Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

32. Rész

*Felix POV*

Kicsit ideges voltam azok után hogy elmondtam a lánynak ezeket a dolgokat. Talán nem mondtam teljesen igazat abban, hogy a fiúk iránt nem érzek semmi olyat. Tudniuk kellet hogy mi folyik itt. Úgy gondolom ennyit azért megérdemelnek.

-Akkor ennyi? Ejtesz minket? -kérdezte idegesen WooBin.

-Nem, erről szó sincs -tiltakoztam azonnal.

-Akkor két kapura játszol? Vagy inkább három? -nézett rám csalódottan. -Láttalak titeket az este. -vallotta be.

-Félre értesz WooBin -ingattam a fejem. Úgy tettem mintha meg se hallottam volna.

-Akkor magyarázd el, mert mi teljesen össze vagyunk zavarodva -vette át a szót Seungmin.

-Elég ha annyit tudtok hogy ez most bonyolult.

Tényleg az volt. Rá kellet jönnöm hogy érzek irántuk valamit és ez már többről szólt mint egyszerű dugásról. A lányt teljes szívemből szerettem, de a két fiú is közel állt hozzám. Féltem hogy elveszítem őket, ezért árultam el nekik.

-Kamu az egész -sóhajtottam.

-Nekem nem úgy tűnt -vált ingerülté WooBin.

-Seungmin -fordultam a fiú felé -Te tudod hogy milyen régóta szerelmes vagyok MinAh-ba. -Ő csak bólintott.

-Szóval hagyod hogy kihasználjon -vágott közbe a másik.

-Tulajdonképpen igen. -sóhajtottam egy nagyot.

-Ennél azért határozottabb és tekintélyt parancsolóbb szoktál lenni. Az a Felix akit én ismertem meg, nem lenne alárendelt semmilyen körülmények között sem. -fújtatott a fiú.

-WooBin ELÉG! -csattant fel Seungmin.

-Hagyd, igaza van. -értettem egyet, bármennyire is nem akartam.

-Látod ő is igazat adott nekem -mutat rám. -Nem tehetek róla hogy MinAh elcsavarta a fejét és nem tud tisztán gondolkozni.

-WooBin! -szólt rá Seungmin. Tartott attól hogy olyat mond ami esetleg nem tetszik nekem.

-Jó, erről többet nem akarok hallani -fújtam ki a levegőt és próbáltam nyugodt maradni. Mindketten elhallgattak és rám nézték. -Nem tudom meddig tart még ez, de nekem ez így is nagy örömet okoz. Kedvellek titeket, nagyon is, ezért kérem hogy legyetek egy kicsit türelmesek. Minden olyan lesz mint eddig ha MinAh boldog lesz. -fejeztem be kicsit szomorúan.

-Ez mit jelent pontosan? -érdeklődött Seungmin.

-Nekem van egy tippem -forgatta a szemét WooBin. Egy hallgatlak arckifejezéssel néztem rá. -Hyunjin? Elcseszte és most féltékeny.

-Akkor legalább be vált a tervünk -mosolyodtam el halványan.

Egy darabig még beszélgettünk. Éreztem hogy neheztelnek rám egy kicsit, viszont nem merték megmondani nekem hogy mit csináljak. WooBin rákérdezett arra amit látott az este. Nem igazán tudtam és nem is akartam neki válaszolni, mivel ez nem tartozott rá, így csak annyit mondtam hogy gyakorlás volt. Ekkor megkérdezte hogy élveztem-e. Hát bassza meg. Szerencsére nem kellet válaszolnom, mert az ajtón kopogtak. Seungmin nyitotta ki, mivel ő volt a legközelebb.

-Sziasztok -hallottam meg MinAh vékony hangját.

-Szia -morogták a fiúk egyszerre.

-Lix beszélhetünk? -lépett beljebb hogy rám tudjon nézni.

-Mi megyünk. A világért sem zavarnánk meg semmit -puffogott WooBin és a másik srácot kirángatta magával.

-Mi a helyzet? -húztam magamhoz a lányt.

-Azt hiszem bevállt a hülye tervünk. -mosolyodott el, ahogy az egyik combomra ült.

-Hogy hogy? -kérdeztem rá, de igazság szerint nem akartam hallani. Fájt hogy ilyen kevés időnk volt együtt. Arra számítottam hogy még legalább egy hetet vagy kicsit többet vele lehetek, de úgy látszik az élet nagyon nem szeret engem.

-Hyunjin eljött hozzám és egy kis veszekedés után azt hiszem tisztáztuk a dolgot. -mosolygott rám, a szívem pedig megszakadt. Erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mert nem akartam hogy lássa a fájdalmam.