Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

3.

"Nem sokkal azután, hogy beléptem az ajtón a telefonom jelzett, hogy kaptam egy üzenetet. Azonnal megnéztem, hogy kitől jött. Márktól." Abban a pillanatban megnéztem, hogy mit üzenhetett. Egy kép volt, ahol egy kicsit álmos, viszont iszonyatosan aranyos fejjel a kamerába néz és halványan elmosolyodik. A kép alá ezt írta: "Jó reggelt!" Gyorsan küldtem neki én is egy képet magamról. A képen csak mosolygok, viszont nekem már nem volt álmos fejem. Elküldtem Márknak, és én is odaírtam, hogy "Jó reggelt!". Márk azonnal meg is nézte, utána elkezdett írni. Az üzenetén halványan elmosolyodtam. "Gondolom azért vagy már ébren, mert annyira várod, hogy találkozzunk, hogy képtelen vagy aludni. Megértelek. Ha én is abban a tudatban lennék, hogy hamarosan találkozok Nagy Márkkal, én se bírnék aludni." Erre csupán egy "Hülye!" üzenettel reagáltam, amihez tettem egy nevető emojit. Hamar jött is rá válasz: "Ugyan, Beka, mindketten tudjuk, hogy emiatt vagy ébren." Tett Márk oda két kacsintó emojit. Már kezdtem volna írni a válaszomat, amikor Márk felhívott.

- Szóval nem tudtál aludni? - kérdezte álmos hangon.

- Nem igazán - vettem kicsit komolyabbra a hangsúlyt az álmom miatt.

- Tudom Beka, hogy nagyon szeretsz, de azért jó lenne, ha nem kéne téged majd felkaparnom, mert fáradtságodban összeesel, mert nem tudtál miattam aludni – mondta nevetve, mire már én is elmosolyodtam.

- Márk, egy szóval se mondtam, hogy szeretlek, vagy, hogy miattad nem aludtam.

- Tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy miattam nem tudtál aludni – mondta magabiztosan.

- Nem, Márk, nem szeretlek – mondtam mosolyogva, mire Márk bekapcsolta a kameráját, amire még jobban elmosolyodtam és én is bekapcsoltam a kamerámat.

- Tudtam, hogy mosolyogsz! - nevetett fel.

- Igen, Márk, mosolygok, mert éppen beszélgetek egy számomra igencsak fontos személlyel - kezdtem húzni az agyát.

- Mi?? Kivel? Ki az? - kérdezte és láttam rajta, hogy majd' szétveti a kíváncsiság.

- Nem rég ismerkedtünk össze, de nagyon jóba lettünk. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot - húztam tovább az agyát.

- Ki az, Beka? Mondd már!

- Hát, nem is tudom. Nem ismered, de, ha látod, akkor könnyű felismerni, ugyanis díjnyertes a felsőteste - mondtam ezúttal már nevetve.

- Ez nem volt vicces – mondta tettetett sértődöttséggel.

- Jó, nem díjnyertes, de azért eléggé jó a felsőteste, nekem elhiheted. Meg, hát a karjai is jól ki vannak gyúrva - mondtam úgy, mintha csak felidézném magamban, hogy hogyan is néz ki ez a személy.

- Na jó, nekem ebből elég! Beka, azonnal mondd meg, hogy kiről beszélsz, mert megöl a kíváncsiság! - mondta most már kicsit idegesebben, mire elnevettem magamat.

-Ő az egyik istállótakarító fiú - nevettem el magamat. Erre Márk kapcsolt, hogy nincs szó semmilyen fiúról, csak vicceltem.

- Kikészítesz, te lány! - mondta szemtelenül szép mosollyal.

- Lehet, de annyira vicces, amikor féltékeny vagy – mondtam nevetve.

- Nem, Beka, én nem vagyok féltékeny! Felőlem azzal beszélgetsz, akivel csak akarsz, mert tudom, hogy én tízes vagyok, ők pedig maximum hármasok.

- De, Márk, féltékeny voltál! - nevettem tovább.

- Nem, nem voltam!

- De igen!

- Nem!

- Tudom, hogy az voltál.

- Hé, ezt már megbeszéltük! A kapcsolatunkba én vagyok a magabiztos, Te nem mondhatod azt, hogy tudod! - emlékeztetett Márk egy régebbi beszélgetésünkre.

- Nem lehetsz mindig Te a magabiztos! - nevettem fel ismét.

- De, mert valakinek azt is kell.

- Jó, értem - adtam meg magamat.

- Na, azért! - mosolyodott el Márk.

- Egyébként tényleg nem miattad nem aludtam. Legalábbis részben - mondtam őszintén, mire Márk kérdőn nézett rám.

- Részben? Ezt meg hogy értsem? - értetlenkedett Márk.

- Úgy, ahogy mondom. Részben - mondtam mosolyogva.

- Oké, ezt nem értem, úgyhogy légy szíves magyarázd el - kérlelt Márk.

- Rosszat álmodtam és utána nem tudtam aludni – mondtam, de láttam, hogy Márk nem mozdul. Azt hittem, hogy lefagyott a telefonom, ezért már majdnem újraindítottam, amikor Márk megmozdult.

- Értem. Tehát azt mondtad, hogy részben miattam nem tudtál aludni. Szóval rólam álmodtál? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen – feleltem röviden, mert nem tudtam, hogy jó ötlet lenne-e elmondani Márknak, hogy mit is álmodtam.

- Beka, ez engem nem igazán lep meg, mert rengeteg lány álmodozik rólam, de azok általában nem rémálmok.

- Hát, ez nem az volt. De mindegy. Mit fogunk ma csinálni? - váltottam témát gyorsan, mert úgy döntöttem, hogy nem szeretném még ezt elmondani Márknak.

- Azért később elmondod, ugye? - nézett rám a kamerán keresztül.

- Igen, majd később - mosolyogtam rá, mert örültem, hogy megérti, hogy még nem igazán szeretném elmondani az álmomat. - Na de akkor, mit csinálunk ma?

- Még nem tudom. Igazából én úgy terveztem, hogy majd lesz, ami lesz.

- Az se rossz. Mehetnénk mondjuk először kocsikázni. Aztán majd meglátjuk.

- Rendben, akkor másfél óra és ott vagyok.

- Oké.

- Szeretlek - köszönt el Márk.

- Én is szeretlek - köszöntem el én is.

Az a másfél óra nagyon lassan akart eltelni, úgyhogy úgy döntöttem nagyjából az első három perc után, hogy addig inkább nézek valami sorozatot. Két rész megnézése után hallottam, hogy egy autó bekanyarodik az utcánkba. Gyorsan kimentem az erkélyre, hogy megnézzem, hogy ki az. Ő volt.