Minho és én mindig is legjobb barátok voltunk, már szinte születésünk óta, de akad egy icipici bökkenő, már régen tudom magamról, hogy meleg vagyok és sajnos elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem a hetero legjobb barátomba, igen, én Han Jisung szerelmes vagyok Minhoba, már évek óta, és ahogy kezdek egyre jobban felnőni, hát hogy is mondjam kerülök kínos szituációkba Minho teste miatt, hiszen majdnem mindennap együtt alszunk, de persze csak, mint legjobb barátok. Tehát, hogy értsétek miről is beszélek pontosan..néha (na jó, nem csak néha) gondok adódnak, tudjátok, ott lent, déli tájékon, amit elég nehéz elrejteni úgy, hogy ne vegye észre főleg egy szál pizsama alsóban.
Gondolataimból Minho hangja zökkentett ki.
-Sungie, jössz már? Éhen halok - nyűszített mikor látta, hogy csak egyhelyben álldogállok és bámulok ki a fejemből.
- Persze, jövök - biccentettem felé és mellé sétálva indultunk meg haza felé, ma rajtam volt a sor, így Minho nálunk fog aludni, csak reménykedem, hogy nem kerülök ismét kínos helyzetbe, nincs kedvem megint takargatni magam és úgy kinézni, mint egy idióta.
-Megint nagyon elkalandoztál, min agyalsz ennyire? - fordított szembe magával Minho mire arcom szinte lángra lobbant közelségétől.
-Hiszen te tiszta piros vagy - simított arcomra, amitől szerintem már úgy lángoltam, hogy egy tűzoltó sem tudna eloltani.
-És forró is vagy - állapította meg legjobb barátom és egy pillanat alatt felkapott menyasszonypózba én meg arcom beletemettem nyakhajlatába. Szívem iszonyat hevesen vert, azt hittem helyben elájulok, szerencsére nem lakunk messze így nem kellett sokáig ebben a pozícióban maradnunk.
-Most szépen lefekszel, addig én hozok valami kaját - mondta Minho és már egyedül is hagyott szobámban. Levetettem magamról az aznapi ruháim és egy szürke melegítőt kaptam magamra egy fekete pólóval, itthonra tökéletes lesz.
Befeküdtem az ágyba és ismét gondolataimba feledkeztem. Nem lesz ez így jó, túl feltűnő vagyok, le fogok bukni.
-Miért buknál le? - lépett be a szobába Minho kezében egy tál gőzölgő ramennel. Baszki, hangosan gondolkodtam.
-Izé én, csak puskáztam és tuti rá fog jönni az a vén banya - nevettem fel idegesen és kiültem íróasztalomhoz.
-Na na, betegnek tűnsz, az ágyban eszel, tessék visszafeküdni - parancsolt rám barátom, csak sóhajtva fogadtam szót neki és tettem, amit kért.
-Helyes, és most egyél - azzal odanyújtotta nekem az ételt és ő is leült mellém.
-Jó étvágyat Jisung - mosolygott rám és elkezdett enni.
Baszki, még az éves is kibaszottul sexyvé teszi. Csak nyugodj meg Jisung, ha nem gondolsz rá, nem történhet semmi. Mély levegő be, és mély levegő ki, elszámolsz háromig és- A kurva életbe, hogy nem sikerült, a szürke melegítő meg csak mégjobban kiemeli, hogy nincs minden rendben odalent.
-Kimegyek a mosdóba, egy perc - álltam fel és a választ meg sem várva rohantam ki a szobából, hogy bezárkózhassak a mellékhelyiségbe.
Jisung, csak nyugi, számtalanszor verted már ki úgy, hogy Minho itt tartózkodott a lakásban, most is menni fog.
Mikor végeztem kiléptem a mosdóból, de beleütköztem egy Minhoba, aki épp az ajtóban állt, basszus, biztos hallott mindent.
-Én megtudom magyarázni - néztem fel rá, de Minho mutatóujját számra tette ezzel csendben maradásra késztetve.
-Nyugi Sungie, ez teljesen normális - mosolygott kedvesen, ami megolvasztotta szívemet.
Csak pislogva figyeltem őt egészen addig amíg meg nem szólalt ismét.
