Ismét itt, a kórházban ülök és várom, hogy engem szólítsanak. Az utóbbi időben túl sokszor kellett ide jönnöm, de hát ez van, úgysem számít már.
-Han Jisung - szólt ki egy fehér köpenyes hölgy én pedig már pattantam is fel a helyemről és beléptem a szobába.
-Jó napot doktor úr - hajoltam meg és már le is ültem a fehér bőrszékbe.
Hosszas vizsgálás után végre megszólalt.
-Úgy látom kezd javulni, de a gyógyszereket még semmiképpen sem hagyhatja el, ezért felírtam magának egy újabb adagot, tessék - nyújtotta át a cetlit én pedig kedvesen megköszönve vettem el az orvos kezéből.
-Viszontlátásra - hajoltam meg ismét és kiléptem az ajtón.
Szemügyre vettem a papírt, amire a gyógyszerem volt felírva és annyira elmerültem a tanulmányozásában, hogy észre sem vettem, hogy valaki velem szembe jött és sikeresen nekimentem.
-Uhh, nagyon sajnálom - néztem fel a fiúra akinek nekimentem figyelmetlenségem miatt.
-Semmi baj - mosolygott és tovább sétált.
Hátrafordultam és szememmel végig követtem, ahogy bemegy az egyik korterembe. Visszamentem és megnéztem "Pszichiátria". Érdekes, nem tűnik olyannak, mint akinek pszichiátriai kezelésre lenne szüksége, de hát senkit sem ismerhetünk igazán, főleg nem első látásból.
Hazafelé egész végig azon a srácon agyaltam, még a nevét sem tudom, de máris az összes gondolatom elfoglalta. Gyönyörű éjfekete íriszei voltak és mogyoró barna haja olyan puhának tűnt, hogy legszívesebben beletúrtam volna, meggy színű ajkai pedig csak úgy sóvárogtak az én ajkaimért. Úristen miket beszélek én, nem is ismerem, de már arról fantáziálok, hogy megakarom csókolni, nem vagyok normális, de komolyan.
Homlokon csaptam magam és úgy léptem be a lakásom ajtaján. Nagyon gyorsan eltelt a hazafelé vezető út, lehetséges, hogy a sok agyalásnak köszönhetően.
Lepakoltam a táskám és a kis kutyám már előttem is termett és csaholva várta, hogy megsimogassam és ugatott, mintha csak azt mondta volna, hogy hiányoztál. Na igen, ő az egyetlen, akinek hiányozni fogok. Szomorúan sóhajtottam fel és leültem, hogy egyek valamit, de semmi étvágyam sem volt.
Szobámba felmenve levettem a farmerem, hogy átöltözhessek, de a farzsebemből kiesett valami, egy kis cetli egy névvel és egy telefonszámmal.
Lee Minho
xxx-xxx-xxx Hívj fel;)
-Ez..ez az a srác lenne? - gondolkodtam hangosan és egyből kezembe vettem a telefonom.
me
Szia
a kórházban láttalak
igaz?
Unknown number
igen, sweetie ;)
reménykedtem, hogy felhívsz
vagy legalább írsz :D
de megtudhatnám én is a neved?
me
hát
írtam :)
és persze
Jisung vagyok, Han Jisung
lee.minho
édes neved van
holnap a kórház előtt ugyanekkor ott leszek
me
én is ott leszek :D
lee.minho
reméltem is ;)
Itt már inkább lezártam a telefonom és még szinte bele sem gondoltam, hogy mibe mentem bele. Nem is ismerem, de már úgy érzem, hogy szükségem van rá.. Én sem vagyok komplett.
Fáradtan dőltem be az ágyamba, amikor a telefonom ismét megrezzent.
lee.minho
láttam, hogy láttad hova mentem be
nyugi nem vagyok pszichopata
nem kell félned
