Bexi-sorozat: Beki élete a műsor után

17.

"- Csak próbálj meg lenyugodni, jó? - simogattam tovább a karját.

- Jó - mondta, majd elmerült a gondolataiba."

Az út további részét csendben töltöttük, majd, amikor a házamhoz értünk Márk leállította a motort és hátradőlt az ülésen, miközben kifújta a levegőt, amit szerintem már egy jó ideje nem fújt ki.

- Szóval? - nézett rám türelmetlenkedve. - Most már nem vezetek. Elmondod végre, hogy mi történt?

- Igen – mondtam, majd vettem egy nagy lélegzetet és belekezdtem. - Kaptam egy üzenetet.

- Kitől?

- Hát...Geritől - mondtam szinte suttogva, de Márk tökéletesen hallotta.

- Mi?! Mit írt az a rohadék? Beka, miért nem szóltál előbb? - nézett rám idegesen.

- Hé, hé! - fogtam meg a kezét. - Nyugodj meg! Nem írt semmi olyat, aminek lenne valami jelentősége, és azért nem szóltam előbb, mert tudtam, hogy ha Körténél mondom el, akkor mindannyian meg akartátok volna ölni Gerit.

- Értem - mondta most már kicsit nyugodtabb hanggal. - De...Mit írt? - kérdezte, mire elővettem a telefonomat és megmutattam neki. - Oké, ez tényleg nem nagy dolog, de kérlek, hogy ha még egyszer ír, akkor ne írj neki vissza, hanem azonnal szólj nekem, oké? - mondta, miközben két keze közé fogta az arcomat.

- Oké - adtam egy puszit az arcára, majd kiszálltunk a kocsiból.

- Beka! - jött oda hozzám és kezét a derekamra tette.

- Igen? - kulcsoltam át a karomat a nyaka körül.

- Tudod...Még elég korán van – mondta, de nem értettem, hogy mire céloz.

- Márk, tudom, hogy még csak fél tizenegy van, ami még viszonylag koránnak mondható, de nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni.

- Arra, hogy – húzott közelebb magához, így max. öt centi volt köztünk. - Múltkor én aludtam nálad, most alhatnál te nálam - mondta, majd nyomott a számra egy puszit.

- Hmm... - gondolkodtam el. - Bemegyek és megkérdezem anyát, oké?

- Jó - engedett el, majd nekidőlt az autójának.

Elindultam a házba, majd, amikor beértem megkerestem anyát. Szerencsére még ébren volt, így nem kellett felkeltenem.

- Szia! - köszöntem.

- Szia!

- Lehetne egy kérdésem?

- Persze.

- Alhatok ma Márknál? - mondtam ki gyorsan, hátha így hamarabb végzek.

- Beki, tudod, hogy megbeszéltük, hogy szobafogságot kapsz, amint felhagytál Bexivel. Ennek ellenére olyan, mintha nem is lennél szobafogságban - tárta szét a kezét.

- Tudom, tudom, de kérlek! - néztem bociszemekkel.

- Ahj...Legyen - mondta ki szemét forgatva. - De! - emelte fel a mutatóujját. - Ne hidd azt, hogy mindig mindent meg fogok engedni – mondta.

- Oké, értem. Köszönöm! - öleltem meg gyorsan. - Akkor megyek is. Szia! - köszöntem el.

- Szia! - köszönt el ő is, de hallottam, hogy halkan nevet egyet.

Miután kiértem a házból elindultam gyors léptekkel Márk felé.

- Mehetünk - mondtam, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját.

Néhány pillanat múlva Márk is beszállt mellém és elindultunk Márkhoz. 

Sziasztok! Tudom, hogy ez a rész nagyon rövid lett, de csak így tudtam megoldani, hogy a következő hosszabb legyen. Remélem, hogy attól még tetszett!😊💙