Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

34. Rész

Sötét van már es nagyon utálok ilyenkor egyedül sétálni. Már csak pár utcára vagyok Hyunjin lakásától, mivel arra gondoltam hogy ha már úgy is a közelben vagyok akkor átmegyek egy kicsit. Az utolsó kanyarban erős kezek rántottak be a sikátorba és valamit a számba tömtek amitől nem tudtam egy hangot se kiadni magamból. Csuklyát húztak a fejemre és valószínűleg egy nagyobb autóba löktek. Rugdostam és kapnálóztam de erősebb volt nálam a pasas. Ezt csak onnan tudom hogy erős férfi parfüm szagot árasztott.

-Úgy látszik nem volt elég a figyelmeztetés. -morogta egy női hang ami nagyon ismerősen csengett, mégsem tudta hova tenni.

Tapogatóztam és próbáltam kiszabadítani a megkötözött kezemet, de sikertelenül. Sok ilyen és ehhez a szituációhoz hasonló filmet láttam, de annak az esélye hogy rám talál valaki egyenlő volt a nullával. A szökési kísérleteimnek az lett az eredménye hogy egy pontban szúrást éreztem a nyakamon, majd pillanatokkal később már bágyadt, rá nem sokkal pedig eszméletlenül feküdtem a jármű padlóján.

*Hyunjin POV*

Kilenc óra is elmúlt és MinAh még mindig nem jelentkezett. Aggódni kezdtem, ekkor hívott az emberem aki követte a lányt, hogy az imént két maszkos alak elrabolta őt. Túl messze volt, ezért nem tudott neki segíteni. Megnyugtatott hogy követi az autót és az egyik gyár épület raktárbába vitték őt. Bármire képes lettem volna hogy biztonságban legyen, ezért ahogy letettem egyből indultam is. Üzenetem egy régi barátnak aki majd intézkedik a két rabló sorsa felől.

-Hol van? -kérdeztem ingerülten a sráctól akit megbíztam.

-Ott bent -mutatott a legszélső épületre. Romos és nyomasztó volt. Pont mint a filmekben. Tippem sem volt hogy kik lehettek azok akik el vitték őt.

Ahogy mégérkezett az erősítés,( csak azért nem rohantam be egyedül mert nem akartam hogy a lánynak baja essen) előre küldtem őket. Élve akartam azt a két férget. Addig akartam őket kínozni, amíg nem könyörögnek hogy öljem meg őket.
Több lövés is eldördült mire jelet kaptam hogy mehetek.

MinAh egy székhez volt kötve. Teste elernyedt. Eszméletlen volt. Nyugtattam magam és próbáltam nem azonnal végezni a két emberrel akiken még maszk volt, de már előttünk térdeltek.

-Mindent csak kettőnkért tettem. -szólalt meg a nő. -Hyunjin én szeretlek és ez a cafka nem állhat közénk. -már tudtam hogy kihez tartozik a hang.

-Megmondtam Maja hogy nem szeretlek -rántottam le az arcát takaró anyagot és kimérten méregettem.

-Nem hiszem el hogy nem szeretsz. Annyiszor voltunk együtt.. -kezdett bele, nekem pedig elegem volt. A mellettem álló testőr övéből kirántottam a pisztolyt és egyenesen a lány fejére céloztam. -Hyunjin -suttogta elhaló hangon a nevem.

-Az a szerencséd, hogy WooBin a barátom és mert MinAh itt van. -engedtem le a fegyvert. -Különben biz isten hogy már rég halott lennél. -És te? -fedtem fel a másik arcot is. -Miért nem lepődöm meg? -sóhajtottam ahogy Liam meggyötört arcát néztem.

-Milyen hidegvérű gyilkos vagy te? -hüledezett Liam.

-Én inkább azt mondanám hogy könyörületes vagyok. -mosolyogtam rá.

-Mi legyen velük? -intett feléjük az egyik fegyveres.

-Rátok bízom, de szenvedjenek -fordultam el és MinAh-hoz siettem. Hallottam ahogy könyörögnek a bocsánatomért, de nem hatott meg. Eloldoztam a szerelmem és a karjaim közt vittem ki a raktárból. Óvatosan betakartam az autóba és haza indultam vele.

*MinAh POV*

-NEEE! -sikítottam és nyomban felültem az ágyon.

-Nyugalom, sshh. Itt vagyok -szorította meg a kezemet Hyunjin. Rá emeltem tekintetem és könnyek szöktek a szemembe.

-Hogy kerültem ide? Mi történt? -kérdeztem visszafolytott hangon. Féltem hogy ez csak egy álom és nincs is itt igazából.

-Egy barátom hívott fel, akinek már meséltem rólad és mondta hogy az út szélén fekszel egy saroknyira innen. -simított arcomra.

-De hát.. Nem.. Engem elraboltak. -dadogtam össze vissza. -Ez biztosan egy álom.

-Nem álmodsz -mondta.

-ÁHH- kiáltottam fel amikor belém csípett.

-Látod mondtam hogy nem álom. -mosolyodott el. -Elájultál és a képzeleted játszott csak veled.

-Lehet hogy igazad van -motyogtad, de nem igazán hitted el. Olyan valóságos volt az egész.

-Feküdj vissza és pihenj. Nekem el kell intéznem pár telefont még -nyomott egy puszit a fejemre, majd kiment.

*Hyunjin POV*

WooBin hivogatott egyfolytában és már nem tudtam ignorálni őt tovább.

-Gyorsan mond, sok dolgom van. MinAh eláljult és nem akarom egyedül hagyni. -mondtam látszólag nyugodtan.

-Csak azt akartam kérdezni hogy nem láttad Maját, vagy nem hallottál felőle?-Ő már kevésbé volt higgadt.

-Nem. Mostanában nem is beszéltük csak a fotózásokon. Miért? Történt valami?

-Tegnap azt mondta hogy egy barátjánál alszik, de aggódtam ezért hívni akartam, csakhogy ki van kapcsolva. -hadarta.

-Szerintem nincs miért aggódni. Nagylány már. Valószínűleg pasizik és bulizik. -feleltem neki.

-Ahj valószínűleg igazad van, csak féltem őt. Biztos megvan és nem hiányzik neki az idegesítő bátyja. -nevette el magát.

-Igen, tényleg idegesítő vagy. -zártam le a beszélgetést. Vissza siettem a lányhoz aki békésen aludt az ágyamban.

Megnyitottam felé a szívem, de nem fogja sohasem megtudni hogy ki vagyok valójában.

~~~VÉGE~~~

Megjelent a második kötete Szörnyű titkok címmel.
_______________________________

Köszönöm hogy velem tartottatok itt is.
Remélem tetszett ez a sztori és a következőben is találkozunk majd, mivel már meg van az ötlet és talán holnap hozom is az első részt.

Köszönöm a vote-okat és kommenteket. Hálás vagyok ❤️