Ki vagy te? (Hyunjin ff.)

33. Rész

Hyunjin felhívott hogy még maradnia kell és bármennyire is szeretne már haza jönni, még legalább négy napig távol lesz. A hangja meggyötört és ideges volt. Fura volt a hangulat ami körülvett miközben beszéltünk, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Úgy voltam vele hogy biztos fáradt. Amikor rá kérdeztem hogy miért kellet elmenni-e azt felelte hogy családi ügy, de nem kell aggódnom, semmiség az egész.

Hiányzott az iskolából és hiába volt mellettem Felix, magányosnak éreztem magam. WooBin neheztelt rám és ezt ki is mutatta. Szúrós tekintettel vizslatott minden pillanatban és néha úgy tűnt hogy mondani akar valamit, aztán inkább odébb állt. Tőle is bocsánatot kellene kérnem, hiszen tudom hogy mit érez Lix iránt, és mint utólag kiderült kölcsönös valamilyen szinten.

Egy valami volt ami tönkre tudta tenni a boldogságom. Mégpedig hogy a szekrényem tele volt gyűlölködő levelekkel. Ez az első napon volt. Aztán a második napon üzenetben jött a fenyegetés. Semmi konkrét nem volt benne, mégis elfogott az a hátborzongató érzés, ami nem volt alaptalan. A harmadik nap reggelen egy doboz fogadott a bejárat előtt. Súlya szinte nem is volt ahogy felemeltem. Bevittem a nappaliba és leraktam az asztalra. Bizonytalan voltam, mert nem akartam kinyitni, mégis nagyon kíváncsi voltam. Óvatosan feltéptem a ragasztást és kinyitottam a dobozt. Óriásit sikítottam. Undorító és gyomor forgató volt a látvány. Egy levél várt benne ami csupa vér volt az állata lévő állat miatt, amit nem is tudtam be azonosítani, amíg a remegő kezembe nem vettem a papírt. Egy macskának a levágódott feje hevert benne, a szemeit kikaparták és egy bársony dobozba rakták. A levél tartalma már kevésbé volt hatással rám. Annyi állt benne hogy én is így járok ha nem hagyom el Hyunjint.

Nem beszéltem senkinek sem erről, legfőképpen nem említettem Hyunjinnak. Féltem is egy kicsit hogy hogyan reagálna, meg amúgy is ezeket inkább üres szavaknak gondoltam.

Másnap reggel egy kéz simogatására ébredtem. Még szerencse hogy eltűntettem a dobozt, mert Hyunjin angyali mosolyával találtam szembe magam. Mosolygott, de a tekintete komor volt.

-Hogy kerülsz ide? -ásítottam nagyokat. Ahogy kezdtem magamhoz térni és végre nem vakított el a nap beszűrődő fénye, akkor láttam meg hogy az arca tele van zúzódásokkal egy apróbb vágásokkal.

-Hamarabb el tudtam szabadulni a munkából -puszilta meg a homlokom.

-És az arcoddal mi történt? -kérdeztem félve. A tudat hogy baja esett, megrémített.

-Egy kis bunyó volt az egyik szórakozóhely előtt, én pedig rosszkor voltam rossz helyen. -vont vállat lazán. -Készülj mert elkésünk -kacagott csilingelő hangon.

-Még két perc -dőltem volna vissza ha hagyja.

-Még reggelit is kell vennünk úgyhogy sajnálom Baby de ma nincs plusz két perc. -húzott ki a puha paplan alól.

-Annyira gonosz vagy -sóhajtottam és a fürdőbe mentem.

*Hyunjin POV*

MinAh a fürdőben volt, így volt időm telefonálni. Kellenek az óvintézkedések, azok után hogy láttam a lábtörlőn és az asztalon is vér cseppeket. Nem kérdeztem rá, hogy mitől vannak, de a megérzéseim általában nem hazudnak. Valaki folyamatosan fogja figyelni és bármi szokatlant lát azt azonnal jelentik nekem. Nyugodtabb vagyok, hogy ha nincs mellettem akkor is biztonságban van.

-Kész vagyok -ugrál mellém a lány.

-Akkor mennyünk -mondtam neki. Átkaroltam a vállát és elindultunk.

Kávéval és két papír zacskóval a kezünkben búcsúztunk el a bejáratnál. Biztos voltam benne hogy zavarja, vagy azt hiszi hogy nem akarom felvállalni hogy a barátnőm, ezért mielőtt elindult volna az első órájára, vissza húztam és egy csókot leheltem nagyon kívánatos ajkaira.

-Legyen szép napod -köszöntem el tőle és mentem a dolgomra.

-Neked is -szólt utánam amikor feleszmélt a sokkból.

A nap viszonylag lassan telt. Többen is oda jöttek és meg kérdezték, hogy most akkor együtt vagyunk, vagy mi történt. Egy idő után untam a folyamatos kérdezősködést és a könyvtárba bújtam. Ott találkoztam WooBinnal aki eléggé mérges volt, pedig elvileg már minden rendben volt közöttük.

Írt a lány hogy egyedül megy haza, mert még van pár elintéznivalója. Nem örültem, de hát nem mondhatom meg neki hogy mit csináljon. Milyen barát lennék ha korlátoznám a szabadságát. Az mondjuk más hogy 0-24-ben figyelik minden lépését, de az csak a biztonsága érdekében történik. Lehet hogy túlzásba viszem, de számomra ő a legfontosabb a világon.