Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

7.

"Úgy döntöttem, hogy most már tényleg hagyom Őt aludni, így a kezembe vettem a telefonomat és láttam, hogy van egy olvasatlan üzenetem." Az üzenetet néhány perce küldte Evelin. Azt írta, hogy ma délután Daniellával átjönnek. Mosolyogva visszaírtam nekik, hogy ha van kedvük, akkor akár itt is aludhatnak. Bár ezt egy kicsit elhamarkodva írtam, mert anyut még meg se kérdeztem. Mindegy. Ő akart normális tinédzsert, hát megkapta. Evelin rögtön válaszolt is, hogy nekik oké. Gyorsan írtam anyunak, hogy ma este Evelin és Daniella itt aludhat-e. Szerencsére azt írta, hogy nincs kifogása ellene. Amíg anyuval beszélgettem rám írt még valaki. Pepe. Azt kérdezte, hogy Ők is nálam aludhatnak-e. Gondolom, hogy akkor Ők most együtt vannak valahol. Mintha Evelin néhány napja említette volna, hogy mennek majd egy kislány születésnapjára, ami délelőtt lesz. Igen, szerintem most a kislánynál vannak. Vagy onnan jönnek haza. Visszaírtam Pepének, hogy kérdezze meg anyut. Rá két percre megint jött egy üzenetem Pepétől. "Azt mondta, hogy nem. Mindegy, egy próbát megért."

Hirtelen eszembe jutott, hogy Márk azt mondta tegnap, hogy ma reggel beszélni fog Körtével, hogy vállalja a duettet. Nem volt szívem Őt felkelteni, úgyhogy a reggel szerintem át fog csúszni délutánra. Ránéztem az órára, ami azt mutatta, hogy fél tizenegy lesz. Remek, akkor ebből tényleg délután lesz.

Már tényleg eléggé megéheztem, úgyhogy ismét megpróbáltam kikelni az ágyból. Nem sikerült, ugyanis amint kicsit is eltávolodtam Márktól, Ő azt érzékelte és szorosabban átölelt.

- Ne menj már el! - szólt még mindig álmos hangon, de hallottam rajta, hogy már nagyjából tudja, hogy mit beszél.

- De éhes vagyok – fordultam felé.

- Csak még egy kicsit - kérlelt elmondhatatlanul aranyos hangon.

- Jó - adtam be a derekamat. - Mennyi az a kicsi? - fésültem ki az arcából a haját.

- Max. két óra - mondta mosolyogva.

- Márk! - szóltam rá nevetve.

- Jó, akkor fél? - ölelt magához.

- Ahj...Jó, legyen fél - pusziltam meg. - De addig elmehetek tusolni? - kérdeztem.

- Nem! - mondta ki Márk egyszerűen. - Mit nem értesz azon, hogy veled akarok aludni? - kérdezte és sokkal szorosabban ölelt magához, ami már egy picit fájt.

- Márk, ez egy kicsit fáj.

- Bocsánat, ne haragudj! Nem akartam – mondta szomorúan és azonnal lazított az ölelésén. - Szeretlek – mondta ki hirtelen, mire elmosolyodtam.

- Én is szeretlek – mondtam, majd adtam Márk szájára egy gyors puszit.

- Kérek még egyet! - mondta, álmosan mire elnevettem magamat és adtam neki még egy puszit.

Azt a fél órát azzal töltöttem, hogy néztem, ahogyan Márk alszik. Hihetetlen, hogy még ez is mennyire jól áll neki. A fél óra után megpróbáltam ismételten felébreszteni.

- Márk! - suttogtam.

- Hm?

- Letelt a fél óra.

- Ilyen gyorsan? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen.

- Akkor legalább aranyosan kelts fel!

- Tessék? - kérdeztem, mert nem igazán értettem, hogy mit takar az, hogy "Aranyosan kelts fel!".

- Kérek puszit – mondta ki, majd azonnal meg is pusziltam a száját. - Még - suttogta, mire megint adtam neki egy puszit. - Még egy utolsót - kérlelt, majd ismét odahajoltam hozzá és adtam neki egy kisebb csókot, amit Márk azonnal viszonzott. - Kérhetek még ilyet, csak a hosszabb változatból? - kérdezte csukott szemmel mosolyogva.