Flightless Bird // l.s. ✔️

III. FELVONÁS: HUSZONKETTEDIK FEJEZET

LOUIS / JELEN

A következő reggel, az ágyban felülve a szemben lévő tükörben vizsgáltam meg magamat. A hajam egy madár fészeknek nézett ki, a nyakam köré pedig Harry arany szalagja volt kötve. Arcátlan. Biztos este csinálhatta, mert még mindig aludt mellettem.

Szipogva kinyitotta a szemeit.

- Hasonlítok rád? - kérdeztem.

- Úgy nézel ki mint a kis kedvencem.

Visszahúzott a takaró alá, rám dobva a lábát. - Menj vissza aludni. - parancsolta.

Azt hiszem még mindig főnöki pozícióban érezte magát. A stúdióban való parancsolgatására, mindig dühbe jönnék, de a hálómban inkább vonzó.

Nem hittem el, hogy itt feküdt az ágyamban. Mintha egy gyerek lennék Karácsony reggelén. Aludni akartam, és itt maradni vele, de túl izgatott lettem. Nem alhatok vissza. Próbáltam már. Csukott szemekkel hagytam csókokat a kulcscsontján. Egy vékony ásítás hagyta el száját, amitől a szívem azonnal elolvadt.

Az ajkát is megcsókoltam, remélve ettől felkel rendesen és viszonozza.

Az arcomra tette a kezét. - Louis, tudod milyen ritka, hogy én alszom?

Megcsókoltam a tenyerét. - Bocsi, hagylak.

Hazugság volt. Az egyik lábamat becsúsztattam az övéi közé, azt tettetve, mintha csak kényelembe helyezném magam. Éreztem a hosszát a lábamon. Vastag és meleg. Tovább fészkelődtem. A szemei csukva maradtak. Azt hittem már visszaaludt, de a szemei hirtelen pattantak ki, megfogva engem a derekamnál. - Oké. Fordulj meg. Megint akarlak.

- Nem.

- Nem?

- Feküdj vissza.

Harry bizonytalanul, de hátra feküdt.

Lerántottam róla az ágyneműt. Már keményen állt a farka. Behelyezkedtem a lába közé.

Megfeszültek az izmai. - Mit művelsz?

- A kedvenced vagyok.

Tartottam a szemkontaktust, lefele menet, majd végig nyaltam a hosszán. Hátra dobva a fejét nyögött fel. - Ó, Istenem.

Újra megnyaltam, de most lassabban, elidőzve rajta. Harry feje erősen nyomódott a párnába.

A homlokán és a mellkasán megpillantottam az első izzadtságcseppet. Ha ennyire bevadul ennyitől, vajon milyen lesz, ha beveszem a számba? Még nem álltam készen rá. Tovább nyalogattam, változgatva az erősséget. Türelmetlenül, próbálta a számba nyomni magát. Nem adom fel. Egész nap tudnám ezt csinálni. Nyalásról csókokra tértem át, és az érzéstől kisebb nyöszörgések ütötték meg fülemet. Amikor a csúcsához értem, lassan puszilgatva azt, felsírt.

- Akarod a csókjaimat. 

- Igen. - kiáltott.

Ekkor vettem be az ajkaim közé, egy huzamban leérve a végéig. Harry itt vesztette el teljesen. Túl tökéletes volt. Betöltötte a számat, és én csak szívtam, és mozgattam ajkaimat rajta, amitől az egész teste remegett.

A szalag akadályozta a mozdulataimat, ezért készültem levenni.

- Ne! - kiáltotta Harry. - Hagy magadon! Tetszik.

Vigyorogva tértem vissza előző munkámhoz. Nyaltam és faltam a farkát, mintha tényleg a kis kedvence lennék. Szexinek éreztem magamat, tudva, hogy tetszem neki így. Talán jobb kilátást akart.