Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

31. Rész

Miután Maja elment nem bírtam magammal és a régi kapcsolataimat felhasználva nyomozásba kezdtem. Későre járt már, de biztosítottak hogy reggelre meglesz amit akarok.

Nehezen, de álomba merültem. Kínzott a bűntudat amiért lefeküdtem Majával. Yuri is idegesített, viszont miatta már nem kellett többet aggódom. Miatta hagyott el MinAh és ezt nem tudtam neki megbocsátani.

Nyúzottan ébredtem. Nem csalódtam az embereimben. Ott virított reggel a lány címe a telefonom kijelzőjén, amitől egy kicsit jobb kedvem lett.

A szokásos fehér ing, fekete farmer kombót választottam. A hajamat össze kötöttem mert igen csak zavart ahogy össze-vissza állt. Elhagytam a lakásomat, hogy beszélni tudjak a lánnyal. Nem akarok vele veszekedni, csak tisztázni a dolgokat. Autóba ülve, átgondoltam hogy mit is akarok majd mondani neki. Sose csináltam még ilyet, így bizonytalan voltam. Tárgyalni jól tudok, de ez egészen más. Itt nem munkáról volt szó, hanem az érzéseimről.

Kettőt kopogtam egy kis habozás után. Már azt hittem hogy nincs is itthon, amikor kinyílt az ajtó.

-Szia -lepődött meg egy kicsit. -Segíthetek?

-Beszélhetnénk? -kérdeztem kicsit tartva attól hogy látni sem akar.

-Gyere beljebb -lépett félre, hogy beengedjen. -Szóval? -fordult felém amikor az ajtót becsukta utánam.

-Azért jöttem hogy elmondjam, mennyire sajnálom ezt az egészet. Már hamarabb kellett volna jönnöm, de még csak most tudtam a szemedbe nézni. -semmit sem felelt, csak hatalmas szemekkel nézett rám. -Semmit sem mondasz? -emeltem meg a hangom, de erre sem reagált. -UTÁLOM MAGAM AMIÉRT BELÉD SZERETTEM ÉS VOLTAM OLYAN HÜLYE HOGY AZT HIDJEM, HOGY TE IS SZERETSZ -kezdtem el kiabálni, amikor újra el uralkodott rajtam a düh. A lány megszeppent egy kicsit, de én folytattam. -MENJ VISSZA A TE DRÁGA FELIXEDHEZ ÉS HAGYJUK BÉKÉN EGYMÁST. -láttam hogy elszakadt nála is valami, ahogy a sertések célba értek.

-MINDEN MIATTAD VAN TE ÖNELÉGÜLT PÖCS. NEM VESZED ÉSZRE HOGY ANNYIRA SZERETLEK, HOGY MÉG ARRA IS KÉPES VOLTAM HOGY FELIX ELJÁTSZA HOGY A PASIM, CSAK HOGY TE ÉSZHEZ TÉRJ. -kiabált ő is. Szemével szúrósan méregetett, majd amikor felfogta hogy mit is mondott a szája elé kapta a kezét.

-Nem sokan mernek így beszélni velem -mosolyodtam el 'kedves' szavaitól.

-Mert nem látják hogy mekkora barom vagy -fújtatott, de végül ő is megenyhült. -Annyira utállak Hyunjin.

-Dehogy utálsz -csóváltam a fejem, majd a karját megragadva egy szoros ölelésbe vontam.

Pár perc után eltoltam magamtól és ajkait fürkésztem. Végül úgy döntöttem hogy az enyém, így minden gond nélkül hajoltam dús párnácskáira. Nem meglepő módon viszonozta. A hormonok bizony nagyon erősen dolgoztak bennem, aminek következtében vetkőztetni kezdem a lányt és magamat is. Először történt meg az hogy nem nyomtam el az érzéseket, mert érezni akartam. Már csak a fehérnemű választott el minket, amikor mégérkeztem MinAh sós könnyeit. Megrémültem és eltoltam a lányt hogy láthassam az arcát.

-Mi a baj? - töröltem le a nedvességet az arcáról.

-Shemmii -szipogta és lehajtotta fejét.

-Sajnálom, túl gyors vagyok. Igaz? -kérdeztem tőle halkan. Nemlegesen megrázta a fejét. Nem igazán értettem, hogy akkor mi a baj.

*MinAh POV*

Akaratlanul tört ki belőlem a sírás. Hyunjin megijedt, mert nem tudta hogy mi miatt sírok. Ha nem vesszük figyelembe azt ami történt, akkor nyugodtan kijelenthetem hogy bízom benne.

Csendben a kanapé felé kezdtem húzni. Követett és várta hogy magamtól kezdjek neki. Miután betakartam magam, minden bátorságomat össze szedve kezdtem el mesélni. A legelejéről kezdtem. Néhol elcsuklott a hangom, néhol pedig még jobban sírtam. Ő szótlanul hallgatott, nem kérdezett és nem vágott közbe.

Amikor végeztem a történettel felpattant és kiment az ajtón. Halottam ahogy telefonál valakivel. A hangján lehetett hallani hogy nagyon ideges, de egy szót sem értettem abból amit mond, mivel valamilyen idegen nyelven beszélt.

-Elintéztem hogy többet a közeledben se tudjon menni az a féreg -jött vissza a nappaliba. Nyoma sem volt előbbi haragjának. -Este elutazom, addig kérlek nagyon vigyázz magadra. -karolt át, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

-Mikor jössz vissza? -kérdeztem.

-Holnap este már itthon leszek -mondta biztatóan. -Addig át mész Felixhez. Nem akarom hogy egyedül legyél.

-Nem is akartam egyedül lenni. Gyűlölök egyedül lenni -mosolyogtam rá.