Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

9. Rész

*Felix POV*

Minden izmom megfeszült, ahogy fölém kerekedett. Levegőt is elfelejtettem venni, annyira meglepett a dolog. Aranyosan mosolygott miközben a választ várta. Nyoma sem volt az előbbi rossz kedvének, aminek örültem, viszont ez a helyzet kissé kellemetlen.

-MinAh. - próbáltam rendezni a légzésemet.

-Jó oké, értem. - emelte fel a kezét megadóan. - Nem faggatlak tovább. Viszont,- dőlt előre és a mellkasomra rakta mindkét kezét. - Szerintem WooBin nagyon aranyos srác, és elég helyes is.

-Szerinted helyes? - húztam fel a az egyik szemöldökömet és felkönyököltem, így közelebb kerültem hozzá.

-Izé, én nem úgy értettem.- nyelt egy nagyot. Most ő volt nagyon zavarba. -Én csak azt mondtam, hogy jól néz ki. - dadogta.

-Szóval jól néz ki?- néztem a szemébe és próbáltam visszafogni a kitörni készülő vigyorom.

-Lixie én csak azt mondom hogy jó pasi.- motyogta miközben egyre közelebb hajolt.

A hangos kopogás visszazökkentette a valóságba, és újra hatalmas lett közöttünk a távolság.

-Kinyitom.- túrt a hajába, majd lemászott rólam. Nem akartam hogy elmenjen, olyan gyönyörű pillanat volt.

-Hagyd, majd elmegy.- fogtam meg a kezét és magam mellé fektettem. Átkarolta a derekamat én pedig a feje alatt nyugtattam a sajátomat.

-És mi van ha fontos?- kérdezte tőlem.

-Ha annyira hiányzom valakinek majd felhív. -mérgelődtem egy kicsit.

-Uhh randid lett volna?- kapta a szája elé a kezét.- Nem akartam elrontani semmit.

-1. Sosem randizok senkivel. 2. Ha választhatnék, akkor is inkább így tölteném az összes estém. Veled.- amint kimondtam, egy kicsit talán meg is bántam.

-Velem?- csodálkozott. -Várjunk csak. Te nem a fiúkat..- harapta el a mondat véget, amikor érezte hogy ez mennyire kínos. Fülig pirult, amitől aranyos kislány hatását keltette.

-Mindkettőt- nevettem el magam, inkább kínomban mintsem jó kedvemben.

-Én annyira sajnálom, azt hittem hogy... Mármint még nem láttalak nővel és..-motyogott össze-vissza és közben mentegetőzött.

-MinAh, - nevettem el magam. Nem bírtam tovább, annyira szürreális volt ez a beszélgetés.

-Felix, én nem akartalak kellemetlen a hozni. -sütötte le a szemét.

-Sose tudnál- nyomtam egy puszit a kézfejére. -Hisz szeretlek -mondtam ki.