Jisung elfoglalta helyét a busz hátsó ülésén, s szokásosan egy fekete ujjatlan felső volt rajta, amin a hideg könnyedén átfújt elálmosítva a szőke fiút. Nekidőlt az ablak üvegnek és az álmok világa másodpercek alatt ragadta magával.
-Sziasztok, holnap találkozunk - köszönt el Minho a barátaitól és az érkező buszra felszállva előhalászta a bérletét, amit a buszsofőrnek felmutatva meg indult a busz leghátsó ülései felé, s ahogy egyre közelebb ért észrevett egy fiút az ablak mellett aludni.
"Miért nincs rajta kabát? Tél van" kérdezte magától és közelebb lépve szemügyre vette a fiút.
Szőke tincsek, pufi pofi, pisze orr, vékony, ívelt szemek, cseresznye színű, egymástól elnyílt ajkak, izmos karok, vékony combok. Minho két szóval tudta jellemezni a fiút; gyönyörű és tökéletes.
-Meg fogsz fázni - suttogta az idősebb és levette magáról a pulcsiját és rá terítette a szőke hajúra, majd leült egy pár sorral előtte lévő ülésre.
Minho gondolkodni kezdett, hogy ki lehet ez a fiú és miért nem volt rajta pulcsi vagy kabát ilyen hidegben. Persze, hogy elaludt, ha szinte vacogott.
Az idősebb annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a szőke felkelt.
-Kié ez a pulcsi és hogyan került rám? kezdett hangosan gondolkodni, amit Minho is meghallott és egyből hátra fordult.
-Mhm, de egész jó illata van - mosolyodott el Jisung és egy hatalmasat szippantott a pulóver édes vanília illatából, s az idősebb szívét melegség árasztotta el ahogy a mókus arcú fiú mosolyogva ölelgette az Ő pulóverét.
-Úristen, le kell szállnom - kiáltott fel kicsit hangosan és a pulcsit a széken hagyva azonnal leszállt a buszról.
-Szóval egy megállóval előttem laksz, hah? - ingatta meg fejét mosolyogva Minho és hátrasétált, hogy felvegye a pulcsit a székről.
Másnap az iskolában Jisung éppen a barátaival ebédelt, mikor észrevette Minhot, akin ugyanaz a pulóver volt, mint amit saját magán talált a buszon.
"Biztos nagyon sok mindenkinek van ugyanilyen pulcsija" gondolta magában és folytatta az evést.
Órák után a szőke ismét egy szál pólóban aludt a busz hátuljában, s Minho szintén a következő megállónál szállt fel.
-Már mondtam, hogy meg fogsz fázni - ingatta meg fejét és levette a pulóverét, s ismét ráterítette Jisungra.
-Legközelebb öltözz fel - mondta és apró puszit nyomott a kisebb feje tetejére, majd leült mellé.
-Mhm, már megint ez az illat - hallotta meg az idősebb Jisung hangját és azonnal felé fordult, s látta, hogy a kisebb mosolyogva, csukott szemmel bújik jobban bele a pulóverébe.
-Aranyos vagy - suttogta Minho, amit ugyan Jisung nem hallott, de egyből kinyitotta szemeit.
-Oh, szia - mosolygott rá és ujjaival megdörzsölte szemeit.
-Szia - mosolygott vissza az idősebb is.
-Ühm, lehet, hogy furcsa kérdés, de véletlenül nem tudod, hogy kié ez a pulcsi? Tegnap is rajtam volt, mikor felkeltem és ma is.
-Az egyik barátomé, szóval, ha szeretnéd visszaadhatom neki.
-Azt megköszönném - mosolyodott el hálásan és a pulcsit odaadva az idősebbnek már fel is állt a helyéről.
-Én itt leszállok - intett Minhonak és elhagyta a járművet.
-Egy barátodé, hah? - ült le mellé Chan, aki pár megállóval ezelőtt szállt fel.
