Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

1. Rész

Hwang Hyunjin a tökéletesség megtestesítője. Mármint az emberek többsége szerint, azonban ott vagyunk mi. Én és a legjobb barátom akik, ki nem állhatjuk. Ha bárkit megkérdezel olyasmi válaszokat kapsz arra a kérdésre, Hogy jellemeznéd egy szóval Hwang Hyunjint? Válaszok: tökéletes, egy félisten, megfoghatatla, csodálatos, dögös, sexy.
Ezek mellé még jön a nyál csorgatás, ugyanis nem csak a nők vannak oda érte hanem a férfiak nagyrésze is. Számomra örök rejtély volt mindig is az, hogy hogyan lehet valaki olyat szeretni akit nem is ismerünk, sőt hogy tetézzem a dolgot, soha még csak rád se nézett és azt se tudja hogy a világon vagy.
Észre lehet venni a válaszokból, hogy ezek mind csak külsőségek, mert senki sem tudja ki ő valójában.

**********

-Felix!- dörömböltem a fiú ajtaján. Egy kicsivel hátrébb léptem amikor hallottam a zár kattanását.

-Szia- mondta zavartan. Egy szál boxerben nyitott ajtót.
-Rosszkor jöttem?- ráncoltam a szemöldököm.

-Megjött a harmadik?- kukucskált ki egy srác a hálóból. Nem rám számított az biztos.
-Harmadik?- rökönyödtem meg.

-Szia Seungmin vagyok - intett felém. Egy cseppet sem zavartattva magát sétált át a konyhába.
-Szia.- biccentettem felé.

-Talán majd visszajövök egy alkalmasabb időpontban. - kicsit zavarban voltam, ezért csak hadonásztam a kezemmel és a lépcső felé mutogattam. -Bocsesz- suttogtam a fiúnak aki csak vigyorogva bólintott.

Felix bezárta az ajtót és hallottam ahogy elhúzza a reteszt. Kitört belőlem egy halk kacaj.
-Ez a fiú mindig meg tud lepni - motyogtam mosolyogva.

Óvodás korunk óta legjobb barátok vagyunk, mégis néha úgy érzem kimaradok az életéből. Na nem mintha egy hármas sex hiányozna pont vele és azzal a másik fiúval. Bahh. Felix sem nézett rám úgy soha én se rá. Bár meg kell hagyni nagyon aranyos az arcát borító sok kis apró szeplő, a vörös hajkorona és azért amellett se menjünk el hogy milyen kidolgozott izmos teste van.

Sóhajtva indultam haza. Lassan sétáltam le a lépcsőn és kiléptem az utcára. Azon gondolkodtam hogy ha már így is rengeteg időm van, akkor teszek egy kerülőt és a közeli parkon át megyek. Talán még egy kicsit le is ülök, úgy sem sietek sehová.

*Felix POV*

Bezártam az ajtót és a homlokomat a hideg fának támasztottam.

-Miért nem hívtad be? Elég dögös volt, nem bántam volna ha ő is csatlakozik- hallottam meg Seungmin hangját, aki éppen a konyhába töltött magának egy pohár vizet.

-Sose hagynám. - mondtam egyszerűen.
-Most miért haver? Úgy tudtam a nőket is szereted. -vigyorgott rám amikor megfordultam.

-Ez így van, de ő nem egyszerűen egy nő. Ő az a NŐ. -artikuláltam hogy ő is megértse végre.

-De aranyos,- fogta közre saját arcát, össze húzta szemeit és úgy mosolygott- Felix szerelmes!!

-Ő a legjobb barátom. Sose mondanám el neki az igazat az érzéseimről- ingattam a fejem csalódottan. Visszatért a komoly arckifejezése és komoran nézett a szemembe.

-Csak vigyázz, egyszer ő is szerelmes lesz, és akkor örökre bánni fogod hogy nem mondtad el.

-Nem kell a kioktatás- szóltam rá eréjesebben.
-Ez csak baráti tanács - emelte védekezően maga elé a kezét. Csippant a telefonom, ami a konyha asztalon volt. Seungmin ránézett és újra fülig érő szájjal vigyorgott. -Mindjárt itt van a partnerünk.