Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

4.

"Gyorsan kimentem az erkélyre, hogy megnézzem, hogy ki az. Ő volt." Lementem, hogy ajtót nyissak, de Lili megelőzött.

- Szia Márk! - köszönt vidáman Lili.

- Szia Lili! - köszönt vissza Márk és megölelte a húgomat. Mondanom se kell, hogy nagyon édesek voltak. Ha jól emlékszem Körte valahogy így fogalmazott régebben: "Kiverik a cukiságfaktort".

Miután Lili elengedte Márkot, Márk azonnal odajött hozzám és (Lili miatt) csak egy gyors csókkal és egy öleléssel köszönt.

- Szia! - mondta mosolyogva, miután elengedtük egymást.

- Szia! - mosolyodtam el én is.

- Mehetünk?

- Persze, csak elköszönök anyuéktól is.

- Oké.

Bementem anyuék szobájába, hogy elköszönjek tőlük.

- Anya, Márk itt van, most indulunk.

- Tessék? Márk itt van és úgy akartok elmenni, hogy még nem is üdvözöltem? - mondta anyu tettetett felháborodással. - Várjatok meg engem is, azonnal jövök!

- Rendben – nevettem el magamat.

Anyu tényleg azonnal jött. Épphogy visszaértem Márkhoz, anyu szinte kizuhant a szobaajtón, annyira sietett.

- Szia, Márk! - köszönt anyu kedvesen és megölelte Márkot.

- Jó reggelt! - köszönt Márk is kedvesen.

- Ettél otthon? Nem vagy éhes?

- Háát...Nem ettem otthon, ezért kicsit éhes vagyok, de nem baj, Bekával, majd beugrunk Kemálhoz.

- Biztos? Készítek neked valamit, kedvesem. Nem jó éhesen vezetni.

- Köszönöm, de annyira nem vagyok éhes, úgyhogy megleszek.

- Jól van, drágám, akkor menjetek csak. Beki, te gondoskodj róla, hogy Márk reggelizzen! - parancsolt rám.

- Rendben, gondoskodni fogok róla - forgattam a szememet, de közben meg alig bírtam visszatartani a nevetést. - Szia anyu! - köszöntem el, mielőtt még kitalálna valamit.

- Sziasztok! - köszönt el Ő is.

- Viszlát! - köszönt el utoljára Márk.

- Márk! - szólította meg anyu hirtelen Márkot, mintha valami épp eszébe jutott volna.

- Igen? - fordult vissza Márk.

- Vigyázz magadra, meg Bekire! - adta ki a parancsot Márk számára is.

- Vigyázok - mosolyodott el Márk.

Márkkal elindultunk a kocsija felé, amin nagy betűkkel rajta van a #márker felirat. Beszálltunk a kocsiba, majd odahajoltam Márkhoz és egy kicsit hosszú csókkal köszöntem neki újra. Márk azonnal viszonozta a csókomat.

- Akkor hova? - kérdezte, amikor sikerült végre elszakadnunk egymástól.

- Hát, a parancs így szól: "Beki, te gondoskodj róla, hogy Márk reggelizzen!" - idézetem azt, amit anyu mondott. Erre Márk felnevetett.

- Akkor Kemálhoz? - kérdezte mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

- Igen, Kemálhoz.

Az út egyik felét beszélgetéssel, a másik felét pedig csendben töltöttük. Mikor odaértünk Kemál büféjéhez kiszálltunk a kocsiból és bementünk.

- Nagy Márk! Beki! - kiáltotta Kemál, amikor meglátott minket.

- Szia, Kemál! - köszöntünk mi is.

- Kemál hozni Nagy Márknak baklava! Várni meg baklavát, Kemál mindjárt hozni! - utasított minket Kemál, mielőtt bármit is mondhattunk volna.

Kemál kihozta Márknak a baklavákat, tőlem pedig megkérdezte, hogy mit kérek.

- Köszönöm, de most nem vagyok éhes - mondtam, mert nem szerettem volna harmadjára is reggelizni a mai napon.

- Értem. Akkor szólj Kemálnak, ha éhes lenni és Kemál hozni neked étel.

- Rendben, köszönöm.

- Miért nem eszel, Beka? - érdeklődött Márk.

- Mert már kétszer reggeliztem.

- Kétszer?

- Kétszer.

- Miért reggeliztél kétszer?

- Mert reggel, amikor felkeltem éhes voltam, utána meg anyuékkal is reggeliztem.

- Jaa, így már értem. Biztos nem kérsz semmit?

- Biztos – mosolyogtam Márkra.

- Márk! Kemál hozni neked gyros, mert baklava nem lenni elég reggeli - jött hozzánk kedvesen Kemál.

- Köszönöm - vette el Márk az ételt és éppen ki akarta fizetni, amikor Kemál megrázta a fejét.

- Nem, nem! Ez lenni ajándék Kemáltól. Nem fogadni el pénz - utasította vissza Kemál a pénzt.

- Köszönöm - mondta kicsit meglepetten Márk. Na igen, Kemál is egy nagyon nagy Márker.

- Jó étvágyat! - hagyott ott minket Kemál.

Márk kényelmesen megette a reggelijét, aztán már mentünk is tovább. Elmentünk Márk autójához és beszálltunk, amikor Márk telefonja egyszer csak megcsörrent.