Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

14. Rész

*Hyunjin POV*

Maja nagyon jó munkát végzett. MinAh egyszerűen gyönyörű volt. Apró változtatások voltak mégis mintha teljesen megváltozott volna. Kapott egy halvány mégis hangsúlyos sminket és a hajából is vágott egy keveset. Minden kis részlet tökéletes volt. Elkaptam a fejem amikor észre vett. Egyre csak azt hajtogattam magamban, hogy tartsam magam a szabályokhoz. Emlékeztetnem kellett magam hogy nem akarhatok tőle semmit.

-Egész jól nézel ki- mondta MinAh amikor elém álltak.

-Te viszont gyönyörű vagy -bukott ki belőlem. Miért vagyok ilyen hülye? Minek bókolok? Csak saját magamnak szítom a problémát.

-Köszi!? -döbbent le egy pillanatra és talán egy kicsit bele is pirult.

-Gyerünk munkára! - ragadott meg Maja és a díszlet felé húzott. -Ez baromi kínos volt -nevetett amikor biztos volt abban hogy a lány nem hallja. -Nem láttalak még ilyennek. WooBin mit mondott?

-A bátyád az idegeimre megy néha -forgattam a szemem. -Ezért nem kértem a véleményét. Jobb ha nem hallgatok arra amit mond.

-És az enyém érdekel?- kérdezte tőlem. Kerültem a választ ezért kérdéssel feleltem.

-Este átjössz? -reménykedtem hogy bele megy. Kellett valami ami eltereli a gondolataimat.

-Szükséged van rám?- csillant fel a szeme.

-Igen vagy nem? -kezdtem türelmetlen lenni. Ez is több mint amit megengedek magamnak.

-Ott leszek a szokásos időben. -vigyorgott.

A fotós utasításait követve pózoltam, de a szemem sarkából folyamatosan MinAh-t néztem. Többször is rám kellet szólni hogy nem jól tartom a fejem vagy éppen rossz felé fordultam.

-Hyunjin mi van veled? -jött oda a srác, amikor már legalább ötödjére rontottam.

-Semmi csak fáradt vagyok -húztam el a számat.

-Ja persze. Mindjárt jövök, tarts egy kis szünetet. -sietett a lányok felé.

Nem tudom mi járhatott a fejében de nem nagyon tetszett. MinAh nagyon tiltakozott amikor a sráccal beszélt, majd felém nézett aztán vissza a fotósra. Percekig győzködte valamiről, gondoltam hogy velem kapcsolatos ha ennyire nem akarja, de végül egy aprót bólintott. Liam diadalittasan fordult vissza és a lánnyal a nyomában indult meg felém, közben még kérdezett valamit amitől a lány arca felragyogott.

-Most aztán ne cseszd el -rázta az ujját amikor elhaladt előttem. Értetlenül fordultam a mellette álló lányhoz majd újra a fiúra emeltem tekintetem. Így hogy a srác mellett állt, végre a kamerába néztem aminek ő nagyon is örült. Én viszont kevésbé mert a lány arcán különböző érzelmek kavarogtak.

*MinAh POV*

Liam megkért hogy álljak mellé. Nem értettem a kérését, ezért elmagyarázta. Az volt a probléma hogy a szőke egyfolytában engem nézett és így elég nehéz jó képeket csinálni. Amúgy a srác baromi helyes volt, értelmes és látszott rajta mennyire imádja a munkáját. Nem tudtam neki nemet mondani amikor gyönyörű fekete szemeivel szinte a lelkemig látott. Bele mentem és elindultam utána.

-Nem lenne kedved velem vacsorázni valamikor?- kérdezte egy fél mosollyal az arcán.

-Nagyon szívesen elmennék veled.-válaszoltam. Örültem nagyon, hogy végre egy kedves srác hívott el valahová. Maja mesélte hogy jártak egy darabig és hogy Liem egy igazi úriember, csak aztán a lány beleszeretett valakibe a fiú pedig ezt tiszteletben tartotta.

Hyunjin tényleg végig tartotta a szemkontaktust. Minden apró mozdulatán látszott mennyire profi és hogy mennyire érti a dolgát. Őt az isten is a kamera elé teremtette.

A srác a végén a nyers felvételekből mutatott párat. Készült néhány igazán sexy kép is. Még én sem tagadhatom ezeket látva hogy mennyire dögös pasi..

-Nagyon jó képek lettek. -dicsértem meg.

-Köszönöm, tudom hogy jó vagyok.- vigyorgott Hyunjin

-A képek a jók, nem te -mondtam neki. Ő egy nevetés kíséretében ott hagyott, hogy vissza tudja venni az utcai ruháit és végre indulhassunk.

Liam oda adta a telefonját amibe bele írtam a számom. Úgy mentett el hogy aranyos lány. Megcsörgetett hogy nekem is meglegyen az övé. Addig beszélgettünk amíg Hyunjin újra meg nem jelent, jelezve hogy indulhatunk.

-Akkor majd megbeszéljük hogy neked mikor jó -búcsúzott el Liam.

-Mindenképpen -mosolyogtam rá. - Mehetünk?

-Persze -válaszolta a szőke, aztán fújtatva elindult. Ennek még is mi baja van?
Rohantam utána mert attól féltem hogy itt hagy.

-Hé. Lassíts már egy kicsit- kértem tőle.

-Randira hívott? - torpant meg előttem és megfordult. Sebességemnek köszönhetően nem tudtam megállni és egyenesen a mellkasának szaladtam.

-Miért érdekel? Ha elmondod akkor talán én is. -idéztem szavait.

-Nem mehetsz el vele -fújtatott.

-Azt nem te fogod megmondani- hagytam faképnél és az út túloldalán lévő buszmegállóba siettem, ahol éppen a jármű várakozott.

-MinAh!! -hallottam ahogy utánam kiált, de én csak előre néztem és úgy haladtam előre.