Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

2. Rész

Leültem az egyik kedvenc padomra. Innen tökéletesen be lehetett látni az egész parkot, valamint a szökőkút is velem szemben volt. Imádtam nézni a víz sugarait ahogy az ég felé nyújtóznak.

-Elnézést kérek a zavarásért.- szólított meg egy nálam kicsit idősebb férfi. A nap sugarai elvakítottak, ezért a homlokomra helyeztem a kezem, hogy azzal takarjam el a fényt, és végre láthassam a férfi arcát.

-Segíthetek valamiben?- mosolyogtam rá. Egy kamerát szorongatott a kezében. Valamiféle fotós lehetett így első ránézésre.

-Ami azt illeti igen.- mondta bátortalanul. -Az egyetemi feladatomhoz kellet volna páros fotókat készítenem, de a női modellem az utolsó pillanatban lemondta. - szomorodott el. Kezdtem megsajnálni szegény srácot, de nem vagyok sem jó modell sem fotogén.

-Annyira sajnálom, de biztos nem én vagyok a megfelelő alany erre a feladatra. -néztem a szemébe, már amennyire a nap engedte.

-Fizetek is érte - dobta be az utolsó aduászát. Elhúztam a számat, kellet a pénz az albérletre, mert múlt héten elhagytam a pénztárcámat benne az összes vagyonommal. Egy aprót bólintottam hogy benne vagyok, erre ő át adott egy borítékot. Bele néztem és elcsodálkoztam. Kb két havi lakbéremet tartalmazta a papír.

-Nem túl sok ez az összeg? - ráncoltam a szemöldököm.

-Nekem megéri. -vont vállat. -Gyere, ott fogjuk csinálni a képeket. Amint megérkezik a másik modell kezdhetjük is.- követtem őt miközben magyarázot mindenféléről. -Amúgy a nevem WooBin. - mutatkozott be, és felém nyújtotta kezét.

-MinAh, nagyon örvendek. - csúsztattam a tenyerem a kezébe és megráztam.

Amíg vártunk elmagyarázta mi lesz a dolgom. Pofon egyszerűnek tűnt, pózolok a partnerem mellet, és mosolygunk. Jó fej srác, és nagyon jó humora volt. Az egyik viccén nevettem amikor a vállam fölött megpillantotta azt a személyt akire vártunk.

-Végre megérkezett. - mosolyogva fordultam hátra, de amint megláttam a felénk közeledő srácot, a jó kedvet felváltotta az undor, ami jól láthatóan kiült az arcomra.

Hwang Hyunjin közeledett felénk. Egyedül a stílusa volt az amire azt mondtam hogy nem olyan rossz. Fekete farmert viselt magas szárú torna cipővel. Fehér ingje egyik oldalát lazán betűrte a nadrág derekába a másik oldalon pedig lógott. Szőke hajat hátra fogta és elől szabadon hagyott két tincset.

-Hali WooBin. -fogott kezet a sráccal. Próbáltam visszafogni magam hogy ne hányjam el magam a srác látványától, inkább csak fintorogtam rá. Amikor befejezték a beszélgetést a szőke felém fordult.

-Azt hiszem mi még nem találkoztunk- villantott rám egy Hollywoodi mosolyt. -Hwang Hyunjin vagyok. - végig mért a szemével elég feltűnően, majd megnyalta az alsó ajkát.

-Van egy közös óránk seggfej. -forgattam a szemem. Talán kicsit durva voltam, de mit bánom én.

-Oo, biztos olyan nagy az előadó hogy észre sem vettelek.- próbálkozott újra.

-Mögötted ülök, és minden órán bámulhatom azt az egoista fejed, és azon gondolkozom miért istenít téged mindenki.- vágtam hozzá sértődötten.

-Akkor te nem kedvelsz engem- nézett rám tágra nyílt szemekkel.

-Eltaláltad - tapsoltam meg. -WooBin sajnálom de én ezzel a seggfejel egy percet sem akarok eltölteni. -fordultam vissza a fiú felé.

-Kérlek szépen MinAh. -esedezett. - Csak három kép erejéig bird ki.

-Hmm..- nem akartam bele menni, de olyan szépen kérte és nem akartam hogy emiatt rossz jegyet kapjon, valamint a pénz is jól jött. -Talán addig vissza tudom tartani a hányingerem, amit ő okoz - biccentettem a szőke felé.

-Köszönöm MinAh. Te vagy az én hősöm. -könnyebbült meg.

Hyunjin arca megváltozott, már nem mosolygott hanem engem vizslatott, mintha próbált volna az agyamba férkőzni, hogy megtudja mi is a bajom vele pontosan.