Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

29. Rész

Felix agyában feküdtem és vártam hogy végezzen a fürdéssel. A plafont bámultam amikor meghallottam az ajtó nyitódását és felé kaptam a fejem. Testét csak egy szürke melegítő nadrág takarta. Felsőteste szabadon volt és a haját törölgette egy törölközővel. Egy pillanatra elkalandoztam, amiből a srác zökkentett ki.

-Csak nem tetszem Baby? -vigyorgott elégedetten.

-Álmodj csak -kuncogtam és hozzá dobtam egy párnát, amit ő ki került. Lerakta a törölközőt és megindult felém. Felmászott az ágyra és fölém tornyosult.

-Lixie -nyeltem egyet zavaromban ahogy közelebb hajolt. Vizes tincseit kezdtem piszkálni amit ő megmosolygott.

-Aranyos vagy amikor zavarba tudlak hozni -fogta meg a kezem ami eddig a hajába volt és meg puszilta ujjaim hegyét, majd le gördült rólam és mellém feküdt. Tudtam miért csináljuk, mégis Felix elhatározta hogy elcsábít és meg kell hagyni jó úton halad.

-Szerinted hihetőek vagyunk? -szólaltam meg hirtelen, bár magam sem tudom miért.

-Mire gondolsz? -fordult felém egy fél oldalas mosoly kíséretében.

-Nem szeretem ha kérdésre kérdéssel válaszolsz -néztem rá morcosan.

-Jól van na, csak tőled akartam hallani. Biztos akartam lenni hogy egyre gondolunk-e. -mondta, majd magára húzott. Csípőjén foglaltam helyet és mellkasán támasztottam magam. Érdekes és talán ijesztő is volt a helyzet, mivel a legjobb barátomról volt szó. Abban biztos voltam, hogy Felix nagyon jó szerető lehet ha két pasi is belé szeretett, csupán annyitól hogy lefeküdtek. Eszembe jutott a WooBinnal való beszélgetésem és rossz embernek éreztem magam.

-Válaszolj nekem valamire. Őszintén -komolyodtam el. 

-Legyen -dőlt vissza, mert idő közben ülő helyzetbe tornázta magát.

-Szereted a két fiút? -kérdeztem tőle.

-Min..-kezdett bele és kissé eltorzult az arca.

-Őszintén -szóltam rá. Sóhajtva bólintott.

-Kedvelem őket. Jól szórakozunk. -majd megállt -Mennyire legyek őszinte?

-Felix -csattantam fel.

-Jó,jó. -fújta ki a levegőt. -Ha nem lennél biztosan szeretném őket úgy ahogy téged. -csodálkozva hallgattam. -Velük kiélhetem domináns énem. Élvezem hogy az alárendeltjeim és azt csinálok velük amit akarok.

-He? -nézek rá értetlenül. Én ehhez nem nagyon értek.

-Le egyszerűsítve. A kapcsolatban én vagyok a domináns. Kedvem szerint dughatom őket, amit nagyon élveznek, ahogy én is. -kicsit félve nézett rám, mert nem tudta hogy ez így mennyire volt sok információ.

-Hűha -vakartam meg a tarkómat. -Akkor ez így működik?

-Nagyjából -engedett le egy kicsit. -Azért ez bonyolultabb, de igen.

-Én már azt hittem kínozzátok egymást. Tudod büntetés meg hasonlók. -nevettem el magam.

-A büntetés nem egyenlő a kínzással. Néha előfordul, de nem szeretem alkalmazni. -vont vállat, amitől elakadt a szavam. -Te kértél hogy legyek őszinte. -nevetett ki.

-Pedig olyan vagy mint egy cuki kiscica. -ráztam a fejem hitetlenkedve.

-Te más vagy. Ha egyszer oda jutnánk, valami csoda folytán, akkor alávetném magam neked. -simított arcomra. -Azt csinálhatnál velem amit csak akarsz, ahogy csak jólesik.

-Lix olyan érzésem van mintha nem is ismernélek.

-Ismersz csak nem tudsz rólam mindent. Ez nagy különbség. -mosolyodott el, majd újra felült és puha párnácskáival az enyémre tapadt. Mézedes ajkai megbolondítottak és teljesen elvesztem.

Egyet tudtam biztosan, hogy össze vagyok zavarodva.