Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

11. Rész

Egyre közelebbről hallottam a lépteket, és nem tudtam elődönteni hogy az az átkozott YonSun jött vissza vagy valaki egészen más. A sötétben egy vékony férfi alakja rajzolódott ki. A szobába lépve a kapcsoló után nyúlt. A hirtelen világosságtól megvakultam, és kellett néhány pillanat amíg a kisírt szemem hozzá szokott a fényhez.

-Jézusom..- futott hozzám Felix. Elfordítottam a fejem, mert nagyon szégyeltem magam. -Nem kellet volna itt hagynom téged.-suttogott.

-Lixie -sírva öleltem magamhoz a fiút. A vállamról lecsúszott a takaró, így a csupasz testem láthatóvá vált.

-Nem maradhatsz itt. Öltözz fel kérlek és gyere hozzám. Nálam biztonságban leszel. -mondta mély, rekedtes hangon. Végre ráemeltem a tekintetem, gyönyörű szemében csillogtak a könnyek és tele volt aggodalommal.

-Nem akarok a terhedre lenni. - ráztam a fejem.

-MinAh kérlek -könyörgött miközben még jobban magához húzott. -A legjobb barátom vagy és nagyon fáj hogy így látlak. -remegett meg a hangja.

*Felix POV*

MinAh látványa teljesen sokkolt. Amikor megláttam őt a földön, ahogy egy takaróval próbálja takarni a testét, kiborultam. Magamat okoltam ezért, mert ha nem hagyom itt akkor az az állat nem bánthatta volna. Az ajka felszakadt és a teste tele volt lila foltokkal. Ez mind az én hibám.

Lassan a fürdő felé botorkált hogy egy kicsit rendbe szedje magát és felöltözzön. Én addig össze szedtem pár ruháját és egy táskába dobáltam őket.

-Gyere menjünk.- fogtam rá finoman a kezére és úgy vezettem az ajtó felé. Lassan sétáltunk a lakásomig. Nem beszélt hozzám amitől még jobban aggódni kezdtem.

A korlátba kapaszkodva húzta magát fel az emeletre, majd az ajtóm előtt megállt. Kicsit lemaradtam mögötte, annyira bele merültem a saját gondolataimba.

-Nyitva van- mondtam neki, miközben én is felértem a lépcső tetejére. Lenyomata a kilincset és belépett. Követtem őt, akkor láttam hogy a két fiú még ott volt. Seungmin és WooBin a konyhában ültek úgy beszélgettek. Nyomatékosan megértem őket hogy menjenek el mire visszaérek, mert nem akartam hogy a lány itt találja őket.

-Mi csak azt gondoltuk hogy jobb ha megvárunk.- kezdett mentegetőzni WooBin, amikor szúrós tekintettel fürkésztem őket.

-De már megyünk is- kapta fel a kabátját Seungmin és a másik fiút maga után húzva távoztak a nyitott ajtón.

A lány nagyokat pislogva nézett rám. Láttam hogy bántja a dolog, amiért így betoppant a semmiből. Közre fogtam az arcát hogy a szemembe nézhessen.

-Nem tehetsz róla. Ezért kár a bűntudat. -mosolyogtam rá.

-Ez a második alkalom hogy tönkre teszek valamit - szipogja. Letörörtem kibuggyanó könnyet és magamhoz húztam. Az ölelésemben talált menedéket aminek nagyon örültem.

*Hyunjin POV*

-Mizu?- vettem fel a telefont WooBin-nak. Nem számítottam a hívására, mivel azt mondta reggel hogy egész nap Felixel fog tanulni, bár tudtam hogy nem nagyon lesz belőle semmi.

-Mit csinálsz?- érdeklődött.

-Esszét írok. Gondolom nektek is sikerült befejezni, ugyanis holnapra kell.

-Persze már rég kész van - füllentett. -Meddig írod még?- faggatott tovább.

-Mindjárt kész vagyok.- néztem a tele írt lapot.

-Akkor engedj be. Hideg van idekint.

Szemforgatva indultam az a bejárat felé hogy fel engedjem azt a féleszűt. Az ajtóban állva vártam amíg felér. A mögötte haladó srác is lassított amikor elém ért.

-Seungmin vagyok.- nyújtott a kezét.

-Hyunjin.- ráztam meg. Nevem hallatára eltűnt az arcáról a vigyor és felhúzott szemöldökkel mért végig. -Most mi van?- fontam össze magam előtt a két karom. A nappaliba érve felé fordultam a válaszra várva.

-Semmi - vont vállat a srác. -Máshogy képzeltelek el.

-Ezt hogy érted? - nagyon kíváncsi voltam hogy mit gondol.

-A hugom barátnője -kezdett bele a mondandójába- ismer téged, vagyis jobban mondva megszállottan rajong és néha hallok ezt azt.

-Mint például?- húzom ki belőle az információkat.

-Például hogy isteni vagy az ágyban..- húzogatja a szemöldökét. Köpni nyelni nem tudtam, ahogy WooBin sem.

-Tuti kamuzik - veregeti meg a vállát a barátom amikor észhez tér.

-Én nem tudom -emelte maga elé védekezően a kezét. -Yuri mindig túloz ha pasikról van szó, a hugom pedig hisz neki.

-Yuri? Barna haj, állandóan rövidnadrág és haspóló és kb 160 centi?- ráncoltam a homlokom.

-Akkor még sem túlzott most az egyszer. - nézett ránk felváltva.

-Dehogynem, ugyanis Hyun sose fekszik le senkivel - vigyorog WooBin.

-Azért ez nem teljesen így van - morogtam magam elé.