hogy kellek Harry-nek és használható vagyok. Ő a szívem. Az akaratai az én akarataim is.

- Harry az, aki. - mondta Zayn, feszült izmokkal sétálva. - de te a mi barátunk voltál. Itt kellett volna lenned nekünk.

- Sajnálom. - szóltam halkan, kerülve a tekintetét. A tükrön keresztül magamra pillantottam. Talán Zayn-nek igaza van. Változtam. Lehetetlen, hogy ugyanaz a személy voltam, mint a Harry-vel töltött estém előtt. 

Az ajtóhoz léptem. Zayn megállított. - Az öltözőjében van.

- Köszi. - húztam a számat egy békítő mosolyra.

Feltekerve a gatyáját, újból beindította a zenét. A cselló lágy hangja töltötte be a szobát. Alig hallottam, amikor Zayn megszólalt. - Ne gyere hozzánk térden csúszva, amikor megbánt. Bántani fog Louis.

Elmentem.

Harry öltözője az enyém mellett helyezkedett el. Először az enyémbe mentem, letéve a táskámat. A hely egy trágyadomb. Sminkek szét szórva mindenütt, régi cipők, és harisnyák a földön, pár orvosi szalaggal, és gézzel.

Óvatosnak kell lennem. Ez az életem. Zayn, Gigi, Eleanor, Liam és Niall itt volt nekem mindig. Harry akár holnap is elhagyhatja a társulatot. Mi értem én az emberek nélkül, akiket szerettem, és ők is szerettek? Mennyit fogok kockáztatni, csak azért, hogy talán Harry egy nap szeressen? A válasz egyszerűvé vált: Mindent feltennék érte. 

Miután átöltöztem utcai ruhába, Harry-hez indultam el. A lámpák nem égtek, és csönd is volt. Azt gondoltam, már elment, de ekkor valami mozgást érzékeltem a sötétben.

- Nem akarom, hogy így láss.

- Harry?

Felkapcsoltam a villanyt. A sarokban összegömbölyödve, lehajtott fejjel, egy jég tasakot a térdéhez szorítva vett lassú, mély lélegzeteket.