Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

11.

"Mi is lefeküdtünk, majd engem azonnal elnyomott az álom." Ma este megismétlődött az az álmom, ami múltkor volt. Teljesen ugyanaz volt, nem változott semmi. Márk ugyanúgy sírt, mert nem mondott el Nekem valamit, Én pedig azt kérdezgettem, hogy mit nem mondott el. Amikor felkeltem észrevettem, hogy nyirkos a párnám. Gondolom sírtam álmomban, de az is lehet, hogy izzadtam. A sötétben ugyan nem láttam sokat, azt hallottam, hogy Daniella és Evelin még alszik. Nem csodálom, hisz csupán hajnali fél hat múlt néhány perccel. Éreztem magamon, hogy álmos vagyok, ezért betakartam magamat és megpróbáltam elaludni. Ezúttal néhány perc forgolódás után sikerült is.

Legközelebb arra keltem, hogy Evelin megrázza a vállamat.

- Beki! - szólt Evelin egy "kicsit" hangosan, ebből gondoltam, hogy már egy ideje keltegethetett. - Beki, kelj fel! Hallod? Beki! - rázott meg egy kicsit erősebben, majd lehúzta rólam a takarót.

- Ne vedd el! Meg fogok fagyni – mondtam álmosan.

- Végre, hogy felkeltél! - sóhajtott. - Már vagy tíz perce próbállak felkelteni.

- És ezért el kellett venni a takarómat? - dörzsöltem meg a szememet.

- Igen, Beki, mert máshogy nem voltál képes felkelni – mosolygott rám.

- Mennyi az idő? - nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem, hogy mennyit aludtam azóta, hogy felkeltem. - Nyolc ötven? Miért kellett nekem ilyenkor felkelnem?

- Mert még mindig tart a csajos napunk, úgyhogy miután Daniella letusolt, Te jössz, utána elmegyünk vásárolni, sétálni vagy nem tudom, de az biztos, hogy elmegyünk valahova – mosolygott rám kedvesen, de a hangja ellentmondást nem tűrő volt.

- Jó, rendben – mosolyogtam vissza. Ekkor Daniella lépett be a szobába.

- Na! Csakhogy felkeltél, Csipkerózsika! Ilyen mélyen aludni! - hitetlenkedett. - Evelin már legalább tíz perce próbál felkelteni. Már azon gondolkoztam a tusoló alatt, hogy kirontok és kirángatlak az ágyból! - nézett kicsit idegesen, aztán Evelinre tévedt a tekintetem, majd elröhögtem magamat, de hamar rájöttem, hogy ez nem jó döntés, mert Daniella tényleg képes lett volna kiverni engem az ágyból, ezért visszatartottam a nevetést és ártatlanul néztem a lányokra.

- Szóval! - szólalt meg Evelin, megtörve a csendet. - Ki kéne találni, hogy mit fogunk ma csinálni.

- Szerintem először etessük meg Csipkerózsikát - mondta Daniella.

- Ez egy jó ötlet! - helyeseltem.

- Akkor először tusolj le, utána megyünk enni – mondta Evelin.

Elindultam a fürdőszobába tusolni. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Megint eljutottam addig a pontig, hogy az álmomon jár az eszem. Kicsit kezd ez az álom megijeszteni, de próbálok pozitív maradni, arra gondolni, hogy ez csak egy álom, de valahogy nem megy ki a fejemből Márk kisírt szeme, idegességtől remegő, erőtlen hangja, megbánó tekintete és a dolog, amit nem mondott el nekem időben. Mi lehet az, ami ennyire kikészítette? Mi lehet az a dolog? Vajon velem kapcsolatos? Esetleg Márkkal? Vajon kihat a kapcsolatunkra? Talán tett valamit, amit nem kellett volna? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések ötlöttek fel bennem, de egyikre se tudtam a választ. Még mindig nem szerettem volna elmondani senkinek, mert úgy éreztem, hogy egy álmon nem is kéne ennyit agyalnom, de annyira fura álom volt.

Miután sikerült az álmommal kapcsolatos gondolatokat kizárni a fejemből, gyorsan letusoltam, majd felöltöztem. Amikor a szobaajtómnál álltam, meghallottam, hogy Daniella és Evelin nem túl halkan beszélgetnek egymással.