-Chan, ez a lakás lassan melegebb, mint én, pedig az már nagy teljesítmény - nyavajogtam lakótársamnak, aki egyben legjobb barátom.
Két éve úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Viszont most a klíma elromlott és nyár lévén fullasztó hőség van és tudni kell rólam, hogy nagyon nem bírom meleget.
-A klímás azt mondta, hogy tele van és csak egy hét múlva tud jönni, sajnálom.
-De én addig nem bírom, Chaaan~
-Akkor menj szállodába addig szívem - rántott vállat legjobb barátom.
-Olyan gonosz vagy - duzzogtam és visszamentem a szobámba.
Leültem az ágyamra és szó szerint éreztem ahogyan elolvad az arcom. A fejem már lüktetett a melegtől.
Ah én tényleg nem bírom ezt a hőséget.
Elővettem a bőröndöm és belepakoltam egy hétre elég ruhát, a telefon töltőm és a többi szükséges holmim, majd fogtam magam és leléptem, de még mielőtt elmehettem volna Chan utánam szólt.
-Te most komolyan elmész addig egy szállodába?
-Igen, már kezdek rosszul lenni.
-Ahh - sóhajtott fel -Megyek veled, egy perc és összepakolok, itt ne merj hagyni.
Megforgattam szemeim és leültem a kanapéra, s elővettem a telefonom, hogy addig se unatkozzak, amíg drága barátom pakolászik.
-Mehetünk - libbent be az előszobába Chan két hatalmas táskával.
-Jézus, minek neked ennyi holmi?
-Tudod, jól kell kinéznem úgyhogy elraktam pár ruhát, plusz váltóruhát, és párat még, ha esetleg azok nem lennének jók.
Csak megingattam a fejem és kinyitottam a garázs ajtót, s a csomagtartót felnyitva elraktam a táskákat és ausztrál barátommal együtt beültünk a kocsiba.
-És hova menjünk? - nézett rám Chan.
-Mhm, a közelben van egy gyönyörű hotel és ismerem a tulajdonost, úgyhogy akár ingyen is megszállhatunk.
-Remek - csapta összes tenyereit Chan én pedig már be is indítottam az autót.
A szálloda elé érve leparkoltam majd leállítottam a járművet és kiszállva felnyitottam a csomagtartót, s a holmikat kipakolva le is zártam a matt fekete kocsit.
-Wow, ez a hely nagyon szép - nézett körbe tátott szájjal legjobb barátom.
-Én megmondtam - kuncogtam.
-Oh, szia Minho, mi járatban itt? - köszöntött egy hatalmas mosollyal Eunwoo, anya egyik régi barátnője.
-Elromlott a klíma otthon és tudod mennyire nem bírom a meleget úgyhogy eljöttünk addig ide, mivel a szerelő csak egy hét múlva tud kijönni.
-Ahh értem, tessék itt a kulcs, addig maradtok ameddig szeretnétek - mosolygott ránk Eunwoo.
-Oh és, a keresztfiam majd segít felvinni a táskákat és megmutatja merre kell menni. Jisung drágám, gyere, segíts az új vendégeknek.
Euwoo mögött kinyílt az ajtó és előbújt egy nálam alacsonyabb, sötét szőke hajú fiú. Igazán édes volt és mogyoró barna íriszei csak úgy csillogtak és a mosoly ami az arcára került miközben köszönt.. egy szóval tudnám csak jellemezni, gyönyörű..
-Minho, itt vagy köztünk? - rázta meg kezét Chan szemeim előtt.
-Öh, mi? Persze, csak elbambultam.
