⚠️öngyilkossági gondolat/kísérlet, önbántalmazás, erőszak - csak saját felelősségre⚠️
-Minho, megtudom magyarázni csak állj meg kérlek - futott legjobb barátja után Jisung.
-Kérlek, adj egy percet..
Minho felsóhajtott amikor megunta volt legjobb barátja idegesítő hangját és megfordult.
-Mit akarsz azon megmagyarázni, hogy azt hazudtad Hyunjinnak, hogy megcsaltam csak azért, mert te féltékeny voltál amiért vele több időt töltök? Tudod szánalmas vagy. Azt hittem, hogy te, mint a legjobb barátom támogatod a kapcsolatomat, de tévedtem. Félreismertelek Jisung.
-Nem voltam féltékeny, én csak..én csak nem is tudom miért tettem. Ne haragudj rám, kérlek..
-Nem Jisung, ez nem ilyen egyszerű, a legjobb barátod boldogságának az útjába álltál. Mindezt miért? Hah? Miért? Miért tetted ezt velem? Tudtad, hogy Hyunjin fontos nekem, akkor miért?
-NEM TUDOM - emelte fel a hangját Jisung és pár könnycsepp gördült le arcán -Nem tudom Minho..sajnálom..
-Hagyjál, nem vagy többé a barátom, felejts el!
-Ne, Minho, szükségem van rád, ne hagyj el, kérlek - sírt mégjobban Jisung és az idősebb keze után kapott, de az még időben elhúzta azt.
-Nem érdekel, hagyjál békén - mondta érzelemmentesen Minho és ott hagyta a folyosó közepén síró mogyoró barna hajú fiút.
-Szeretlek.. - suttogta maga elé és lerogyott a földre.
Minho egyszerre érzett csalódást, fájdalmat, szomorúságot és hiányt. Csalódott a legjobb barátjában és fájt neki, amit vele tett, ugyanakkor hiányzott neki Jisung, nagyon is, hiszen mióta is szereti őt? Talán két éve, már maga sem tudja, de mikor meglátta Hyunjint ugyanazt kezdte érezni, mint amit a kisebb iránt, így nem volt kérdés, hogy miután a hosszú hajú szerelmet vallott neki össze is jött vele. De most már úgy érzi, hogy rosszul döntött, szereti Hyunjint, nagyon is, s borzasztóan hiányzik neki, mégis Jisung az, akin éppen most is agyal.
A kisebb hibázott, elvesztette a másik bizalmát, Minho szereti őt, de nem tud megbocsájtani neki. Még nem..
Jisung sírva hagyta el az iskola épületét és amilyen borzalmas napja volt még a buszt is lekéste így egy hatalmas reszketeg sóhajt eleresztve ült le a buszmegállóban lévő padra és fülhallgatóját elhalászva kezdett zenét hallgatni, hátha el tudja terelni a figyelmét Minhoról, de nem járt sikerrel. Éppen Minho és az ő kedvenc daluk indult el és Jisung mégjobban kezdett sírni, hiába próbálta visszatartani könnyeit, nem ment neki.
Hirtelen megugrott, mikor egy kezet érzett meg vállán, majd fülhallgatóját kivette füleiből.
-Oh, szia Felix - nézett fel a sötét zöld szempárba.
-Minden oké? Miért sírsz? - kérdezte és leült Jisung mellé.
-Jól vagyok, csak meghalt a kutyám - szipogott és szemeivel inkább a földet kezdte pásztázni.
-Ne nézz hülyének, pisis korod óta ismerlek, nincs is kutyád, allergiás vagy a kutyaszőrre - forgatta meg szemeit a szeplős fiú -Tehát ismét megkérdezem, mi a baj?
-Összevesztem Minhoval és már látni sem akar - kezdett sírni ismét, mire Felix szorosan magához ölelte.
-Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy pár nap múlva megbékél és ismét jóban lesztek, csak ne agyald túl.
Jisung csak bólintott és a busz épp akkor érkezett meg így egy intés után fel is szállt a járműre, ahol kellemes hűvös volt, így Jisung egy kicsit megnyugodott.
