-Úristen Jisung - rohant az egy nappal idősebb fiúhoz Felix, aki erre csak sóhajtva fordult az izgatott ausztrál felé.
-Igen?
-Hallottál már a legendáról? Tudod, hogy, ha éjfélkor az erdőben meggyújtasz 22 darab gyertyát és egy körbe rakod le őket, akkor megjelenik a legrosszabb rémálmod egy szörny képében?
-Felix, ez hülyeség, miért hiszel el ilyeneket? - sóhajtott fel Jisung és már sétált volna el, de a szeplős fiú megfogta a karját ezzel maradásra késztetve a másikat.
-Fogadjunk 20 won-ban, hogy nem mered megcsinálni.
Jisung megforgatta szemeit mielőtt megszólalt.
-30 és megteszem - villantotta ki fogsorát, ahogy Felix hevesen bólogatott az ajánlatra.
-Remek, de kérek bizonyítékot - mosolygott Felix.
-Egy kép megfelel a gyertyákról?
-Tökéletes, egy napot kapsz - húzta ki magát büszkén a másik és egy intés után ott hagyta a fejét csóváló szőkét.
Jisung kifújta a bent tartott levegőt amikor besétált a közeli boltba. Elvett egy kosarat a sok közül és célirányosan a gyertyák felé vette az irányt.
A polc előtt megállva gondolkodni kezdett. Milyen színűek legyenek? Talán pirosak? Vagy lilák? Esetleg sárgák? gondolkodott magában, s végül pár perc után a kosarába rakott 22 darab narancssárga gyertyát.
Tökéletes, konstatálta magában és a kasszánál már ki is fizette őket és elhagyta az üzletet kezében egy átlátszó szatyorral, s benne az áruval.
-Te hiszel ebben a hülyeségben? - halott meg egy hangot mögüle, mire a hang irányába fordult.
Egy fekete hajú, nála magasabb fiú állt szintén fekete pulóverben, s egész arcát maszk fedte. Jisungnak esélye sem volt megtudni, hogy ki is az idegen.
-Közöd? - kérdezte flegmán.
-Csak egy újabb, hiszékeny, idegesítő tinédzser - morogta maga elé és egy szempillantás alatt már Jisung látószögén kívül volt. A szőke fiú megrázta fejét az előbb történtek után és folytatta az útját lakása felé.
A citromsárga színű lakás elé érve elővette kulcsait és belépett az ajtón. Hátáról levette az iskola táskáját és ledobta magát a kanapéra, s a TV-t bekapcsolva ütötte el az időt éjfélig.
-------
Gyorsan lecserélte a sötétkék pulóverét egy pirosra, majd kezébe kapva a nem rég vett gyertyákat és egy gyújtót megindult a közeli erdő felé.
Lassan haladt a kihalt utcán, az idő éjfél előtt járt öt perccel mégse világított egy utcai lámpa sem, amit Jisung nagyon furcsállt, de az egészet lezárta annyival, hogy biztosan csak nincs áram..
Pont éjfélre ért be az erdőbe, s kicsit beljebb sétálva lerakta a huszonkét gyertyát egy körbe. Előhalászta zsebéből a gyújtót és meggyújtotta az összes narancssárga gyertyát.
Előkapta a telefonját is, hogy bizonyíték képpen lefényképezze a kisebb körben elhelyezkedő gyertyákat, majd amint ezzel kész lett elrakta a készüléket.
Jisung várt, várt, és várt, de semmi sem történt. Tudta, hogy hülyeség az egész, nem is értette, hogy minek ment bele. Talán csak a pénz, talán csak mégis hajtotta a kíváncsiság, talán csak reménykedett, hogy nem lesz olyan unalmas az élete ezután, talán csak..
A fiú felsóhajtott és hátatfordított az égő gyertyáknak, felkapta a földről a gyújtóját és elhagyta az erdőt.
-Minek is hittem Felixnek, most én is csak egy naiv gyerek lettem - morogta maga elé miközben a sötét utcákat járta.
