Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

12.Rész

A kanapén ülve hallgattam a két fiút akik egymás szavába vágva magyaráztak mindenféléről. Csapongtak a témák között, én pedig túl fáradt voltam ahhoz hogy hozzá is tudjak szólni bármelyikhez. Seungmin rendes srác volt, WooBin pedig teljesen odáig volt érte. Itta minden egyes szavát és úgy nézett rá mint valami istenre.

-Amúgy miért is vagytok itt?- kérdeztem tőlük, mert egyszerűen nem tudtam rájönni az okára.

-Felix elrohant mert MinAh bajban volt mi pedig nem akartunk tovább zavarni. - vont vállat Seungmin. Minden izmom megfeszült a lány neve hallatán. WooBin rögtön észre vette rajtam mennyire nyugtalan lettem. -Lix nem tudja mit csinál, túl elfogult mert szerelmes belé. Még a vége hülyeséget csinál. -ingatta a fejét.

-Azt nem tudjátok mi történt?- fészkelődtem hogy leplezzem az idegességem.

-A volt pasija zaklatja - dobott a szájába egy falatot. -Csak véletlenül hallottam ahogy telefonált.

Dühöngtem magamban amiért a lánynak baja esett. A konyhába siettem hogy egy kicsit lehűtsem magam és tisztábban tudjak gondolkozni. Felzaklatott az a tény hogy egyáltalán érdekel.

-Mi van veled? -jött utánam WooBin. -Azt hittem nem érdekel.

-Nem is -járkáltam fel-alá.

-Nekem nem tudsz hazudni haver.- fogta meg a vállam. -Érzel iránta valamit?

-Ne hülyéskedj, nem szegném meg a saját szabályaim. -néztem rá idegesen, bár én sem hittem teljesen el.

-De kedveled? -kérdezte.

-Azt hiszem egy kicsit- vallottam be.

-Waoh -tátotta el a száját.

-Fogd be és inkább foglalkozz a barátoddal. -löktem vissza a nappaliba.

*MinAh POV*

Fájt mindenem amikor felkeltem, tele voltam lila foltokkal. Egy forró zuhany után felvettem egy olyan öltözetet ami takarta az egész testem. A farmer a lábaimra simult ami elég kellemetlen volt, de legalább senki sem láthatta a bőröm.

Felix kedves és figyelmes volt mint mindig. A buszon is vigyázott rám és egészen a szekrényemig kísért. Sajnos nem maradhatott mert az épület másik felében volt az első órája.

A felső polcon pakolásztam amikor a mellettem lévő szekrénynek támaszkodott valaki. YonSun vigyorgott rám. Ijedten csaptam be az ajtóm és indulni akartam, de ő nem engedett el.

-Hova mész cica? -simogatta meg az arcom. -Nem örülsz hogy egy egyetemre járunk és minden nap láthatsz?

-Nem -húzodtam el tőle. Segítségkérően néztem körbe, hátha van valaki aki megment.

-Pedig olyan jól fogunk szórakozni. -közeledett felém. A lépcsőn felé néztem ahol éppen Hyunjin fordult be, majd megállt a tetején hogy váltson valakivel néhány szót. Most még az ő társasága is megtenné. YonSun egyre közeledett én pedig a szőkét szugeráltam hátha észre vesz. Egyáltalán nem figyelt rám, így inkább az előttem állótól próbáltam megszabadulni 

-Mennem kell, nemsokára kezdődik az órám. -mondtam neki.

-Jaj drágám, nincs is első órád -lépett még közelebb. -Mi a!?- fordult hátra amikor egy erős kéz ragadta meg a vállát és arrébb taszította.

-Bocs hogy késtem -ragadta meg a kezem Hyunjin és arrébb húzott.

-Mit képzelsz hova viszed? Ő az enyém - állt az útjába.

-Semmi közöd hozzá, ahogy én tudom ő nem tartozik hozzád.- emelte fel egy kicsit a hangját a szőke fiú. Csodálkozva hallgattam. A kezemet még most sem engedte el, hanem gyors léptekkel vezetett egészen az autójáig. YonSun fortyogott a dühtől amiért nem kapta meg amit akart.