Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

6.

"- Beka, ezt később innen folytatjuk – mondta, én pedig kikapcsoltam az övemet és mosolyogva megpusziltam.

- Rendben - mondtam, utána visszakapcsoltam az övemet."

Elindultunk Kemálhoz. Az utat csendben töltöttük, mert nem akartunk egymással beszélni, csupán élveztük egymás társaságát. Útközben Márk nagyon ritkán levette egy röpke pillanatra a szemét az útról, hogy rám nézzen, utána rögtön nézte tovább az utat.

Nagyjából negyedóra alatt odaértünk a büféhez. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk.

- Nagy Márk! Beki! - vett észre minket azonnal Kemál. - Ti ülni le, Kemál rögtön hozni nektek gyros! - utasított minket, mi pedig engedelmeskedünk. Kemál néhány perc múlva megjelent két jó nagy gyrossal és letette elénk.

- Köszönjük - mondtam.

- Jó étvágyat! - hagyott ott minket Kemál.

- Beka! - szólt hirtelen Márk.

- Igen?

- Szerinted most hagyni fogja, hogy fizessek, vagy esélytelen? - mosolygott rám.

- Háát...Nagyon nagy Márker - nevettem fel.

- Igaz. Sebaj. Majd megpróbálom kifizetni – nevetett fel Márk is.

Mindketten eléggé megéheztünk, ezért elkezdtünk enni. Amikor megettük mindketten a gyrost, Kemál szólt nekünk.

- Márk! Beki! Hozni nektek baklava! - szólt kedvesen, mire mindketten rámosolyogtunk.

- Köszönjük - mondtuk egyszerre.

- Kemál - szólt Márk Kemálnak.

- Igen?

- Tessék - nyújtotta oda Márk a pénzt, de Kemál ismét megrázta a fejét.

- Nem, nem. Ez lenni ajándék Kemáltól a két legjobb barátjának.

- Kemál, elhalmozol minket ajándékokkal - mosolygott Márk. - Engedd meg legalább néha, hogy kifizessem - kérlelte még mindig mosolyogva Kemált.

- Nem, nem! Kemál ezért nem várni el semmit!

- Kérlek! - nézett mélyen a szemébe Márk, mire Kemál felsóhajtott.

- Rendben. Köszönöm - mondta Kemál meghatottan. - De ne hinni azt, hogy Kemál ezt mindig engedni! - figyelmeztette Márkot, mire csak nevettünk egyet.

- Oké - mondta Márk mosolyogva.

- Jó étvágyat! - hagyott ott minket ismét Kemál.

- Ő az egyik kedvenc rajongóm - mondta hirtelen Márk.

- Az egyik? Miért? Több kedvenced is van? - kérdeztem Márkot mosolyogva.

- Persze. Egy egész listám van.

- Értem - mosolyogtam Márkra kicsit furán.

- Ne aggódj, Beka. A te helyedet nehéz elvenni – mondta, mire őszintén elmosolyodtam, de Márk persze nem hazudtolta meg magát. - Az utolsó helyet nehéz megszerezni - mondta, de közbe elnevette magát.

- Bunkó! - löktem meg a vállát, de Ő még mindig nevetett. - Mégis kik vannak előttem?

- Sok szép lány - nevetett tovább Márk.

- És mennyi szép lány van előttem? - kérdeztem tettetett felháborodással.

- Hát, Beka – hagyta abba a nevetést és a szemembe nézett. - Nincs mitől félned, benne vagy az első százba. Te vagy a századik - nevetett fel újra.