Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

13.

"Jó alaposan megmostam az arcomat, majd vártam arra, hogy visszajöjjön." Amíg arra vártam, hogy Körte visszaérjen, addig az agyamat ellepték a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Például, hogy alig ismerik egymást, mégis úgy viselkednek, mint a legjobb barátok. Vagy, hogy Viki mennyire jól néz ki és hogy mennyire összeillenek Márkkal. Végül meg már el is képzeltem azt, hogy Márk és Viki összejöttek és boldogan élik az életüket. Már nem Engem árasztottak el Márk csókjai, hanem Vikit. Már nem nekem mondta azt, hogy tudja, hogy szeretem, hanem Vikinek. Már nem az Én derekamon pihent a keze, hanem Vikién.

A gondolataimból Körte zökkentett ki, ahogy szinte bezuhant a női mosdóba és kirángatott onnan. Egyenesen a kijárat felé vettük az irányt, amit nem teljesen értettem, de nem ellenkeztem, csak mentem. Amikor kiértünk, Körte szembeállt velem és mélyen a szemembe nézett.

- Na jól van gyerek, tudod, hogy Én nem értek ehhez a lelkizős dologhoz, de se Evelin, se Daniella nem tud idejönni, sőt még Sleisz se, szóval nekem kell ezt valahogy megoldanom. Na, halljam! Mi hozta ki belőled ezt az egészet?

- Nem...Nem tudom, Körte. Én...Én csak megláttam, hogy Viki mennyire tökéletes és hogy mennyire összeillenek Márkkal, és láttam azt is, hogy úgy viselkednek egymással, mintha évek óta barátok lennének. Utána pedig ellepték az agyamat a rossz gondolatok is – mondtam ki, de a torkomban éreztem a szívemet. Sose gondoltam volna, hogy bármi ki tudja ezt belőlem hozni. Körte türelmesen végighallgatott, majd láttam, hogy alaposan átgondolja, hogy mégis mit mondjon nekem.

- Figyelj, gyerek! - szólalt meg végül. - Viki és Márk tényleg jól elvannak egymással, de most Te felejtesz el valamit.

- Mit? - kérdeztem, közben pedig folyamatosan felfele nézve pislogtam.

- Azt, hogy Nagy Márk nem Vikivel, hanem veled van együtt. Nem Vikit szereti, hanem Téged. Gyerek, Te nem biztos, hogy úgy láttad azt a jelenetet, amikor megpillantott Téged, mint Én, mert Én láttam Márkon, hogy teljesen odavan attól, hogy odamentél hozzá, úgy, hogy nem is beszéltétek meg. Láttam rajta, hogy majd' kicsattan az örömtől, bár ezt nagyon ügyesen leplezi, csak az veszi észre, aki ismeri Nagy Márkot, de még annak az embernek is nagyon figyelnie kell, hogy lássa. Gyerek, Márk bolondul érted, nem értem, hogy miért nem veszed észre - nézett Körte mélyen a szemembe. A szavai csak úgy visszhangzottak a fejemben. Tényleg ennyire örült volna Márk annak, hogy ilyen hirtelen megjelentem?

- Szóval - kezdtem, miután valamennyire felfogtam, hogy Körte mit mondott. - Azt mondod, hogy Márk nem érdeklődik Viki iránt?

- Érdeklődik iránta, ezen nincs mit tagadni. De nem ÚGY, gyerek! Márk csak barátként tekint Vikire. Nem úgy, mint nálad. Emlékszel? Neki már akkor is tetszettél, amikor még nem is ismertétek egymást - idézte fel Körte azt az időszakot, amikor megismerkedtem Márkkal.

- Köszönöm - öleltem meg Körtét.

- Jó, gyerek, elég lesz, mert még elérzékenyülök a végén - tolt el magától egy kis idő után, majd biztatóan mosolygott rám. - Most már ideje bemennünk, mert Márk már biztos kiszúrta, hogy nem vagyunk ott.

- Rendben – indultunk el. - Körte! - torpantam meg egy pillanatra.

- Mondjad, gyerek! - fordult vissza.

- Ez...Ez maradhatna kettőnk között?

- Persze, gyerek – mosolygott, majd elindultunk vissza a színpadhoz.

Körtének sikerült lelket öntenie belém. Már megint. Annyira örülök, hogy mindig itt van nekem. Mikor odaértünk a színpadhoz vezető ajtóhoz, Én lazán megfogtam a kilincset és bementem. Egy fokkal magabiztosabb lettem Körtének köszönhetően. Már nem próbáltam nem ránézni Vikire, hanem inkább, amikor felemelte a fejét, akkor tartottam vele a szemkontaktust, így is mutatva felé, hogy nem félek tőle. Igaz, attól még, hogy kicsit magabiztosabb lettem, az nem azt jelentette, hogy Viki meg kevésbé szebb. Ugyanolyan gyönyörű, kifogástalan volt, viszont most már nem törődtem vele. Annyira. A próba még eltartott egy ideig, de megvártam, hogy vége legyen, ugyanis már Én is szeretnék megismerkedni Vikivel.

- Jól van, mára ennyi. Holnap folytatjuk, és ne felejtsetek el gyakorolni! Attól még, hogy két hetetek van felkészülni, nem jelenti azt, hogy kevesebbet kell gyakorolnunk! Van még hova fejlődni, úgyhogy ebben a két hétben mindkettőtöktől a maximumot várom el! - szólt hangosan Márkék tanára - később kiderült, hogy új tanárt kaptak, már nem az tanítja őket, aki előző évben minket, azt hiszem az új tanár neve Tamara.

- Oké - mondta Márk.

- Rendben – mondta Viki.

Márk és Viki együtt odajöttek hozzánk. Viki illedelmesen bemutatkozott nekem.

- Szia! Kovács Viktória - rázott velem kezet. A kézrázás közben folyamatosan tartottam vele a szemkontaktust, így láttam, hogy gyönyörű zöld színű szeme van. Persze, hogy még a szeme is csodálatos! Mindegy.

- Budai Rebeka – mondtam Én is.

- Igen, tudom, hogy ki vagy – mosolygott. Illedelmesen visszamosolyogtam, hogy ne látszódjon rajtam, hogy legszívesebben kikaparnám azokat a szép kis szemeit. - Márk már sokat mesélt rólad - váltott témát. Ettől az információtól kicsit megilletődtem. Mesélt rólam! MESÉLT RÓLAM! Azt hiszem, tényleg kicsit túlreagáltam a dolgokat.

- Valóban? - pillantottam Márkra, aki csak mosolygott.

- Igen. Mondta, hogy jól kijönnénk egymással, úgyhogy valamelyik nap bemutatna neked, de már nem kell ezzel foglalkoznia, ugyanis itt vagy – mosolygott tovább. Aham. Szóval Márk szerint jól kijönnénk egymással. Nos, majd meglátjuk. Sajnos még nem tudom annyira utálni, mert túl kedves.

- Nem megyünk ki? - szólalt meg Körte.

- De, jó ötlet - mondtuk egyszerre.

Mindannyian elindultunk a kijárat felé. Én hátul mentem, majd arra lettem figyelmes, hogy Márk hirtelen ellép Vikitől és megvár engem. Amikor mellé értem, ő is elindult, hogy mellettem menjen, majd ujjait rákulcsolta a kezemre, így haladtunk tovább. A hosszú folyosón, ami a büféhez és a kijárathoz vezet Márk rám nézett, mire én is ránéztem és rámosolyogtam.

- Beka! - szólt halkan.

- Igen?

- Miért mentetek el az előbb olyan hirtelen? - kérdezte kíváncsian. 

Sziasztook! Ez a rész nem lett olyan izgalmas, mint az előző, de azért remélem tetszett!😊💙