Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

21.

"Mivel nekem is eléggé hosszú napom volt, szinte engem is azonnal elnyomott az álom." Most nem álmodtam semmit, viszont, amikor felkeltem, akkor nem találtam magam mellett Márkot. Megnéztem, mennyi az idő. Még csak fél hat volt. Nem tudtam, hova mehetett Márk, ezért kikeltem az ágyból, és a keresésére indultam. Először bekopogtam a fürdőbe. Csak a húgom, Lili hangját hallottam, ahogy azt mondja, hogy mindjárt végez. Ezután a konyha felé mentem, de ott se találtam. Megnéztem a telefonomat, hogy hívott-e vagy esetleg hagyott-e üzenetet, de semmi. Pár pillanatig csak álltam és gondolkoztam. Vajon hol lehet Márk? Nagyjából fél perce állhattam egyhelyben, amikor beugrott valami. Márk nagyon jóba van anyuval! Biztos, ő tudja, hol van. Hirtelen elindultam anyuék szobájába, majd bekopogtam.

- Gyere! - mondta anya.

- Szia! Hova ment Márk? - nyitottam be villámgyorsan, majd kérdőn néztem anyura.

- Szia, Beki! Neked is jó reggelt! - mondta unottan. - Körte hívta Márkot, hogy menjen el az új kocsijáért - mosolygott rám.

- Ó, értem. Köszönöm! - néztem anyura hálásan. - Mikor ment el?

- Nagyjából másfél órával ezelőtt.

- Köszi! - mentem ki anyu szobájából, majd az enyém felé vettem az irányt, de végül úgy döntöttem, hogy gyorsan letusolok.

Bekopogtam a fürdő ajtaján, de ismét Lili hangját hallottam, amint azt mondja, hogy mindjárt kész. Fura...Ő szokott a leghamarabb elkészülni. Mindegy. Elindultam a szobám felé, majd eszembe jutott, hogy kicsit éhes vagyok, így végül a konyhában kötöttem ki. Gyorsan csináltam magamnak egy rántottát, majd felvittem a szobámba, leültem az ágyamra és megnéztem egy részt a sorozatból, a rész közepén pedig eszembe jutott, hogy ezért Daniella és Evelin meg fognak ölni, de mégsem hagytam abba, mert már tudni akartam, hogy mi lesz, úgyhogy végig néztem. Amikor vége lett, felálltam, levittem a tányéromat és a villámat a konyhába, elmostam, majd ismét elindultam a fürdő felé, mert már biztos voltam abban, hogy Lili végzett. A biztonság kedvéért ismét bekopogtam. Igazam volt, Lili már végzett, el is ment már otthonról, viszont most anyu foglalta el a fürdőt. Lili után anyu van készen leghamarabb, úgyhogy úgy voltam vele, hogy megvárom. Leültem a padlóra, majd elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Leginkább Evelinnel beszéltem, de néha-néha megnéztem, hogy jött-e Márktól üzenetem. Egyszer láttam, hogy elérhető, így ráírtam. Megnézte az üzenetemet, de nem reagált rá semmit. Ezt eléggé furcsáltam, így úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy mi a baja. Ezt az üzenetemet is megnézte (szinte azonnal), de nem válaszolt. Ekkor már tényleg nem tudtam, mi baja lehet, de úgy voltam vele, hogy majd elmondja, ha akarja. Ezt meg is írtam neki (erre sem kaptam választ). Kicsit idegesített Márk viselkedése, de megpróbáltam nem törődni vele. Megnéztem a telefonomon az időt. Háromnegyed nyolcat mutatott. Nagyjából negyed nyolckor ültem le, azzal a szándékkal, hogy megvárom, amíg anyu végez. Azóta nem jött ki. Felálltam, majd a fülemet az ajtónak támasztottam. Nem hallottam semmit, úgyhogy ismételten bekopogtam, de most már egy kicsit idegesebben. Anyu azt mondta, hogy egy pillanat, csak hajat szárít. Vártam néhány percet, de nem hallottam a hajszárító hangját. Pedig azt elég nehéz nem hallani. Kicsit idegesen berontottam az ajtón, azt kérdezve, hogy mégis mi a fenét csinál.

Amikor teljesen kinyitottam az ajtót, nem csak anyával találtam szemben magam. Márk is ott volt.

- Ö...Te hogy kerülsz ide? - néztem értetlenül Márkra. - Nem azt mondtad, hogy Körte hívta, hogy menjen a kocsijáért? - néztem anyura.

- Hívta is – mondta anyu.

- De...Akkor hogy kerül ide? - kérdeztem még mindig értetlenül.

- Beki, te csak azt kérdezted, hova és mikor ment Márk - nézett rám mosolyogva. - Azt nem, hogy hol van. Már rég visszaért az új autójával együtt.

- Ahaam... - néztem anyáékra egy kicsit furán. - És miért nem szóltatok, hogy itt van?

- Kérdezted? - kérdezte mosolyogva anyu.

- Nem, de biztos vagyok benne, hogy Márk azóta itt van, amióta felkeltem – mondtam halványan mosolyogva.

- Honnan tudtad? - néztek rám mindketten csodálkozva.

- Lili nem szokott ennyi ideig készülődni - magyaráztam meg. - Te meg fogadjunk, hogy direkt nem írtál vissza! - néztem bosszúsan Márkra.

- Ó, írtál? Nem is vettem észre - mondta, borzalmasan rosszan előadva, hogy nem is vette észre, hogy írtam.

- Azt hittem, hogy haragszol rám vagy valami – jegyeztem meg kicsit sértetten.

- Beki, én kértem Márkot, hogy ne írjon neked vissza, csak nézze meg az üzenetedet - mondta anyu.

- Miért? - néztem anyura ismét értetlenül.

- Jajj, el fogok késni! - nézett hirtelen a karján lévő órájára. - Bekikém, nekem most mennem kell, majd jövök - nyomott két puszit az arcomra, majd sietve távozott.

- Anya! - kiáltottam utána.

- Mondjad, kicsim! - szólt vissza.

- Te tízkor szoktál indulni – mondtam unottan.

- Ó, dee... - akadt meg egy pillanatra. - Ma előbb be kell mennem, mert...Mert behívott a főnök!

- Aham, jó - mondtam unottan mosolyogva. - Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg?

- Szia! Én is szeretlek! - csukta be maga után a bejárati ajtót.

Amint anya elhagyta a házat, Márkra néztem.

- Most nem foglak kikérdezni, de amint anyu hazajött, sort kerítünk rá - mondtam halványan mosolyogva, Márk pedig bólintott egyet, majd elővette a telefonját. - Márk! - szóltam neki kissé hangosabban. - Ma nem kell menned sehova, ugye?

- Nem, miért? - fürkészte a tekintetemet kíváncsian.

- Remek, akkor ezt el is kérem - vettem ki egy pillanat alatt a telefonját a kezéből.

- Hé! - nyúlt utána, de nem adtam neki vissza. - Beka, add vissza! - nevetett.

- Nem, nem! – nevettem én is. - Még a végén összebeszéltek anyuval. Majd én fogadom a hívásaidat, ne aggódj!

Ezután Márk még néhány alkalommal megkísérelte elvenni tőlem a telefonját, de mindig rajtakaptam, így egy idő után egyszer-egyszer megkérdezte, hogy most már visszakaphatja-e a telefonját pár percre, de a válaszom vagy az volt, hogy nem, vagy az, hogy rendben, de akkor nézem, hogy mit csinál rajta. Ekkor azt mondta, hogy mindegy, nem olyan fontos és csinálta tovább azt a dolgot, amit éppen abbahagyott.

Anya elmenetele után Márkkal egyedül maradtunk a házban, amit egy idő után unni kezdtünk, kimenni meg egyikünk se akart, ezért három óra szenvedés, unatkozás után áthívtuk a "csapatot", tehát Körtét, Betty-t, a Fogd Be Aszád formációt, Daniellát, Antit és végül Pablót is megkérdeztük, hogy van-e kedve jönni, de azt mondta, hogy ma fellépésük van, így max. este tudna beugrani, de még akkor se biztos, így ma inkább nem jön. Egyébként Pablón kívül mindenki azt mondta, hogy tud jönni, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fogunk unatkozni.

Miután meghívtuk a csapatot, kisvártatva csengetett valaki, amit eléggé furcsáltam, mert akkor telt nagyjából tíz perc, a mi házunk meg még kocsival is több, mint tíz percre van a többiektől. 

Sziasztok! Tudom, megint eltűntem egy kicsit, de nem volt semmilyen ötletem, hogy mit írhatnék, de végül valahogy összehoztam. Remélem, tetszik!😊  Nagyon örülnék annak, ha leírnátok a véleményeteket a részről, vagy akár a "könyvről.🥺💙