Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

2.

"Gyorsan megcsináltam két szendvicset, megettem, elmosogattam és valami hangra lettem figyelmes." Anyu volt az.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Jó reggelt! - köszönt vissza kicsit meglepetten. - Hogy aludtál? - hagyta figyelmen kívül azt a dolgot, hogy a lánya hajnali negyed hatkor olyan éber, mint más délután kettőkor.

- Nem túl jól - mondtam felidézve az igencsak érdekes álmomat. - Te, hogy aludtál?

- Jól - válaszolt röviden. - Miért nem aludtál jól? - kérdezte, miközben egy bögrébe kávét töltött.

- Rosszat álmodtam, de nem érdekes - próbáltam terelni a témát, mert nem szerettem volna ezt most megvitatni senkivel, főleg azért, mert eléggé felkavaró volt számomra.

- Márk? - találta el, hogy miről, vagy inkább kiről szólt az álmom.

- Igen – mondtam ismételten felidézve az álmomat.

- Szeretnéd megbeszélni? - kérdezte, mert látta, hogy nem igazán szeretném részletezni.

- Nem. Mármint...Nem most - mondtam, mert úgy éreztem, hogy majd később mindenképpen szeretném vele megbeszélni, de nem akkor, abban a percben, mert számomra még elég friss élmény volt és még meg kellett emésztenem magamban, hogy mással meg tudjam beszélni.

- Rendben – mondta és kedvesen rám mosolygott. - Akkor a mai napot Márkkal töltöd? - váltott témát.

- Igen - mondtam boldogan.

- Értem. Mikor érsz haza?

- Ömm...Hát ezt még nem tudom – mondtam behúzott nyakkal. - Ha hívlak, hogy mikor érek haza az megfelel? - kérdeztem remélve, hogy ez a válasz megfelelő.

- Ha nem Karintiából hívsz fel úgy, hogy másnap jössz haza, akkor rendben van – mondta visszatartott mosollyal.

- Ha nem Karintiából? Jó, akkor majd hívlak Prágából - mondtam, de nem bírtam ki és elnevettem magam.

- Rebeka, ez nem vicces! - mondta, de Ő sem bírta sokáig, így már ketten nevettünk.

- Jó, értem. Nem foglak így felhívni - mondtam őszintén, hogy anyu ne aggódjon, egyhamar nem lesz még egy ugyanolyan hívása. Erre egy kedves mosolyt kaptam, mire eszembe jutott valami, amivel húzhatnám még egy kicsit az agyát. - Én nem. Majd Körte - mondtam, mire felszaladt anyu szemöldöke és pár másodperc múlva ismét felnevettünk.

Hirtelen egy hangot hallottunk a lépcső felől, mire mindketten odanéztünk.

- Jó reggelt! - mondta álmosan György.

- Jó reggelt! - köszöntünk anyuval egyszerre.

- Ne haragudj, felkeltettünk? - kérdezte anyu Györgytől, mert a nagy nevetések közepette megfeledkeztünk arról, hogy a család többi tagja még alszik.

- Neem, dehoogy. Nem ti keltettetek fel. Hallottam valami macskához hasonló nyávogást és arra keltem fel. Véletlenül se arra, hogy olyan hangosan nevettetek, hogy a Holdon lakó szörnyecskék is hallották. Szóval megnyugodhattok, nem ti keltettetek fel – mondta György rejtett mosollyal az arcán, mire mi anyuval még hangosabban felnevettünk, mint az előbb.

- Akkor jó, megnyugodtam – mondta anya, miután kinevette magát.

- Örülök, hogy jó kedvetek van – mondta őszintén mosolyogva György.

- Mi is – mondtuk egyszerre anyuval.

- Egyébként min nevettetek annyira? - érdeklődött György. Erre anyuval összenéztünk és megint elnevettük magunkat. - Naa, most már én is szeretném tudni! - mondta György mosolyogva.

- Azon, hogy ezúttal nem Karintiából fogok telefonálni, hogy majd másnap jövök haza – mondtam Györgynek, anya meg megint hangosan felnevetett, mert Ő már ismerte a folytatását. György viszont nem.

- Értem, de ezen mi olyan vicces? - értetlenkedett György.

- Az, hogy legközelebb Prágából fogok telefonálni - mondtam komolyan, de nem bírtam sokáig, mert György annyira elkezdett nevetni, hogy már azon nevettem el magamat. Így már hárman nevettünk.

- Mi ez a hangzavar háromnegyed hétkor? Ráadásul szombaton?? - nézett ránk Lili, aki megelégelte a hétvégi lármát kora reggel. Mivel úgy kért számon minket, mint egy felnőtt elnevettem magamat, anya meg György pedig ugyanígy tett.

- Semmi, kicsim, csak a nővéred Karintia helyett Prágából fog a mai napon telefonálni - mondta anyu nevetve.

- Tessék?? Beki, mi ez az egész??? - kérdezte teljesen összezavarodva.

- Semmi, Lili, semmi – mondtam nevetve.

Ez a kis reggeli nevetgélés teljesen elfeledtette velem a kicsit sem normális álmomat, aminek bevallom örültem, mert addig se gondolkodtam rajta. Lassan mindenki leült az asztalhoz, hogy megreggelizzünk. Én maradtam csak állva, mert szerettem volna ma én elkészíteni a reggelit. Miután kész lett a rántotta mindenkinek odavittem és elkezdtünk enni. Én fejeztem be először a reggelizést (a mai napon a másodikat), ezért elmostam a tányéromat és az evőeszközömet, utána pedig felmentem a szobámba. Nem sokkal azután, hogy beléptem az ajtón a telefonom jelzett, hogy kaptam egy üzenetet. Azonnal megnéztem, hogy kitől jött. Márktól.